Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

4g Mfí. országos ülés 1*4. . május 23>án, szerdán. feladataikat teljesíteni, az más kérdés, azért nem állok jót. Nagyon tartok tőle, t. ház, hogy a miniszter úr informácziói ex post informáeziók, a hol a kormány által beadott törvényjavaslat után, a kormánynak azon kifejezett akarata után, hogy az intézményt létesíteni kell, természetesen minden főispán és alispán valami módját annak, hogy azt létesíteni lehessen, valami névsort arra, hogy kire lesz rábízandó, tud előterjeszteni. De nem ez a kérdés. Statisztikát, névsort lehet összeállítani s a ház elé is terjeszteni, de a kérdés nem ez, hanem az, hogy ezen közegek, azon szervezet, mely ekként össze van állítva, feladataiknak legalább is olyan jól és legalább is olyan megbízhatóan megfeleljenek, mint a milyen jók és megbízhatók a jelenlegi közegek ; mert ha rosszabbul felelnek meg és kevésbbé megbízhatók, akkor először szenved az egész jogrend, a melynek alapját képezi e^en kimutatások hitelessége és pontossága; másodszor szén ved a közönség: dupla teherrel sujtatik olyan dologért, melyet eddig egyszerű eljárással nyert; harmadszor szenved az állam tekintélye, a mennyiben elvállal oly funkcziót azzal a pretenzióval, és az állam enné! alacsonyabb pretenzióval nem is léphet fel, hogy azt, a mit elvállal, jól, pontosan, helyesen fogja teljesíteni és az eredmény azután az lesz, hogy ezen elvállalt teher súlya alatt, a létező állami apparátus összeroskad s hogy félig-meddig megfelelően sem tudja az elvállalt feladatot teljesíteni. (Élénk helyeslés bal felől.) De, t. ház, a költség szempontjáról szólva, nem akarok tovább vitatkozni a belügyminiszter úrral a felett: vájjon az ő 800.000 forintja a direkt költségekre elég lesz-e vagy sem. Csak két momentumra akarok figyelmeztetni. Az egyik az, hogy én a községeknek ezen dologi terhekkel való újabb megterheltetését abszolúte perhorreszkálom. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen községeink amúgy is annyira meg vannak terhelve állami teendőkkel, és — a mi társadalmi állapotaink egyik betegségét képezi — a mód felett és szüntelen növekedő pótadókkal. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A törvényhozás financziális könnyűvérűségét nagy részben okozza azon kényelmi szempont, hogy az állami budgetet exoneráljuk bizonyos terhektől és azokat a községekre átruházzuk. Én tehát állami funkeziók czímén a községeknek minden újabb megterheltetését határozottan perhorreszkálom. (Közbeszólás a jobboldalon : Csekélység !) Nem olyan csekélységről van szó. A belügyminisztériumban — úgy látszik — igen kényelmesen veszik a dologi terhek kérdését: alkalmasint úgy veszik, hogy a vonalozott papirost adja hozzá az állam, de a tintát és a pennát adja hozzá a község. (Élénk helyeslés bal felöl.) De nem ennyiből áll a dolog; mert ezeknek a fontos okmányoknak megőrzésére szolgáló tűzmentes és betörés mentes helyiség kell, és tartányok stb . . . B. Nopcsa Elek: Hát most van? Gr. Apponyi Albert: . . . melyekben ezen fontos könyveket meg lehet őrizni. (Felkiáltások jobb felől: Hát most hol vannakf Zaji Halljuk! Halljuk!) Most minden rendezet parochiánál, minden rendezett plébániánál, hol az egyház-vagyonnak értékes réézeit tartják, ott ugyanazon biztossággal tartják az állami anyakönyveket. (Úgy van! Úgy van! bal felöl és a középen.) Ugron Gábor: De sok helyen községháza sincs! Gr. Apponyi Albert: (Halljuk! Halljuk!) Tehát a községeknek ezen a czímen való megterheltetése, a mely felett nem fognak nevetni azok, a kiket ez a teher sújt, sem nem oly csekély hogy azt figyelmen kívül lehessen hagyni, sem egyáltalán elvileg semmivel sem indokolható. De szólok egy másik, indirekt teherről, a mely itt támad, s mely elől kitérnünk abszolnte nem szabad, és ez a lelkészek kárpótlásának kérdése. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon és a középen. Zaj jobb felöl.) Hát, t. ház, én nagyon értem, hogy önök ezt a vitát komolyan egyáltalán nem veszik, de ha már rendezték, méltóztassanak a komolyságnak legalább látszatát megóvni. (Élénk helyeslés bal felöl. Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr ugyan a házassági jogról folyt vita alkalmával azt mondta, hogy az állami intézmények átalakításából származó jövedelem csökkenése fejében a lelkészeknek semmi jogi igényük nincs a kárpótlásra. Hát én elismerem, hogy jogi igényük nincs. De vannak nagy, állami szempontok, melyek kívánják az ő kártalanításukat, azok a nagy állami szempontok, melyeket honorált a porosz törvényhozás, midőn a kötelező polgári házasság és vz állami anyakönyvvezetés behozatala után külön törvényben a lelkészi jövedelem pótlásáról gondoskodott abból a czélból, hogy a házasság-kötésnek és a keresztelésnek egyházi funkeziója ingyenessé tétessék. Ez, t. ház, egyike azon pontoknak, a hol ki kell tűnnie, hogy igazság-e, vagy csak hipokrizis az, midőn azt hirdetik, hogy a czélba vett reformokat a vallási és egy házi élet ellen minden él nélkül, sőt ellenkezőleg a vallási és egyházi érdekek lehető kimélésével akarják kivinni; vájjon igazság-e vagy csak frázis az, midőn nyomtatott jelentéseikben és beszédeikben azt mondják, hogy