Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

854. országos ülés 1894. június 16-án, szombaton. 185 felsorolni bátorkodtam, sem az igazságnak, sem | a méltányosságnak meg nem felelnek, leg- j kevésbbé illenek pedig az előadói székbe, a hol minden körülmények között objektív és magát a tárgyhoz tartó egyénnek kellene ülnie. (Helyeslés bál felöl.) A dolog lényegére a t. előadó keveset mondott. Azt kell hinnem, csak azért, mert nem eléggé verzátus a kérdésben, melynek előadására itt a házban vállalkozott. (Derültség a baloldalon.) Egyetlen egy mozzanatot . hozott fel velem szemben, midőn tudniillik felelni kívánt azon kérdésemre, hogy ebből a törvényjavaslatból mi haszon háramlik magára a valutarendezésre, melyet én a készfizetések felvételéből számítok magamnak. Igyekeztem kivenni a t. előadó úr beszé débő'l, hogy velem szemben milyen argumentumokat használt. Teljes lehetetlen volt. Rekapitulálom tehát magukat a kérdéseket, melyekre meg nem felelt s melyek azt hiszem, teljes világításba helyezik az én felfogásomat, a mely abban kulminál, hogy ebbői a törvényjavaslatból pedig abszolúte semmi néven nevezendő előny nem háramolbatik magára a készfizetések felvételére. Mivel viszi ez közelebb a készfizetésekhez a valutarendezést? Ugy-e bár semmivel ? Pulszky Ágost előadó: Megmagyaráztam a t. képviselő úrnak; ha nem értette meg, nem tehetek róla! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy az áll ara jegyek bevonására szükség van, azt soha senki e házban nem tagadta. Én egyénileg állítottam és állítom, hogy az államjegyeknek beváltása épúgy helyet foglalhat a készfizetések felvételéről szóló törvényben, mint akkor, ha időközileg kívánunk ez iránt törvényt alkotni. Az, hogyha mi az öszszes államjegyeket és nemcsak azok egy részét váltjuk be, abszolúte semmi tekintetben sem visz közelebb a valuta rendezéséhez, Most a készfizetés miben áll ? Abban, hogy az arany pénzzé verve, kellő mennyiségben készletben és fizetésekre felhasználható legyen. Hogy az államjegyek beváltása valamivel közelebb vinné ehhez a mozzanathoz a valuta rendezését, azt — gondolom — a ki e kérdést súlya és jelentősége szerint fogja fel, talán mondani nem fogja. Azután, ha mi az államjegyeket beváltjuk, és ezek helyett részint bankjegyeket, részint ezüst kouránsokat bocsátunk ki, jobban lesz fedezve akkor, ha az arany a bank birtokában lesz, mint ha megmarad az állam birtokában ? Mire szolgál a beszerzett arany ? Arra, hogy az államadósságokat bevonjuk, akár birtokunkban marad tehát az arany, és az államjegy nem váltatik be, akár beváltatik, és e helyett bankjegy bocsáttatik ki, és az arany a bank birtokába adatik, a biztonEáPVH. NAPLÓ. 1891—97. XIX. KÖTET. ság tekintetében különbség nincs, sőt merném állítani, hogy sokkal okosabb, ha az állam birtokában marad az arany, (Helyeslés a baloldalon) és ez által az államjegyek fedezve vannak, mint ha az állam azt a bank birtokába adja, a mi mindig bizonyos komplikáczióval van összekötve, A t. előadó úr tagadta azt is, hogy pénz, a melyet mi kapunk, rosszabb lenne, mint az, a melylyel ma bírunk. Azon 40 millió korona, a melyet kibocsátunkésa melynek alapján 'az államjegyek egy részét bevonják, tartalmilag mégis csak rosszabb, mint a mostani ezüstpénz, mert a koronát 835 ezred részszel veretjük, míg a mai ezüstpénzt 900 ezred részszel verettük. De rosszabb e pénz azért is, mert azon 40 millió korona, a melylyel az államjegyeket ily összegben beváltják, nem fog fizetési eszköz lenni korlátlan mennyiségben, hanem mindenki csak korlátolt mennyiségben, vagyis 50 korona erejéig köteles elfogadni azt a fizetést, a melyet koronában akarnak teljesíteni, holott az a 40 millió államjegy, melyet a 40 millió koronával bevonunk, korlátlan fizetési eszköz volt. A t. előadó úr tehát nem tagadhatja, hogy ennyivel is roszszabbodik a helyzet. Azután mi nem a szegény emberekre utaltunk, legalább, hajói emlékszem, az én számon e szó ki sem jött, hanem utaltunk a közállományra magára, akár szegény, akár gazdag emberekből áll is az, utaltunk akként, hogy a mi pénz az államjegy helyett forgalomba jön, sokkal rosszabb az államjegynél, a mely, mint önálló hitelvalutíi, nagyobb értéket, nagyobb fizezetési erőt képvisel, mint a minőt képvisel az ezüstpénz, mely ennek helyébe adatik. Azt gondolom tehát, hogy e tekintetben a t. előadó úrnak nincs igazsága, midőn állítja, hogy a forgalomba hozandó pénz jobb, mint a mely most forgalomban van. És itt, t. ház, egy kérdést akarok tisztázni, mely közel áll ahhoz, a mit a t. miniszterelnök úr mondott. A t. miniszterelnök úr azon körülbelül 35—40 millió összegre, a melyeket egyforintosok alakjában kíván forgalomba hozni, azt mondotta, hogy: meglehet, hogy azok esetleg visszavándorolnak egyszer, kétszer, vagy talán többször is a bankba; kell tehát, hogy kipróbálhassuk, hogy a kemény pénz a HartGeld mily összegben válik szükségessé. Itt nem vagyok tisztában azzal a kérdéssel, mi fogna abban az esetben bekövetkezni, ha a pénznek az a ezirkulácziója csakugyan ezen alakot nyerné, mert ha az a 30—40 millió forint, vagy annak egy része, mondjuk, 20 millió ismét visszavándorol a bankba, mi azt ismét teljes értékíí relaczió szerinti 84 krajczáros aranynyal leszünk kénytelenek kiváltani. 24