Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-358
238 358. országos ülés 1894. június 23-én, pénteken. részt egyszersmind a kiállítás czéljainak megfelel. (Élénk helyeslés.) A tett felszólalásokra vonatkozólag még egyre kell megjegyzést tennem: arra, a mi a művészetről a nemzeti irányra nézve mondatott. (Halljuk!) Fontosnak tartom, t. képviselőház, hogy ebben a tekintetben megértsük egymást, mert azt hiszem, hogy hiszen akár művészetben, akár irodalombaü, akár tudományban egy ilyen nemzeti iránynak meghonosítását illetőleg mindannyian egyetértünk, csak az a kérdés, hogy micsoda eszközökkel és mi módon akarunk mi annak megvalósítása és elérése felé haladni? Magyar művészetünk jelen állásában talán még nem elég erős aira, hogy egyszerre egy egészen új nemzeti ég a mellett mégis a művészet legmagasabb fokán álló irányt képviseljen és megtestesítsen. Minden nemzetnek a haladása közben kellett, hogy magába vegye azokat az ideálokat, a melyek az egész emberi ségnek ideáljai, és én nem hiszem, hogy valahol, valamely nemzet körében fejlődött volna ki művészet, a nélkül, hogy azok az alapeszmék és azok az alap eszmények, a melyeken az ki fejlődött, mások lettek volna, mint az emberiségnek azon általános eszményei, (Igaz! Úgy van! jobb felől.) a melyek akár a görög művészet ideáljaiban, akár a kereszténység eszméiben, akár a világtörténet nagy eseményeiben nyertek kifejezést. (Tetszés és helyeslés.) Azt hiszem, hogy nekünk akármicsoda dekrétummal azt elhatározni, hogy itl más képet ne fessünk, vagy más szobrot ne állítsunk, miut a mely tii-ztán nemzeti történelmünkre vonatkozó, igen hibás és igen téves volna. (Igaz! Úgy van!) Azt hiszem, hogy az egész emberiség nagy eszményei elől elzárkóznunk nem szabad. (Helyeslés.) Nem szabad különösen azért, mert czélunk és kívánságunk az, hogy ezek az eszmények itt, a nemzetünk keblében is meghonosodjanak, és hogy ez által ezek az eszmék és eszmények a magyar nemzeti jelleggel felruháztassanak. Azt hiszem, hogy az a mód, a melylyel ebben az irányban el kell járnunk, az, hogy a művészet fejlődésének megadjuk a maga teljes szabadságát, hogy arra törekedjünk, hogy a művészet fejlődése közben nagy művészeink legyenek, és meg vagyok győződve, hogy ha egyszer nagy művészeink lesznek, és épen úgy, ha nagy tudósaink lesznek, akkor meg lesz a művészetben, valamint a tudományban is az a nemzeti irány, a melyet csakis a nemzet fiai lesznek képesek megvalósítani. (Tetszés.) Kérem a t. házat a törvényjavaslat elfogadására. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólani? Fenyvessy Ferencz előadó: T. képviselőház! Kötelességemnek tar;om az előttem szólott képviselőtársaimnak beszédére néhány megjegyzéssel válaszolni. Első sorban gr. Zichy Jenő képviselő úr beszédére kívánok reflektálni. Én ugyan elég hangosan beszéltem, épen iránta való figyelemből, de úgy látszik, ennek daczára nem értett meg gr. Zichy Jenő t. képviselőtársam. Én abszolúte nem emlékeztem meg Róma és Flóreucz intézményeiről, én csak Flórencz város egyik szenátusi végzésére hivatkoztam, összehasonlítva ezt Budapest fő- és székvárosnak a művészet érdekében nem rég hozott határozatával. A mit a helyre nézve mondott a t. képviselő úr, abban teljesen igaza van, ezzel nem mondott semmi újat. Én is elismerem, a bizottság is elismerte, hogy a hely nem a legszerencsésebben választatott ki és jobb lett volna a belváros középpontjában — ha lehetett volna — építeni a magyar képzőművészeti csarnokot. A pénzügyi bizottság jelentésében szórói-szóra foglaltatik, hogy ha a csarnok a központon állana, »a járó-kelő közönségnek útjába esnék a tárlat s könnyen hozzáférhetőleg, a tárlat látogatása hasonlítlanúl nagyobbodnék, a művészi elvezet általánosabbá és megszokottabbá válnék, mi a tárlatok jövedelmét s a vásárlási kedvet a műízléssel fejlesztené.« Tehát a pénzügyi bizottság is elismerte, hogy a helyre nézve jobb lett volna, ha az épületet a belvárosban lehetett volna elhelyezni. Meg kell még jegyeznem gr. Zichy Jenő t. képviselőtársamnak, hogy a zürichi 1883-iki kiállításon is az iparkiállításra szánt épület nem volt benn a városban, hanem a városon kivfil és itt sem Zürich városa, sem az idegenek nem találtak valami különös kifogást. A mi pedig a vasszerkezet elleni kifogását illeti, egyszerűen hivatkozom arra, hogy minden nagyobb városban, Münchenben, Parisban, Berliüben, Madridban az újabban épült csarnokok üveg épületek, melyek vasszerkezeten nyugszanak, mert így könnyen átidomíthatok és átalakíthatók. Ezeket akartam gr. Zichy Jenő képviselőnek megjegyezni. A mi Herman Ottó képviselő úr megjegyzéseit illeti, nagyon sajnálom, hogy ő tőlem nem várta a magyar nemzeti iránynak követelését, melynek ma itt szerény kifejezést adni bátor voltam. Nem kívánhatom, nem is igényelem, hogy szerény felszólalásomra bárki is emlékezzék. Mégis, ha valaki beszédemet idézi, a legkevesebb, a mit kívánni kell, az, hogy az illető azt olvasta, vagy hallotta légyen. Én tavaly is, és két évvel ezelőtt is a budget-tárgyalás alkalmával tartott beszédemben, — olvassa el a képviselő úr, ha nem untatja,