Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-357

228 ^87. országos ülés 1894. jnnins 20-án, szerdán. Pulszky Ágost úr a politikai illemről akar valakinek adni, a magam részéről a leghatározottabban visszautasítom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és őt kompetensnek e tekintetben a magam részéről el sem fogadom. Kubinyi Géza: Pedig elfogadhatná! Polónyi Géza: De, tisztelt képviselőház, méltóztassék megengedni, ha csakugyan vétettem volna a politikai illem ellen, kötelességemnek tartanám bocsánatot kérni. De mi történt? A t. képviselő úr napok óta mint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkár-jelöltje áll a hírlapok során. (Mozgás jobb felöl.) Méltóztassék megengedni, úgy áll a dolog és sehol sem olvastam ennek ezáfolatát. már pedig a politikai államtitkárság politikai felelősséggel jár, s nekem, mint képviselőnek — méltóztassék megbocsátani, ha tán nagyobb fontosságot tulajdonítottam ezen kérdésben az igen t. képviselő úr személyének, mint azt maga jónak látta (Derültség a szélsőbalon.) — de nekem szükséges és jogomban áll tudni, hogy ilyen fontos kérdésben az, a ki a politikai államtitkárságra vállalkozik, mily politikai elveket vall? A t. képviselő ár megtehette azt, hogy megtagadja politikai meggyőződését; ezt kész örömmel tudomásul veszem. (Mozgás és ellenmondás jobb felől.) A t. képviselő úr nem egyszer nyilatkozott már ezen kérdésben. Hiszen ez aranyhíd, és én szívesen nyújtom neki hozzá a passzust, hogy az államtitkári állást ilyen megváltozott meggyőződés mellett betöltse. Elnök: Gróf Zichy Jenő képviselő úr fogja megtenni bejelentett interpelláczióját. Gr. Zichy Jenő: T. képviselőház! Megvallom őszintén, igen sajnálom, hogy az újonnan kinevezett kultuszminiszter e ház ülésén ma nincs jelen, és sajnálatomra az előbbeni államtitkár úr az előbbeni miniszter úrral együtt tá6 vozott állásáról. Most e szerint a kérdésre, a melyet a miniszter úrhoz intézni kénytelen vagyok, választ nem is kaphatok, de reménylem, hogy majd kapni fogok. Hogy pedig interpellácziómmal tovább nem várhattam, azt a t. ház maga is át fogja látni, és mondhatom, hogy a t. ház érdekében, mint a t. ház szószólója vagyok kénytelen felszólalni és a miniszterhez ezen kérdést intézni. (Halljuk! Halljuk!) 1892-ben a vallás- és közoktatási miniszter budgetjének tárgyalása alkalmával szóba jöttek és tárgyaltam hosszabb beszédben a muzeális kérdéseknek rendezését, szabályozását és elintézését. Akkor a ház teljesen át volt hatva azoii meggyőződéstől, hogy ezen ügyeket ott rendezni kell. A miniszter beszédében ezt magáévá tette és kijelentette, hogy az ottani viszonyok rendezését keresztül fogja vinni. Türelemmel vártunk egy esztendeig; a tavalyi budget tárgyalása I alkalmával újból felmerült és voltam bátor azon hiányokra és fogyatkozásokra utalni, a melyek ezen nemzeti intézmény körül, a mely az ország kincses házát képezi, (Igaz! Úgy van! bál felől.) léteznek. Akkor is a miniszter és a ház helyeslőleg azt mondatták, hogy ebben igenis tenni kell valamit. És később, midőn szó volt, talán október vagy november elején arról, hogy előbbeni igen tisztelt és szeretett miniszterünk, gróf Csáky, ezen helyét el fogja hagyni, én ezen akkori hírekre egy törvényjavaslatot adtam be, s akkor az előbbeni két rendbeli indítványom folytán, melyhez a miniszter úr hozzájárult, és a ház is hozzájárult, valamennyien, Kubinyi igen t. képviselőtársam is, (Derültség bal felöl.) a ház kimondotta azt, hogy azon indítványok egyikét, mely szerint a muzeális ügyek rendezésére és a felügyeletre vegyes bizottság küldendő ki, magáévá teszi, s a másodikat, a törvényjavaslatot, a melyet én beadtam később, t. i. hogy a köteles nyomdai példányok beadására nézve egy áj törvény alkottassák, szintén elfogadta, s ennek következtében beadtam ezen törvényjavaslatokat. Közel egy esztendő múlt el azóta és megint nem történt semmi. Azt hiszem, hogy bármily fontos és nagy politikát csinálunk is ezen országban, mégis kell, hogy az elodázhatlan és az egész ház által szükségeseknek talált' ügyeket végre elintézzük. Én tehát azon kérdéssel fordulok a t. vallásos közoktatásügyi miniszter úrhoz, legyen szives kijelenteni, miféle álláspontot foglal el ezen kétrendbeli indítványnyal szemben, melyet a ház és az előbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr elfogadott? Az egyik az, hogy felállítandja-e azon vegyes bizottságot mindkét házból, mely a muzeális ügyek elintézésében a kultuszminiszter, a múzeum és a ház között egy közeget képezend? A másik pedig az, hogy mivel az 1848-iki törvény a köteles példány beadását nem bírja teljesen érvényre juttatni, az; ezen segíteni hivatott és általam beadott törvényiavaslattal szemben — mely már félévvel ezelőtt a kodifikaczionális bizottságnak tanulmányozás végett kiadatott — minő álláspontot foglal el ? Az interpelláczióm tehát a következő: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Interpelláczió a vallás-és közoktatási miniszterhez. Miféle álláspontot foglal el a jelenleges közoktatási miniszter úr az elődje által elfogadott két rendbeli, a ház által is elvben elfogadott indítványommal szemben, melyeket a nemzeti múzeum ügyében beadtam volt, tudniillik az országos vegyes bizottság tárgyában és a nemzeti múzeum könyvtára érdekében beadott törvényjavaslatom ügyében ?«