Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-351
106 351. országos ülés 1894. fnnius 12-én, kedden. valódi lényegébe belebocsátkozni, mely engem a kormánytól elválasztott akkor, midőn ezen programm, melyre a t. miniszterelnök úr hivatkozott, 1892. novemberben itt bemutattatott; nem tartottam volna időszerűnek azért, mert ez egy rendkívüli fontos dolog, a melyet én már akkor veszedelmes jellegére nézve jeleztem, és mely, azt hiszem, az idők folyama által az én véleményemnek teljesen igazat kezd immár szolgáltatni, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) de fog még jobban is. (Igaz! ÍJgy van! a baloldalon.) Mikor azután leér azon kő a völgybe, ha élek, kötelességemnek fogom tartani nézeteimet a továbbiakra nézve is kifejteni. Ezeket személyemre vonatkozólag. Midőn azonban felszólalok, teszem ezt nem csak azért, hogy egyéni álláspontomat jelezzem, hanem azért is, mert megbízattam ezzel azon képviselőtársaim részéről, kikkel a krízis óta, melyet a t. miniszterelnök úr programmja előidézett, a kormánypártból kiléptem, először magam, azután többen is; teszem ezt azért, hogy jelezzem, minő álláspontot fogunk elfoglalni e kormány tényeivel szemben. (Halljuk!) Teszem ezt egészen röviden. (Halljuk!) Azon krizis mozzanataira, melyekre már Justh Gyula és gr. Apponyi Albert t. képviselő urak megtették észrevételeiket, azt hiszem, nem szüséges kiterjeszkednem. A miniszterelnök úr részéről nem is történt azokra válasz, melyre reflektálni lehetne, s ezért részemről egyszerűen csatlakozom az általuk elmondottakhoz. Hanem, minthogy mulhatlanúl szükséges, hogy a t. kormány tisztában legyen az iránt, hogy miben és mennyiben számíthat a képviselőház egyes részeire s tisztában legyen az eüenzőknek véleményeivel is: erre nézve kijelentem, hogy mivel a régi — tulajdonképen, legalább legnagyobbrészt most is ugyanazon tagokból álló — kabinettel szemben is e főkérdésre vonatkozólag eltérő volt a véleményünk : a most lefolyt krizis épen nem volt alkalmas arra, hogy e véleményünket megváltoztassuk. (Úgy van! Helyeslés a középen.) Van valami, a mi e krízist egyáltalában jellemzi, és ez az, hogy oly manőverek és taktikák mozaikja volt, melyek egyáltalán nem arra valók, hogy a bizalmat a kormány iránt fokozzák. (Úgy van! bal felöl.) Ezt kötelességemnek tartom kijelenteni azért, hogy a kormány tisz ában legyen azzal, hogy ránk e kérdésben egyáltalán nem számíthat. (Derültség és felkiáltások jobb felöl: Tudjuk!) A mi azt illeti, hogy a miniszterelnök úr azoktól, kik vele egy véleményben nincsenek, tárgyilagos kritikát kíván: e tekintetben mondhatom, hogy részünkről igenis tárgyilagos kritikát várhat. Igyekezni fogttnk nézeteinket teljes tárgyilagossággal kifejteni, ha lesz is idő, a mikor az eddiginél határozottabban és nagyobb erélyességgel lesz kötelességünk eljárásukat megtámadni. Ezeket kijelentve, a magam és elvtársaim nevében, kiket most pártonkivűlieknek neveznek, (Felkiáltások jobb felől :Púrosgok!) ismétlem, hogy e kérdéssel szemben, a mely a jelen kormány legfőbb kérdése, ugyanazon ellenzéki állásponton maradunk, mint voltunk eddig. (Élénk helyeslés bal felől.) Papp Elek jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! A hogy a t. miniszterelnök úr előterjesztése két pontra szorítkozott, úgy én is lehető rövid nyilatkozatomban erre a két pontra fogok szorítkozni. A mi a válság természetére, lefolyására és befejezésére vonatkozik, ennél a kérdésnél nekem valóban sok megjegyzésem e pillanatban nincs, (Derültség a baloldalon.) Ugron Zoltán: Haas és Deutschnak sincs! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Gábor: A perron-párt hallgasson! (Derültség.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Eötvös Károly: Úgy látszik, azokkal az urakkal Ugron Zoltán képviselőtársam nagyon szomorú ismeretségben van; én nem vagyok semminőben. (Zaj.) Kevés megjegyzésem van azért, mert a mennyiben illetéktelen tényezők a korona elhatározására befolyást gyakorolni kísérletet tettek, e tekintetben nézetem és álláspontom tökéletesen ugyanaz, a mint azt már korábban, e hó elején, itt a házban kifejtettem; ugyanaz, a minőt Justh Gyula t. képviselőtársam is épen előbb kijelentett. E tekintetben tehát ismétlésekbe boesájtkozni nem akarok. Az egész válság kezdetéről, lefolyásáról és befejezéséről egyet meg kell jegyeznem, a menynyiben ez a válság azon idejére vonatkozik, a mely itt, hazánk központján, országunk fővárosában telt el, és ez az, hogy bármily nyugtalanságot keltett is fel országszerte az a körülmény, hogy a válság szükségessé vált, vagy legalább szükségesnek látszott, másrészről megnyugtatásul szolgált nekem és elvbarátaimnak az a körülmény, hogy a korom időközi tanácsosai között itt Budapesten egyetlen egy sem találkozott, a ki az ország parlamentjének, a parlament nagy többségének ismételten és ünnepélyesen kifejezett akarata ellenében törekedett volu-i a koronát hangolni. Ebben mi alkotmányunk és alkotmányosságunk nevezetes biztosítékát találtuk. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mig egyrészről — ismétlem — a válság szükségessége vagy szükségességének látszata nyugtalansággal töltött el bennünket, másrészről épen
