Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-348
78 348. országos ülés 1894. május íí6-án } szombaton. gyasztják az ország tintáját. (Élénk derültség.) így pártolják önök, t. kereskedelmi miniszter úr, a magyar ipart! Lukács Béla kereskedelemügyi mi niszter: Ezt a ház szerzi be! Thaly Kálmán: Ismétlem, örökre el akarnám pusztítani a Gellért-hegyről azt az emblémát, azért irtózom attól a megfigyelő állomástól. A ki volt ott, nemcsak az erőd mellett, hanem a kazamatákban, a glaeis-k alatt, az tudja, hogy ott mennyi építő-anyag van: nem nagy, de jó sok faragott kő és egyéb kövek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azokon nincs kétfejű sas? Thaly Kálmán: Nincs bizony, azok Zitterbarth-féle téglák. A millenáris bizottságban szóba keríílt, hogy a ezitadella helyére valami emiéképűietet kellene emelni. Azért kérem a kormányt, kösse ki, hogy az építési anyagot, melyet későbben nagyon jól fel lehetne ott használni talán alapozási munkálatokra, holmi sógorság-komaság kapzsiságból le ne hordják onnan. Addig, míg az egész Gellérthegy szabályozási terve nincs megállapítva, elég, ha elveszik a ezitadella várjellegét: lerontják a felvonóhidat, betömetik az árkot. Ott a glacis és a rondella között — ezt kevesen tudják, pedig ez a Gellért-hegy legnagyobb védműve, — van két, hadászati nyelven u. n. caponier; azok rejtenek egy mély árkot, honnan az átmenetei a gíacis-ra caponiére-ken át történik. Egyelőre — mondom — elég volna az árok betömése és a glacisk-uak esetleg villatelkekké való átengedése, míg a Gellért-hegy valóságos desztinácziója meg fog határoztatni. Ezen szempontokat ajánlom a t. kormányelnök figyelmébe, hogy Budapest fővárosával olyatén szerződést kössön, hogy ennek megfelelően intéztessék a Gellért-hegy várszerű jellegének megszüntetése, illetőleg lerontása és az építőanyagnak az állam számára leendő haszno sítása annak idején, mikor az emlék-építmény a Gellért-hegyen — remélem ezen század befejezése előtt — nemzeti dicsőségünk hirdetőjéül fel fog építtetni. Ezek előrebocsátása után az egész törvényjavaslatot, mint üdvöst, örömmel fogadom el és csak azt a felvilágosítást óhajtanám, melyet Kállay Lipót t. barátom kért azon katonai megfigyelő és távirda-állomás ügyében. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Bartók Lajos: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! A németség legnagyobb szelleme, a ki fel tudott emelkedni az eszményiség legmagasabb régióiba, a ki az ihlettől elragadtatva keblére akarta szorítani az egész emberiséget és az egész emberiségnek szánta csókját is, Schiller, ránkhagyott egy drámát, a mely a svájezi nép felszabadulását tárgyalja és Teli Vilmos cselekedetéről szól. E mestermunek utolsó jelenete az, hogy a zsarnokságnak kőből rakott fészke Zwing-Uri le vau bontva és annak romjain örvend a felszabadult svájezi nép. T. ház! nem birok már többé azzal a lelkűlettel, sem azzal a bizodalommal, hogy ettől a mai kalmárkortól várjam meg azt, hogy akkor, mikor a magyarországi Zwing-Urijainak lebontásáról és lerombolásáról van szó, ünnepet üljön a nép és ünnepet üljön különösen Budapest fővárosa, a melynek oka volna, hogy mutassa ki lelkesedését most isten igazában, mert visszatekintve, az ő múltjában megtalálhatja azokat az eseteket is, mikor a Zwing-Uri építőit üdvözölte. Ez a kor, t. ház, letűnt, de a szellem még mindig meg van. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a fojtott hangúlat, a mely most is e házon és e nemzeten uralkodik, ez is ettől a szellemtől ered. És Magyarország miniszterelnöke most is Bécsben van és most is onnan várja az egész nemzet sorsának hováfordítását. Ideje, hogy legalább ezek a kőből rakott Zwing-Urik, a melyek az egész emberiség gyalázatára fennállottak, tűnjenek el Magyarország fővárosából, (Helyeslés a szélső baloldalon.) tűnjék el egyszersmind az a szellem is, mely azokat emelte, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mely bennük kiválóképen ápoltatott, mely mindenkor odamenekűlt, hogy megvárja a kellő időt a kirohanásra, az a szellem, a mely a szabadság vértanúinak vesztőhelyévé avatta a város közepét, £155 ä szellem, a mely nem engedte volna meg, mind a mai napig, hogy Magyarország első miniszterelnökeinek, szabad eszmék vértanújának csak egy piczike emléktábláját is tűzze ki a nép arra a falra, a mely mellett állott, hogy a golyók átjárják hazafias keblét. Neugebäude! Mit jelent ez a szó a magyarság legújabb történetében? A t. honvédelmi miniszter úr mosolyoghat, a tábornoki szellemet jól ismerjük; de én nem a miniszter úrra nézek, nem rajta lelkesedem, nem tőle tanulom Magyarország történetét s nem az ő cselekvéséből merítem a magam hazafiságát, hanem nézek az öszfejű Madarász József képviselőtársamra, a kit oda hurczoltak a Neugebäudebe és ma is köztünk ül, és rátekintek Fornszek Sándor t. képviselőtársamra, a ki nehéz börtönt szenvedett és kiállotta az egész kínt és gyötrelmet, a melyet csak egy hazafi szenvedhet el a hazáért. Ok itt vannak, mint élő tiltakozás azon szellem ellen, mely azokban az épületekben is nevekedett, mely ott leselkedik a czitadellán ma is. T. ház! Mikor itt Budapest fővárosában és itt a házban a legjobb elmék a magyarság előmozdításán, az ország kulturális fejlődésén s
