Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-346
4 346. országos ülés 1894. május 23-án, szerdán. gosabb hangulatra fog-e az állam iránt indíttatni, avagy nem keseredik-e el még jobban 8 nem fog-e ellenséges indulata az állam iránt még inkább fokoztatni, a hol megvan és esetleg felébresztetni még ott is, a hol még nines és különben be sem következett volna? Azért azt hiszem, t. ház, csak az igazat állítom, mikor azt mondom, hogy e tekintetben a törvényjavaslat kellő előrelátás, előkészítés nélkül lett a t. kormány által előterjesztve. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Ha tehát, t. ház, az ilyen várható, kétes, sőt hátrányos eredményekhez hozzáveszszük még azon nagy pénzügyi áldozatodat és terheket, melyeket az állami anyakönyvvezetés behozatala az állam pénzügyére róni fog, mert én ugyan elismerem a t. belügyminiszter úr komoly törekvését az irányban, hogy iparkodott a kellő számadatokat megszerezni s magát a viszonyok felől tájékozni, azonban, tudomásom szerint, igen sok megyében nagyon rövid határidő lett kitűzve úgy az anyakönyvvezetők qualifikácziójára,, mint a dolog pénzíigyi oldalára vonatkozó jelentések beküldésére is, úgy, hogy azok alig lehetnek minden irányban teljesei) biztos alapúi szolgálhatók, mert nem tudom elképzelni, hogy az állami anyakönyvvezetés 800.000 fit évi kiadással kellőleg szervezhető legyen. Söt tovább megyek, egymillióval sem szervezhető s azt sem hiszem, hogy a t. miniszter űr minden törekvése daczára azon számadatok alaposságáról annyira meg legyen győződve, hogy hajlandó volna azt, a mennyiben több lesz egy milliónál, átvállalni. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház, én ily szükségtelen, sőt bizonytalan, ily drága kísérletekhez, különösen a mig számos állami vitális érdekeink a népnevelés terén és egyéb kulturális tereken, valamint a közegészségügy terén és számos más, sokkal sürgősebb és fontosabb feladatok pénzügyi akadályok folytán ki nem elégíttetnek, részemről hozzá nem járulhatok, és azért ezen javaslatot általánosságban sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hock János jegyző: Ragályi Lajos! Ragályi Lajos: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Távol van tőlem azt hinni, hogy az én igénytelen felszólalásom megakadályozhatja azt, hogy ez a törvényjavaslat itt e házban nagy többséggel általánosságban elfogadtassák a részletes tárgyalás alapjául; sőt egész őszintén megvallom, t. ház, hogy még azzal a hiú reménynyel sem kecsegtetem magamat, hogy igénytelen érvelésem csak egyetlen egy szavazattal is csökkenteni fogja az előrelátható elfogadó többséget. Ellenkezőleg, úgy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ma bármiféle képtelen javaslatokkal állna is elő a kormány, (Mozgás jobb felől.) melyek az egyházpolitikával összefüggésben állanának, vagy azzal csak a legtávolabbról is összefüggésbe hozhatók, számíthatna biztos többségre, (Ellenmondás, jobb felöl.) mert ma az egyházpolitikai kérdésekben az érveknek objektív mérlegelése már teljesen megszűnt. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A liberalizmus ma már nem alkuszik, a liberalizmus a kompromisszumoktól teljesen távoltartja magát és a liberális reform hivei el vannak határozva, győzni, vagy halni, harmadik eset lehetetlen. (Felkiáltások a jobboldalon : Es a szép! Ez a helyes! Ez nem vegyesárúkereskedés!) Legalább egyelőre ! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Ragályi Lajos: Igen jól tudom azt is, t. ház, hogy ma az egyházpolitikai javaslatok bármelyike ellen e házban, vagy bárhol szót emelni, épenséggel nem tartozik a kellemes és a népszerűséget nagyban előmozdító dolgok közé. Mert kétségtelen, hogy azt, ki ma az egyházpolitikai javaslatok bármelyike ellen szavát felemelni merészeli, legalább is ultramontánnak, klerikálisnak, reakezionáriusnak, sötétség lovagjának és más ilyenféle elnevezéseket megérdemlőnek állítja az a sajtó, mely hosszít évek során át nagyon szépen megvolt ezeknek a reformoknak csak emlegetése nélkül is, és az az igen t. párt, mely ezeket a reformokat hosszú időkön át, a mikor határozati javaslatok alakjában a kormány azoknak behozatalára utasítandó lett volna, a legnagyobb lelkinyugalommal leszavazta. (Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház ! Ragályi Lajos: Ha mindennek daczára, t. ház, mégis bátor vagyok igénybe venni a t. háznak nagybecsű türelmét, teszem ezt azon szerény meggyőződésemből kifolyólag, hogy minél komolyabb a helyzet, minél kűszáltabbak az állapotok és felfogások, minél inkább elhoinályosítvák az eszmék, annyival inkább kötelessége a képviselőnek egyéni képességének bármely szerény mértékével is közreműködni a helyzet és fogalmak tisztábaliozására. És én, t. ház, a mai helyzetet Magyarországon valóban válságosnak tartom, nem azért, mert a t. kormányt válság fenyegeti, mivel, ha ez a válság tényleg bekövetkezik, az, szerény meggyőződésem szerint, nemzeti és állami érdekeinkre sérelmes nem lesz, (Úgy van! bal felől.) mert ennek a válságnak bekövetkezése fogja, alapját képezni e gy új, egészségesebb és a nemzeti közvélemény által már régen várt pártalakúlásnak (Úgy van! a baloldalon.) s ez a válság fogja befejezni annak a rendszernek uralmát, a melynek körében, szerény meggyőződésem szerint, a nemzet legnagyobb részének, a szegény földmívesek millióinak érdekei kellő figyelembe vételre nem találtak, (Ellenmondás jobb felől.) a mit minden