Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

50 34<>. országos ülés 1894. május 28-án, szerdán. de a mikor a képviselőház e napokban újból kifejezte abbeli akaratát, hogy az egyházpolitikai kérdéseket az általunk előterjesztett javaslatok értelmében akarja megoldani, akkor nem lehet kétségbevonni azt, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalását komolyan veszszük, és én igen is komolyan veszem, mindamellett, hogy a mai felszólalások közül az előttem szóló t. képviselő úr és b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársunk felszólalásain kivfíl agy sem vonatkozott a napirenden levő tárgyra. Mindenekelőtt kötelességemnek tartom végezni gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak egy ellenvetésével. A képviselő úr azt kérdezte, ha csakugyan komoly a kormánynak az a kijelentése, hogy ezen törvényjavaslatok álta) nem akarja a vallási érzületet gyengíteni, akkor hogyan állíthattam azt, bogy a közönség helyzete könnyebb lesz. daczára annak, hogy a születéseket, házasságokat és halálozásokat az állami anyakönyvvezetőnél is be keli jelentenie, és ugyanezek az esetek bizonyos vallási szertartásokkal is összeköttetésben lévén, a paphoz is el kellemi mennie? Azt hiszem, gr. Apponyi Albert nem teszi fel rólam, hogy én azt akartam bizonyítani, hogy akkor, mikor pl. úgy a kérésztelest, mint a születési anyakönyvezést eddig el lehetett végezni a papnál, ezután pedig a születést majd be kell jelenteni az állami anyakönyvvezetőnél, a keresztelést pedig a papnál kell végeztetni: a két eljárás könnyebb lesz, mint egy eljárás. A ki elfogulatlanul hallgatta a tegnapi beszédemet, meggyőződhetett arról, hogy én arra az ellenvetésre akartam felelni, hogy aránytalanul rosszabb lesz a helyzete a, közönségnek azért, mert sokkal messzebb fogja találni az állami anyakönyvvezetőt, mint ma az egyházi anyakönyvvezetőt. Hiszen az egész hosszas érvelés erre irányúit. Nem azt akartam én bizonyítani, hogy a jövendő két eljárás könynyebb lesz, mint az eddigi egy eljárás, hanem azt, hogy az állami anyakönyvvezető nem lesz oly nagyon meszsze feltalálható, mint a hogy ezt állították. Áttérek most gr. Apponyi Albert t. képviselő úrnak érdemleges ellenvetéseire, a melyeket néhány pontban kívánok öszszefoglalni. (Halljuk! Halljuk!) Az első ellenvetés az, hogy nem találjuk meg a kellő közegeket, nem azért, mert nince meg az intelligeuczia. hanem azért, mert nincsen meg még a közigazgatási szervezet. A második az, hogy nagyon nehezen fogjuk megértetni a néppel, hogy azok a dilettáns elemek, melyeket épen közigazgatásunk fogyatkozásai miatt fel kell használnunk, hivatalos funkezionariusok, és hogy nagyobb mértékben lesz azokra a dilettánsokra szükségünk, mint a hogy én hiszem. Végre azt említette, hogy a költségek nem lesznek elegendők, hogy a községeknek dologi kiadásokkal terhelését nem tartja méltányosnak, ós hogy a költségeket tetemesen szaporítani fogja a lelkészeknek adandó kárpótlás. Azt mondja gr. Apponyi Albert t. képviselő úr, hogy én nem bizonyítottam azt, hogy az egyik vidéknek az intelligencziában való deficzitjét fedezni lehet a másik vidék intellb geneziájának többletéből és drasztikus például felhozta, hogy a békési embert nem lehet rávenni, hogy ily csekély fizetésért elmenjen Mármarosba rövid időre ideiglenesen szolgálni. Az én tapasztalataim szerint, ha az illető vidéken csakugyan nem találhatók alkalmas közegek a hivatali kötelékben, vagy azon kívülállók között, és oda máshonnan kellene importálni, mindig fogunk elegendő számmal közegeket kapni, ha nekik a megélhetésre szükséges anyagi eszközöket megadjuk. És én nem osztozom t. képviselőtársamnak azon nézetében sem, hogy azok az elemek, melyek ily hivatali fimkeziókra vállalkozni fognak, az intelligenczia söpredéke volnának, mert akármiféle hivatalos állásra hirdettetik nálunk pályázat, sohasem az a baj, hogy kevesen folyamodnak, hanem az, hogy özönével érkeznek a, folyamodványok. És ha csakugyan más vidékről kell majd egyént alkalmazni, és erre az anyakönyvvezetői állásra pályázat fog hirdettetni, méltóztassanak elhinni, nem fogják kérdezni, vájjon ezen törvény, vagy a meghozandó községi törvény alapján hirdettetett-e pályázat, most is ép annyian fognak jelentkezni, mint akkor, ha az adminisztráczió újjá lesz alakítva. A főkérdés az, hogy mennyiben van szükségünk ilyen közegekre? A t. képviselő úr nagyon szkeptikus, nemigen ad hitelt azon jelentéseknek, melyeket én hivatalos úton beszereztem, és nagyobb hitelt ad azon leveleknek, melyeket ő. egyes alispánoktól kapott. B. Andreánszky Gábor: Azok őszintébbek ! Hieronymi Károly belügyminiszter: Ha, t. ház, azok az alispán urak csakugyan tőlem függnének, általam kinevezett és elbocsátható tisztviselők volnának, akkor nagyobb súlylyal birna ezen ellenvetés; de az alispán urak elég függetlenül érzik magukat a kormánytól, és méltóztassék elhinni, nem mindig teszik a jelentéseket úgy. a mint az a kormánynak tetszik. Hogy ezen jelentések nem nagyon rózsaszínűek, a mellett szól az, hogy hivatalos jelentéseim szerint — érjenek azok annyit, a meny-