Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-351
j \ 0 351. országos Illés 1894. június 12-én, kedden. ben érvényesül a t. miniszterelnök úr befolyása. A t. miniszterelnök úr megalázkodott annyira, hogy a külügyminiszterhez ment ebéd előtt, ebéd után, kihallgatás előtt és kihallgatás után. (Nagy zaj.) T. ház! A miniszterelnök úr azt mondta a szabadelvű körben, hogy három garancziát kívánt Először, hogy a három főrendiházi tag neveztessék ki, másodszor hatalmaztassék fel annak kijelentésére, hogy ezen javaslatok politikai szüksége tekintetében a korona kormányával egyetért, hogy annak mielőbbi törvényre emelését saját részéről is kívánja. Az egész parlamentarizmus minden fikcziója azért van feltalálva, t. ház, hogy a politikai ügyek intézésébe a korona direkt soha be ne folyjon, hogy legyenek tanácsosok, a kik a koronának minden cselekedeteért a felelősséget magukra vállalják, ho^y azt megvédelmezik és keresztül viszik. A parlamentarizmusnak feje tetejére való állítása az, midőn a t. kormány ez előtt másfél esztendővel a korona elé járult, hogy kieszközölje a korona engedélyét a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat előkészíthetésére és benyújtására, melyet az országnak oly nagy többsége kíván, és annyira kíván, hogy annak ellenállani nem lehet. A korona megadta ezt az engedélyt, a főrendiház nem szavazta meg ezt a javaslatot. Miként fér már most össze a par lamentárizmussal, hogy a kormány nem a saját erejéből, és emberségéből, nem a javaslatban foglalt elvek népszerűsége és hatalmánál fogva akarja valósítani a törvényjavaslatot, (Zajos tetszés a bah és szélső baloldalon) hanem felkéri a királyt, hatalmazza fel annak kijelenthetésére, hogy a király ezen törvényjavaslatnak törvényre emelését óhajtja és kívánja ? Én mindenkor tiltakozom az ellen, hogy a korona tekintélye a parlamenti vitatkozásba beievonassék. (Élénk helyeslés a bal és szélső bál oldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Ugron Gábor: Jó érveket kell a t. miniszterelnök árnak a törvényhozás ele" hozni, az érveknek közkedveltségü'eknek kell lenni, hogy elfogadtassanak. De nem lehet azzal korteskednie egy parlamentáris kormánynak, hogy a király a javaslatok törvényerőre emelkedését szükségesnek tartja. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert gondolhat bárki mást — megengedem -- de nem hiszem, hogy legyen hívebb alattvalója a királynak mint én: (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobb felől. Zaj. Elnök csenget.) de ha az én meggyőződésem más és ellenkezik azzal az elvvel, melyet a király j akarataként állítanak föl, a legnagyobb tisztelettel, de saját meggyőződésem előtt hajlóm meg, bármennyire tisztelem a koronát; mert egy politikai férfiú, a ki a parlamenti életben részt akar venni, saját meggyőződéseért maga köteles helytállani, és segítséget sem az utezáról, sem a trónról nem hozhat magával. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy a harmadik garanczia, a melyet kért, és a mely megtagadtatott, az volt, hogy az örökletes főrendek számát szaporítani lehessen. Már egy megelőző vita rendjén megütköztem azon, hogy egy magát demokratának játszó és liberálisnak nevező kormány miképen akarhat arra vállalkozni, hogy a főrendi családoknak számát mesterséges módon szaporítsa. És kikből fogná majd azt szaporítani? (Nagy zaj. Felkiáltások a bal- és szélsőbal felől: Hdas és Deutschékból!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Azokból fogja majd szaporítani, a kik 3.000 forint földadót fizetnek. A vagyon azonban még nem elég ok ana, hogy valaki törvényhozóvá legyen, és hogy liberális és magát demokratának nevező kormány, hogy a születési arisztokrácziának alapot vessen, annak alapjául a pl utók rácziát íogadja el; mert erre csak egy megszorult kormány szánhatja el magát, mivel a saját érdekeivel ellentétes cselekedeteket, ha azokra Szüksége van, csak oly kormány követhet el, mely hirdetett elveivel homlokegyenest ellenkező elveket is, mint eszközt, képes felhasználni arra, hogy hatalmi czélzatait megvalósíthassa. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Én, t. ház, az oly kormánytól, mely saját nyilatkozataival ily elvi ellentétbe képes jönni, semmi jót nem várok, mert az a kormány a parlamentarizmus iránt semmi érzékkel sem bir, és a törvényt, s a parlamentet csak arra valónak tekinti, hogy a maga akarata föltétlenül érvényesüljön. Már pedig úgy a képviselőházakat, mint a főrendiházakat nem azért állították fel, hogy a kormány akaratának engedelmes eszközei legyenek, hanem azért, hogy a kormány hatalmi túlkapásainak korlátot szabjanak és határokat emeljenek. A mely pillanatban a törvényhozásnak bármelyik háza lemond azon hivatásáról, hogy a kormány hatalmi túltengését nemcsak a hatalomnak gyakorlatában, de a törvényhozás terén is korlátolja, abban a pillanatban az a parlamentárig intézmény lejárja magát, és mint haszontalan a sutba kerül. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, mi czélja volt a t. miniszterelnök úr ajánlatának az Örökletes főrendek kinevezésére vonatkozólag, a melyet a korona a maga böleseségével | nem fogadott el? Akkor, mikor az értelmi és