Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-351
104 351. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. had egynehány megjegyzést fűznöm. (Halljuk! Halljuk!) Első megjegyzésem az, hogy a t. miniszterelnök úrnak előadása szerintem hézagos, nem deríti fel mindazt, a mit a parlament előtt felderíteni kell: a krizis alatt előfordult némely, igen fontos jelenségeket meg sem említi, annál kevésbbé helyezi teljes világításba. Hiszen köztudomású dolog, és a t. miniszterelnök úr azt először a szabadelvű pártban bőven, azután itt a képviselőházban igen szttk szavakban be is jelentette, hogy a jelenlegi kormánynak lemondása után ő Felsége egy mindenki által tisztelt államférfiút bízott meg kabinetalakítással. Lehetetlen, t. ház, hogy akkor, midőn a kormány által is elismert kötelességnek megfelelően a krízisnek lefolyásáról a parlament jelentést nyert, a krizis lefolyása alatt előfordult ezen igen fontos mozzanat minden megemlítés, minden felderítés nélkül maradjon. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Annál kevésbbé lehetséges ez, mert a krizis történetének ezen részletéhez igen sok kommentárt fűzött a közfelfogás. És én itt csak preezizirozom azt, a mit Justh Gyula t. képviselőtársam az imént mondott, és a mit én természetesen a maga általánosságában helyeslek. Azt hiszem, nincs ezen háznak tagja, — legalább az ellenzéki padokon bizonyára nincsen, — a ki abba bele tudna nyugodni, hogy a magyar ügyek vezetésére bármely, alkotmányunk és törvényeink által kizárt befolyás érvényesüljön. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tudnunk kell ennek folytán, hogy midőn a krizis lefolyása alatt kabhietalakítási meghizás adatott egy államférfiúnak, hogy ezen kabinetalakítási megbizás kinek a tanácsára történt, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) hogy azzal szemben a kormány minő állást foglalt el ? Tudnunk kell ezt annál inkább, mivel ez a kabinetalakítási megbizás a szabadelvű párt körében nagyfontosságú és az egész közfigyelmet a legnagyobb mértékben magára vont eseményekre adott alkalmat, (Úgy van! Úgy van ! a baloldalon.) Alkalmat adott a t. szabadelvű párt részéről egy oly határozat meghozatalára, a mely határozatot az egész világ úgy értelmezte, mint a korona részéről kabinetalakítással megbízott férfiúval szemben az általános sztrájknak bejelentését. (Úgy van! Úgy van! bal felöl. Derültség és zaj a jobboldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: A szabadelvű párt akkori határozatának ezen értelmezése nem csupán a szabadelvű párttal ellenkező álláspontot elfoglaló lapokban, hanem a szabadelvű párthoz igen közel álló zsurnalisztikái orgánumoknak hasábjain ugyanaz volt; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) olyannyira az volt, hogy a t. szabadelvű párt egy későbbi konferencziáján egy nem kevesebb feltűnést keltett határozatával szükségesnek látta ezt az első határozatát megmagyarázni, annak azt az élét elvenni, a mely élt annak az egész közfelfogás tulajdonított. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Már most, t. ház, . . . (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Gr. Apponyi Albert: Már most vagy volt a szabadelvű párt ezen határozatának — a mely szabadelvű párt ezen egész krizis lefolyása alatt az összes parlamentnek hivatását magához ragadta — a horvát bán megbízásával szemben valami alkotmányjogi alapja, a mely alkotmányjogi alap nem lehetett más, mint annak tudata, hogy ezen megbízás megadásánál illetéktelen befolyások érvényesíttettek, és akkor szerintem kettőt nem lett volna szabad tenni. Nem lett volna szabad egy ilyen fontos alkotmányjogi momentummal szemben a szabadelvű párt falai között tartani az ellenzést, hanem ide a parlament elé kellett volna hozni az ügyet; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) másodszor nem lett volna szabad a határozatot, ha az ekként alkotmányjogilag jogos alapon állott, egy későbbi határozattal módosítani, visszavonni. (Élénk helyeslés bal felöl. Zajos ellenmondások jobb felöl. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök: csenget.) Ha pedig ilyen alkotmányjogi alapja annak a határozatnak nem volt, akkor az a határozat a legnagyobb mérvben aggályos természetű, a koronának kétségtelen alkotmányos prerogativáival szemben. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Tehát ezt az epizódot hallgatással mellőzni nem lehet, nem szabad; a magyar parlamentnek teljes joga van ahhoz, hogy r ennek úgy előzményeiről, mint következményeiről, egész alkotmányjogi természetéről hivatalos és félremagyarázhatatlan felvilágosításokat kapjon. (Élénk helyeslés bal felől.) De eltekintve attól, hogy a tények előadásában hézagos a miniszterelnök úr előadása, a tények magyarázásában sem találom azt kielégítőnek, és a mit e tekintetben elmondanom kell, lényegében teljesen egyezik azzal, a mit Justh Gyula t. képviselőtársam mondott. Mindenesetre sajátságos jelenség, hogy egy kormány a koronával szemben felveti a bizalmi kérdést azért, mert a koi ona jóváhagyását nem volt szerencsés elnyerni azon eszközök egyikéhez, a melyeket szükségesnek talált a kormányzásnak sikeres folytatásához, vagy, hogy magamat konkrété fejezzem ki: az országgyűlés két háza közti egyetértés helyreállításához a házasságjogi törvényjavaslat kérdésében; mon
