Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-348

348. országos ülés 18M. inájns 26-áu, szojnbatou. 75 melyek építése egy millió forintot meghaladó összeget vesznek igénybe. Ha ezeket az évek hosszabb során építjük, akkor nem igen érünk czélt, azért ezen munkák a ionnal végrehajtat­nak, hogy ilykép felszabadulván bizonyos össze­gek, hozzá lehessen fogni más állomásoknak szintén szükséges kibővítéséhez. Kellő figyelem­mel leszek a kecskeméti állomás kibővítésére is, de a sorrend megállapítását attól kell füg­gővé tennem, hogy mely munkáknak végrehaj­tása mutatkozik általános forgalmi érdekekből a legszükségesebbnek és a legsürgősebbnek. Kérem a t. házat, hogy ezen törvényjavas­latot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani, t. ház? Ha senkisem, a vitát bezárom. A kérdés az, t. ház, méltóztatnak-e a tör­vényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául elfogadni? Különben azt meg sem méltóztattak támadni, és így, gondolom, ki­mondhatom, hogy a törvényjavaslatot általános­ságban a lészletes tárgyalás alapjául a t. ház elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (ol vassá a czimet, továbbá a 1—3. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: T. ház! E törvényjavaslat úgy ál­talánosságban, mint részleteiben is le lévén tár­gyalva, méltóztatnak hozzájárulni, hogy annak harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napi­rendjére tűzessék ki, (Helyeslés.) Napirend szerint következik a pénzügyi bi­zottság 649. számú jelentése: »a fő- és szék városi Újépület, a Károly-, József- és Flórián ­laktanya és a Gellérthegyi erőd értékesítésé­lők szóló 636. számú törvényjavaslat tár­gyában. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a törvény­javaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául olvasottnak tekintessék? (Igen!) Olva­sottnak tekintetvén, az előadó úr fog szólani. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottság ezen törvényjavaslatot egyhangúlag magáévá tette, és ezen egyhangú megítélésnek fele­lek meg, midőn helyen is kifejezést adok annak az (dismerésnek, mely a kormányelnök urat ezen, hosszú évek óta vajúdó, rendkívül komplikált ügy­nek szerencsés megoldásáért megilleti. (Zajos éljen­zés a jobboldalon.) A pénzügyi bizottság abban a meggyőződésben volt, hogy, ha ezen ügy a fő­város és minden érdekelt tényező részéről ugyanannyi körültekintéssel és kitartással ke­reszríílvitetik, mint a milyen erelylyel és gya­korlatias felfogással az a miniszterelnök úr ál­tal kezdeményeztetett, akkor ezen törvényjavas latnak törvényerőre emelkedése kiindulási pontja lesz a főváros fejlődésében egy oly korszaknak, mely nemcsak városrendezési szempontból emlé­kezetes, de mely hosszú éveken át a fővárosi ipart foglalkoztatni, és az egész forgalomnak nagy lendületet adni fog. Erre való tekintettel csak helyeselni lehet azt, hogy ezen nagysza­bású munkák keresztülvitelére hosszabb idő­tartam vétetik kilátásba, és hogy a munkáknak legnagyobb része c^ak a kiállítás utáni időben fog végrehajtatni. Ha ez másképen történnék, akkor könnyen beállhatna az az eset, hogy mindazok a körök, melyek ezen nagy művelet­nél közreműködnek, a közeledő évek alatt mun­kával túlterhelve lennének, azután pedig, a kiállítás utáni időben bizonyos pangás állana be. A jelen törvényjavaslat e részben azonban mindenkinek azt a megnyugvást nyújthatja, hogy ha csak rendkívül kedvezőtlen körülmé­nyek be nem következnek, akkor a fővárosban a jövedelmező munkának az a bősége, melyet most észlelhetni, a kiállítás után sem fog meg­szűnni. Úgy, a mint a törvényjavaslat előttünk áll, az új dunai hidak építésével, és a kiállí­tási munkálatokkal együtt egy nagyszabású, körülbelül egy évtizedet felölelő programmot nyújt, mely a hazai munkát a legérdekesebb és leghálásabb, a maguk nemében nagyszerű pro­blémáknak egész sorozata elé állítja. Ha mind­ezeket, mint egy egységes konczepeziót vesz­szük tekintetbe, akkor előttünk a jövendő fő­városnak egy oly képe fog kitárulni, melyet nemcsak Budapest -közönsége, de az egész or­szág örömmel és méltó büszkeséggel fog szem­lélhetni. (Élénk helyeslés.) A mi magát a törvényjavaslatot illeti, csak azt kívánom kiemelni, minthogy ez a pénz­ügyminiszter úr konezepeziójának egyik leg­szerencsésebb része, hogy ezen transzakezió keresztülvitele sem az államra, sem a fővárosra tetemesebb áldozatot nem ró, a mellett pedig a katonai igényeknek jobban fog megfelelni a tervezett berendezés, mint a jelenlegi állapot. Az állam tulajdonképen csak közvetíti az egész tranzakeziót s bizonyos tekintetben ennek bankárja lesz, a mennyiben a pénztári készle­tekből a müvelet keresztülvitelére szükséges összegeket előlegezi. A főváros a maga részé­ről abba a helyzetbe fog jutni, hogy egj régen érzett kívánságot megvalósíthasson, a mennyi­ben ezután az egész adminisztráczió, mely most a legkülönfélébb helyeken szétszórva van, a jelenlegi Károly kaszárnya helyiségeiben fog összpontosíttatni. A katonaság pedig a városun kivűl új, a mai igényeknek jobban megfelelő, és az eddigieknél egészségesebb kaszárnyákban lesz elhelyezhető. Ez, dióhéjba szorítva, a törvényjavaslat első részének tartalma. 10"

Next

/
Oldalképek
Tartalom