Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-347

56 Ml. országos ülés 1894. május 25-én, pénteken. van, melyeket a részleteknél nagyon is kell pótolni. Ez czélom mostani felszólalásommal is. Már az általános vitában többen említették, hogy az anyakönyvek pontos vezetését és az egész intézmény népszerűvé tételét igen meg­nehezíti, ha az anyakönyvi kerületek nagy terü­letet képeznek. Én is ezt hiszem, s ezt kell hinnie mindenkinek, ki a viszonyokat a gya­korlati élet szempontjából bírálja. Hisz ha az anyakönyvi kerületek, úgy, a mint szervezve vannak, mintegy 3000 lelket foglalnak maguk­ban, pok helyütt e háromezer lélek csak 3—4—5 községből fog kitelni. Ha már most elgondol­juk, hogy a zord téli időben, tavaszszal és őszszel a járhatatlan utak, melyek országszerte, kivált a. kisebb községekben, a rossznál i*8 rosz­szabbak és nyáron a nagy munkaidő, mely a szegény embert elfoglalja, mily akadályokat fog­nak gördíteni az intézmény foganatosítása elé : azt hiszem, nem kell bővebben bizonyítani, hogy ha komolyan át akarjuk az életbe vinni ez in­tézményt, igyekeznünk kell, hogy a kerületek minél kevesebb községből és lélekszámból áll­janak és hogy á deczentralizáczió elve ebben a tekintetben minél nagyobb mértékben alkalmaz­tassék. Minthogy pedig, t. ház, azt gondolom, hogy mi itt eleve sem a kerületek lélekszámát, sem a kerületek területét meg nem határozhat­juk, én azt óhajtanám, hogy legalább az előbb említett elv ebben a törvényjavaslatban is ki­mondassák. Azért volnék bátor a következő módosítványt beadni a harmadik szakaszhoz (Halljuk. 1 Halljuk/ Olvassa.): A harmadik szakasz ezen szavai után: »minden változtatás*: a követ­kező szavak iktatandók be: »a deczentralizá­czió elvének minél teljesebb mérvben való alkal­mazása mellett.« Akkor a szakasz így szólana: »Az anya­könyvi kerületeket, elnevezésüket és székhe­lyüket, valamint az e tekintetben szükséges változtatást a deczentralizáczió elvének minél teljesebb mérvben való alkalmazása mellett a belügyminiszter állapítja meg«. Kérem, méltóztassék módosítványomat el­fogadni. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Babó Emil: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A javaslat ezen harmadik szakasza szerint az anyakönyvi kerületeket, elnevezésüket és székhelyüket és az e tekintetben előforduló minden változást a közigazgatási bizottságnak meghallgatása mellett a belügyminiszter állapítja meg. Hát, t. képviselőház, én a javaslat ezen intézkedését helyesnek nem találom, mert én a t. miniszter úrnak ily tág körű felhatalmazást adni nem kívánok, és az anyakönyvi kerületek politikai beosztását tisztán a miniszter úrnak szeszélyére és önkényére rábízni nem akarom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek az anyakönyvi kerületeknek mi­kénti beosztása sokkal fontosabb jelentőségű', mintsem az eleve látszik; oly fontos jelentőségű, hogy azt tisztán a miniszter úr önkényének ki­szolgáltatni nemcsak nem lehet, de egyátalán nem is szabad. T. képviselőház! Az eddigi egyházi anya­könyvi kerületeket illetőleg felette nagy hiba volt az, miként azok a népesség számarányához képest igen aránytalan módon voltak megálla­pítva. E részben utalok például arra az óriási különbségre, a mely Csongrád vármegyét viszo­nyítva Fehér vármegyebez a kerületek számát illetőleg fenforog. Fehér vármegyének 348,597 lakosához képest 315 anyakönyvi hivatala van, míg ellenben a nagy kiterjedésű Csongrád vár­megyében annak 261,340 lakosához képest csak 36 anyakönyvi hivatal létezik. Hogy a t. bel­ügyminiszter úr miként fogja ezt az aránytalan­ságot megszüntetni, avagy meg fogja tudni szüntetni, abban én teljesen bízni nem tudok. De ha a javaslat ezen 3-ik §-a mostani szövegében is fogadtatnék el, úgy mindenesetre figyelembe kell venni a miniszter úrnak a népe­sedési, a forgalmi közlekedési viszonyokat, mert csak ezek figyelembevétele mellett lehet megállapítani a legalkalmasabb központokat, melyek pedig sokkal nagyobb jelentőséggel bír­nak, mint azok eleve látszanak, mert hiszen nem lehet tagadni, hogy ezen törvényjavaslat folytán a szegény népre nemcsak tetemes költ­ség, de nagyobb mérvű fáradság is hárul mi­vel el kell menni először a paphoz a keresztelés vallásos cselekményének elvégzése végett és el kell menni a világi anyakönyvvezetőhöz az új­szülött bejegyzése végett. Hogy pedig a t. mi­niszter úr miként fogja a szegény nép érdekét megvédelmezni, miként fogja ezt a velük szem­ben esetleg fenforgó méltánytalanságoktól meg­óvni és megoltalmazni, én e részben, figyelem­mel a mai közigazgatási szervezetre, figyelem­mel a főispánoknak minden irányú befolyására és beavatkozására, valami kecsegtető reménye­ket nem táplálok s a szervezésnek ezen javas­lattal kontemplált módozatához hozzá nem is járulhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen mi fog történni, és hogyan fognak ezen kerületek e szakasz szerint beosztatni? Akként, hogy a t. miniszter úr be fogja csődí­teni szokás szerint főispánjait az ország minden részéből, s meg fogja tőlük kérdezni, hogy vájjon politikai pártállás Szerint melyik község­érdemes anyakönyvi kerületre, és melyik fogja a miniszter úr adományát megszolgálni igérni ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom