Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

170 3Ä3- országos fllés 1894. június 15-én, pénteken. píroknak egyike, a melyek változást nem mutatnak, hogy itt a százalékban nem mutatkozik csökkenés, hanem egyéb értékpapírokban történt sokkal nagyobb mérvben a visszaözönlés. (Helyeslés jobb felől.) A mi már most a felhozott többi egyes ellenvetést illeti, ezekre az idő előhaladottságánál fogva csak röviden vagyok bátor a következőket megjegyezni: először megjegyzem, hogy előre meg volt állapítva, hogy az államjegyek, még pedig azoknak egy része vonatik be, mert hiszen az 1892: XVIII. tcz. 19. ezikkében ki van mondva, hogy első sorban az egyforintosok vonandók be. Eljárásunk tehát egészen pro grammszeríí, mert megfelel az alaptörvénynek, és mert azt foganatosítjuk, a mit akkor kilátásba helyeztünk, még pedig foganatosítjuk úgy, hogy nem áll az, hogy rosszabb pénzt helyezünk forgalomba. Dehogy helyezünk, t. ház,- rosszabb pénzt forgalomba! Mi bevonjuk a bevonandó államjegyeket 40 millió értékig egykoronásokkal, és mert az egyforintosokat kell pótolnunk, méltóztassék azt venni, hogy a forgalomban igen nagy horderővel bir az, milyen appoíntek vannak forgalomban. Mi nálunk ma 50 és 60 millió között egyforintos van forgalomban. Ezt most bevonjuk teljesen, ezért azokat váltópénzekkel, kis appointekkel kipótolnunk, ha a mindennapi forgalomnak az igényeire nézve hátrányokat nem akarunk felidézni. És épen azért, mert bizonyos mennyiséget ezüst egyforintosokkal akarunk bevonni, ez nem annyit tesz, mintha a Silber-Courantra, a kurans-pénzre magára nézve kötelezettség vállaltatik. Az ezüst kurans-pénzre nézve már többször nyilatkoztam és álláspontom mindig az volt, hogy én a tiszta aranyvaluta alapján állok, s hogy ebből folyólag az ezüst kurans-pénzt lehetőleg mellőzni kívánom^ hogy csakis váltópénzeket és másrészt tulajdonképeni aranypénzeket, vagy oly pénzhelyettesítőket kívánok forgalomba hozni, a melyek arany ellenében bármikor kicserélhetők, mert csak ezt tartom oly tökéletes állapotnak, mely a rendezett aranyvaluta kellékeinek megfelel. Azt bevallom, hogy mivel önállóiag nem intézkedhetünk ezen kérdésben, ha nem nagyon jelentékeny ezüst-kurans összeg forgalomba hozatala képezné a valutarendezés egyedüli akadályát, ezt megint nem tartanám olyan szerencsétlenségnek, hogy a miatt az egész művelet sikerét meg kellene hiúsítani, vagy annak életbeléptét el kellene odázni; de határozott álláspontom ma is az, hogy az ezüst kurans-pénzt, mint tulajdonképen nem egységes eszközt, az állandó és végleges valuta rendezésében rnegtűrhetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Beöthy Ákos t. képviselő úr úgy tűnteti fel a dolgot, mintha mi itt értéktelen és ros^z pénzeket hoznánk forgalomba, melyek semmi bel értékkel nem bírnak. Bocsánatot kérek, mi oly pénzeket hozunk forgalomba, a melyek eltekintve ettől a 40 milliótól, a melyről most emlékeztem meg, aranynyal teljesen fedezve vannak. Az a bankjegy, a melylyel bevonjuk az államjegyek egyik részét, teljes összegében van aranynyal fedezve és az az ezüstforintos, a melylyel bevonjuk az államjegyeknek másik részét, még pedig, azt hiszem, igen kis részét, eltekintve attól, ho^y önmagában is képvisel bizonyos értéket, a mellett még teljesen fedezve van még aranynyal is. Nagyobb biztosítékot nyújtani tehát e tekintetben nem lehet. Sőt a mai állapothoz képest — mert Horánszky Nándor képviselő úr arra utalt, hogy a szegény ember fog rosszabb pénzt kapni — bocsánatot kérek, ennek épen az ellenkezője történik. A ki figyelemmel kíséri nálunk a pénzkicseréléseket, az azt fogja látni, hogy mivel nekünk évenkiüt 60 millió egyforintos államjegyre van szükségünk, az egész forgalomban levő mennyiséget évenkiüt ki kell cserélnünk. Én mindenkinek az elb'rálá sara bízom azt, hogy akkor, mikor ily jelentékeny kicserélés van az államjegyéknél, vájjon nem fordúl-e elő jelentékeny károsodás, mely azon pénzek megsemmisítéséből, elkallódásából és elrongyolódásából áll elő? Hisz mutatják ezt a tetemes levonások. Ezen nagy kicserélésnél legalább azon hátránynak lesz az érezpénz forgalomba hozatalával eleje véve, úgy, hogy akkor, mikor az államjegyeket érczpénzforgalonira fektetjük, a kisebb appointekkel épen a szegényebb osztály érdekében álló jelentékeny és politikai szempontból szem elől nem téveszthető czélt valósítunk meg. (Helyeslés jobb felöl.) Ugyanezzel kapcsolatosan bátor vagyok megjegyezni azt is, hogy Lánczy Leó és Neumann Ármin t. képviselőtársaim aggályaikat fejezték ki, hogy nem fog-e a bank érezfedezésére befolyással birni a bankkal kötendő egyezmény 4. pontjában foglalt azon kikötés, hogy mi bankjegyek ellenében mindig jogosultak vagyunk ezüstöt is követelni. Ez, t. ház, semmi visszahatással sem lesz, még pedig egyszerű okból. Hogy gyakorlatilag állítsam fel a példát, a nélkül, hogy a számért határozott kötelezettséget vállalnék, mert nem állapíthatom meg egyoldahílag, tegyük fel, hogy 40 millió egyforintost akarunk íorgaloinba hozni, — mi ezen 40 millió egyforintos ellenében ugyanannyi aranyat deponálunk a banknál, mely a bank érezfedezetébe fog beszámíttatni, míg a másik rész, mely bankjegyek ellenében adatik, nem számíttatik a bank érezfedezetébe, hanem teljes fedezésére szolgál a bankjegyeknek.