Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

Sr 34fi. országos ülés 1894. május 33-án, szerdán. mely az állami anyakönyvnek intézményére megkívántatik, de kételkedik azon, vájjon az egyes vidékeken, nincs-e deficzit és lehetséges-e a közigazgatási reform megalkotása előtt az egyes vidékek deficzitjét más vidékek fölöslegé­ből fedezni«, — azt mondja, »hogyha ebből indulunk ki, nem látom át, miért nem fedezhető egyes vidékek értelmiségének deficzitje ezen törvény keretében más vidékek intelligencziájá­nak fölöslegéből«. Én megmondom, miért nem áll ez a feltevés. Azért nem, mert elegendő képzettségű egyéneknek messzebb vidékre való áttelepítése a csekély fizetés és az állás ideig­lenes minősége mellett, melytől bármikor fe­gyelmi eljárás nélkül megfosztható az illető, nem igen lesz keresztülvihető, mert a legjobb esetben sem tarthat megbízatása tovább, mint csak addig, a meddig a közigazgatás űjjászer­veztetik, mert akkor, remélem, nem akar a t. miniszter úr külön anyakönyvvezetőket fen­tartani, hanem ezen feladatot is belevonja a közigazgatási szervezet körébe. Azt mondja továbbá a t. miniszter úr: »Azt hiszem, hogy az állam jobban vezetheti az anyakönyveket, mint a felekezetek.« Elméle­tileg ez kétségtelenül úgy áll. Az állam sokkal nagyobb szervezet és sokkal nagyobb eszközök felett rendelkezik, mint a felekezetek, csakhogy ezen kérdés nem az abstrakt theoria szempont­jából, hanem a gyakorlati élet alakulása szerint döntendő el; már pedig e részben nem egészen alaposan hivatkozik a t. miniszter úr Angliára, mert Angliában a viszonyok sokkal kifejletteb­bek, konszolidáltabbak és egészen mások, mint­sem a mieink. És, t. ház, nem is várható, hogy ezen helyzetben a közigazgatás újjászervezéséig lényeges változás állhasson be. Konczedálom a t. miniszter úrnak, hogy az állami közigaz­gatás behozatalával sem fogna rögtön az anya­könyvvezetés egész tökéletességgel fungálni. Mert hiszen kell egy bizonyos begyakorlás, iskolázás; de nem is mondta azt senki, hogy okvetlenül rögtön együttesen kell életbe léptetni az anyakönyvvezetést a közigazgatás új szer­vezetével. Lehet ezt fokozatosan is eszközölni, s itt csak azon határidőt jelölte meg Kovács Albert képviselőtársam, a melynél előbb t. i. a közigazgatás újjászervezése előtt semmiesetre sem léptethető, legalább a czélnak megfelelően életbe az állami anyakönyvvezetés; de azt nem mondta senki, hogy rögtön, azonnal minden át­menet, kellő előzetes intézkedések és beiskolázás nélkül kell az állami anyakönyvvezetést be­hozni. De hiszen elismerte maga a miniszter úr is, hogy az anyakönyvek államosításával szem­ben ez idő szerint sokkal nagyobb, sokkal több nehézség forog fenn, mint ha az államosítás csak a közigazgatás újjászervezése után eszközöltet­nék. De azzal akarja eljárását mentegetni a t. miniszter úr beszéde végén: »Csak azzal akarom zárni szavaimat, hogy igenis elismerem, hogy az állami anyakönyvek behozatala, ennek az institucziónak nálunk való meghonosítása nehézségekkel fog járni « Mondja továbbá: »l)e hol van reform ezen a világon ? és különö­sen nagy reform, t. ház, melyet nehézségek le­küzdése nélkül életbe lehetne léptetni.« Bölcs szavak, tiszta igazság, hogy nagy reformokat nehézségek nélkül nem lehet életbe léptetni. Általánosságban így van. Hanem hogyan van a konkrét esetben ? Tessék a különbözte­test megtenni Mert mikor maga a miniszter úr elismeri, hogy nehézségek vannak, de azok nagy része kellő előkészítés, előfeltételek létesí­tésével, jelesül a közigazgatás újjászervezésével elháríthatok, vagy nagymértékben csökkenthetők volnának, méltán kérdhetem: vájjon igazán bölcs politika e, helyes, czélszerű és okszerű-e eloáliani ezen reformmal akkor, midőn még sokkal nagyobb nehézségek állanak útjában, mint akkor, midőn majd azon nehézségek el lesznek hárítva, vagy legalább lényegesen csök­kentetni fognak, és azután alkotni ily körül­mények között provizóriumot, mert akárhogyan akarja kétségbe vonni a miniszter úr, hogy ez nem provizórium lesz, mégis azt gondolom, el kell ismernie, hogy a mint a közigazgatás újjá­szervezése bekövetkezik, az állami anyakönyv­vezetés is a közigazgatás szervezetébe fog tel­jesen befoglaltatni, tehát a különleges, nem a hivatalnoki szervezet körébe tartozó anyakönyv­vezetés egészen meg fog szűnni, minélfogva ez irányban jelenleg mindenesetre csak egy provi­zórium és nem végleges reform létesíttetik. (Igaz ! Úgy van! Helyeslés bal felől.) A t. miniszter úr utal továbbá arra is, hogy az állami anyakönyvek behozása után az anyakönyvek funkcziója a nagy közönségre is könynyebbé, kényelmesebbé és hozzáférhetőbbé fog tétetni. Mert azt mondja, ámbár a feleke­zeti anyakönyvvezetők száma együtt véve sokkal nagyobb, mint lesz az államiaké, bár mindenütt számokat nem idézett, pusztán csak a katho­likus anyakönyvekre vonatkozólag, de mivel az egyes felekezetek anyakönyvvezetői csekélyebb számban vannak, mint lesznek az állami anya­könyvvezetők, ennek következtében könnyebben lesz elvégezhető a funkczió, és kényelmesebben hozzáférhető az anyakönyvvezető. Körülbelül 4800—4900 anyakönyvvezető kinevezése terveztetik. Ezzel szemben a katho­likusoknak van 3100 és egynéhány anyakönyv­vezetőjük, a görög-katholikusoknak 2000 körül. a görög keletieknek 2300—2500 között, az ágostaiaknak 900, a helvéteknek 2000 körül,

Next

/
Oldalképek
Tartalom