Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

353, országos ülés 1894. június 15-én, pénteken. 167 azt mondtam, hogy biztos támpont arra, hogy özönlenek-e vissza a papírok és mennyi, egyáltalában nincs. Voltak gyakorlati pénzemberek, kik 300 millióra tették azt a tőkét, mely viszonylag rövid idő alatt visszaözönlött Ausztriába és Magyarországba, és voltak óvatos pénzemberek, kik azt 80—100 millióra tették. Úgy tudom, hogy itteni felszólalásomban azt mondtam, hogy én ezen utóbbiakhoz hajlóm, de egyáltalában nincs biztos adatunk, mennyi özönlik vissza, hanem az kétségtelen, hogy ez a proczesssus fennáll. Ezen kérdés kiegészítéséül kénytelen vagyok megjegyezni, hogy, ha mi azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy a diszázsióra az értékpapírok visszaözönlésének milyen befolyása volt, akkor a kérdésnek nemcsak pozitív, hanem negatív oldalát és figyelemre kell méltatnunk. Jelesül nemcsak azzal találkozunk, hogy értékpapirjaink a külföldről vi-szajöttek, hanem találkozunk még inkább azzal a másik jelenséggel, hogy míg a korábbi években értékpapirjaink bizonyos quantumát mindig el tudtuk helyezni a külföldön, az utolsó esztendőkben ez nem volt lehetséges. Hát a képviselő úr erről meggyőződhetik bármilyen banknál, mely zálogleveleket s más kötvényeket azelőtt igen könnyen tudott a külföldön elhelyezni, hogy ebbeli operácziói tökéletesen megszűntek. Akkor, mikor az érlékpapirok visszaözönléséről szólunk, nemcsak azt a pozitív tényt vegyük, hogy értékpapirjaink visszaözönlenek, mert a diszázsió keletkezésére ép oly befolyással van, ha egy proczesszus, mely a korábbi években jelentékeny összegű millió elhelyezésére vezetett, a külföldön megakadt. Ez is az értékpapírok visszaözönléséhez tartozik. Pozitív adataink ez utóbbira nincsenek, de a t. képviselő úr bármely nagyobb emittáló bankkal méltóztatik beszélni, mindenesetre azt a meggyőződést szerezheti, hogy az utóbbi időkben — itt azután nem a legeslegutóbbi időkről szólok, mert úgy tudom, a legutóbbi napokban javult a helyzet, hanem szóljunk 1893-ról — az értékpapíroknak kivitele és ottani elhelyezése tökéletesen stagnált. Erről természetesen pozitív statisztikai adataink nincsenek, de pozitiv statisztikai adataink vannak pl. az állampapírok visszaözönléséről. És a t. képviselő úr kérdéseire feleletül csak annyit jegyezhetek meg, hogy míg pl. 1891-ben az aranykölcsöneink közül 58°/o volt a külföldön elhelyezve, ez 1893-ban 50°/o-ra szállt alá. Ezek a szelvénybeváltásokból és a beváltási dotácziókbóí előálló adatok. Azt hiszem, ha állampapírjaink külföldön elhelyezett mennyisége 58%ról egy esztendő alatt 50°/o-ra száll alá, ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy visszaözönlés van, és a t. képviselő úr azon másik kérdésére, vájjon hová özönlöttek ezek vissza, Ausztriába, vagy Magyarországba, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy míg ezen statisztikai kimutatások szerint Ausztriában volt az értékpapírok 56°/o-a 1891-ben, Magyarországban volt 40°/o-a, 1892-ben — akimutatások szerint — Ausztriában leszállóit a százalék 45-re, Magyarországban emelkedett 5i-re. Világos jele tehát annak, hogy azon értékpapírok visszaözönlöttek, még pedig hozzánk. HoránSZky Nándor: Ausztriából nem konferál! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Ausztriából nem konferál. Ezeket voltam bátor a képviselő úr kérdéseire válaszolni. A képviselő úr két kérdést intézett hozzám: először özönlenek-e vissza a papírok külföldről, másodszor hozzánk jönnek-e, vagy Ausztriába? Mindkét kérdése az volt a képviselő úrnak, hogy vájjon tőkeelhelyezésre, vagy spekuláczió szempontjából jöttek-e ezen papírok hozzánk? Én, t. ház, azt hiszem, hogy spekuláczió szempontjából is nagy mértékben jöttek, de azért egész biztonsággal állíthatom, hogy a tőkeelhelyezések igen nagy mértékben szaporodtak és ez igen nagy gazdasági előny, a melyre utaltam 1893-iki felszólalásomban is. Hogy pedig tőkeelhelyezés szempontjából is jönnek-e ide, erre nézve természetesen biztos statisztikai adatokat felmutatni nem lehet, mert hiszen a spekuláczióból jövő papírok kuponjai épen úgy levágatnak, mint a tőkeelhelyezés végett bejövökéi. Ha azonban a képviselő úr a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és intézetek kimutatásait megtekinti, arra a tapasztalatra fog jutni, hogy nemcsak a spekuláczióból jövő papírok szaporodtak, hanem ez intézetek tulajdonát képező papírok álladéka is jelentékenyen szaporodott, a mi bizonyítéka annak, hogy tőkeelhelyezés szempontjából jött vissza a papíroknak legalább igen jelentékeny része. A képviselő úr ezután még egy váddal illetett engem; azt mondotta, hogy a spekulációt én is elősegítettem a pénztári készleteknek a pénzintézetek rendelkezésére bocsátása által. Igaz, t. ház, hogy volt idő, a mikor jelentékeny összegeket bocsátottam a hazai pénzintézetek rendelkezésére, s azt hiszem, igen helyesen cselekedtem. Mert ezen, évek óta következetesen folytatott eljárás által, ha nem is épen nagy, de mégis részem volt a budapesti pénzpiaca megerősítésében. A spekuláczióra azonban mindig ügyeltem, és azt merem mondani, hogy ügyeltek maguk azon pénzintézetek is, mert én a budapesti pénzintézetek komolyságáról és nagy elővigyázatáról teljesen meggyőződtem. Akkor, mikor a spekuláczió nagy mérveket kezdett ölteni, a pénzintézetek a leg-