Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-355

365. országos ülés 1894. jonius 18-án, hétfőn. 209 több vidékén a mezőgazdasági foglalkozás csak annak nyújt bizonyos eredményt, bizonyos hasznot, a ki maga műveli a földet, vagy nagy uradalomnak, mely uradalom tulajdonosának többje van, mint a mennyire szüksége van családja fentartása érdekében. De Magyarország legnagyobb részében ma a középbirtokos a mezőgazdasági foglalkozásban egyáltalán nem találhatja meg a megélhetés lehetőségét, (Igazi Úgy van! balfelöl.) egyszerűen azért nem, mert az utóbbi években a termelés költségei minden téren folytonosan és következetesen növekedtek és gyarapodtak, a mezőgazdaságra folytonosan ujabb és nagyobb terhek háramolnak, az értékesítés pedig majdnem minden terménynél 30—40°/o-kal lejebb szállt. (Igaz! Úgy van! lalfelől.) így lévén meggyőződve, engem félre neui vezet az, hogy a földbirtok értéke bizonyos vidéken emelkedett, sőt hogy oly mértékben emelkedik is, a mi talán nem is egészséges, mert arra befolyással bir a kamatláb leszállítása, másrészt a földüzérkedés. Harmadik tekintet pedig azon vidéken, hol ily nagymérvű a föld ára, a különleges birtokviszonyok és a népnek a földhöz való ragaszkodása. De az tény, hogy a földbirtok jövedelme az utolsó évek alatt — és itt már nem teszek kivételt az ország egyes részei között — a múltakhoz képest jelentékenyen leszállt és folytonos sülyedésben van, s állítom, hogy azt egészséges közgazdasági állapotunk és mezőgazdaságunk fejlődésének nem tekinthetem. (Úgy van! Ügy van! halfelöl.) így lévén meggyőződve, nem vehetek részt azon dicshimnusz zengésébeu, a melyet a közgazdasági bizottság jelentése a mi kormányunknak közgazdasági politikája felett elzengeni jónak lát. Én a mi mezőgazdasági viszonyainkat súlyosaknak és sok tekintetben aggályosaknak tartom, és azt látom, hogy közgazdasági helyzetünk a mezőgazdaság terén nem javult, de évről-évről rosszabbodik, és hogy minden újabb szerződés helyzetünket nem javítja, hanem rosszabbá teszi. Midőn Németországgal a szerződést megkötöttük, nagy megnyugvással és megelégedéssel fogadtatott ezen szerződés, és azon remény fűződött hozzá, hogy ezen szerződés van hivatva arra, hogy mezőgazdasági viszonyaink egészséges alakulásának alapját képezze. A német birodalommal kötött szerződés összes előnyeit azonban a később kötött szerződések, az olasz, román, szerb és most az orosz szerződés teljesen paralizálják, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) s igy helyzetünket nem jobbnak, sőt határozottan rosszabbnak és kedvezőtlenebbnek ítélem, a mit, mint mondott un, annak tulajdonítok, hogy optikai csalódásban él a t. kormány, midőn hazánk közgazdasági helyzete KÉPVH. NAPLŐ. 1892—97. XIX. KÖTET. tekintetében a telt pénztárakra és a gazdasági élet egyes ágaiban tagadhatatlanul létező fellendülésre utalva, azt hiszi, hogy mert a mezőgazdaság mindennek az alapja, annak forrásai is a mezőgazdaságból erednek ; pedig a t. kormány csak a fényt látja Budapest utczáin, de én, a ki az árnyat is látom, ismétlem, hogy optikai csalódásban élnek akkor, midőn Magyarország mezőgazdasági helyzetét jónak, egészségesnek ítélik, mert én ellenkezőleg, azt nagyon komolyan aggasztónak tartom. (Helyeslés a bal és szélső bal oldalon.) Épen azért és épen ezek után nem járulhatok a szerződés elfogadásához. Az igen t. miniszter úr a szerződéshez csatolt indokolásban megnyugtatni igyekszik bennünket ennek a törvényjavaslatnak minden káros következményei iránt, egyszerűen utal arra, hogy hiszen a gabonavámokat egyáltalában nem szállítottuk le, csakis 9*/2 évre kötöttük le, hogy az állategészségügyi konvencziófc nem kötöttük meg, és így ez a szerződés nem változtat a mai helyzeten, és ennélfogva megnyugvással fogadható az annyival inkább, mert hiszen a mi összeköttetésünk Oroszországgal minimalis, a gabonabehozatal Oroszországból az i frt 50 kros vámok mellett majdnem lehetetlen ; nyugodjunk meg tehát ebben a szerződésben. Igyekeztem magamnak tiszta képet alkotni ezen szerződés következményeiről és igyekeztem komolyan venni a megnyugtatást, melyet a t. miniszter úr nekünk nyújtott, épen azért utána néztem annak, hogy mik lehetnek a mi kereskedelmi összeköttetésünk adatai Oroszországgal szemben. (Halljuk ! Halljuk! bal felől.) És itt azt tapasztaltam, hogy az a 25.000 métermázsányi gabonabevitel, melyet a t. előadó úr jelentésében idézni jónak látott, ismét nem áll, ismét nem egyéb, mint kifolyása az előbb említett felfogásnak és szándékos, vagy nem szándékos félrevezetése a közvéleménynek. (Ügy van! bal felől.) Mert a törvényjavaslathoz csatolt adatok szerint 1892-ben az indokolás 48. lapjának 1. tétele szerint a monarchiából bevitetett Oroszországba 21,266 métermázsa gabonanemű, ellenben Oroszországból behozatott a monarchiába az indokolás 56. lapja szerint búza 124.239, árpa 10.411, zab 12.263, kukoricza 26.854, összesen 173.771 métermázsa, tehát csak ennél a négy czikknól 150.000 métermázsával több, mint a mennyi az indokolásban állíttatik. És ebből kihagytam a köles, pohánka és egyéb termények behozatalát, s csakis a fentebbiekre szorítkoztam. De ez, a mint a t. miniszter úr maga is mondja, az orosz árúforgalmi statisztika adataiból van merítve, és talán nem megbízható. Én tehát utána néztem 27