Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-345
18 345. országos ülés 1894. május 22-en, kedden. hanem megmondottam volna: igenis akkor 800.000 forintra számítottam, de ezen meg ezen okokból a költség nagyobb lesz. De én arra az eredményre jutottam, hogy igenis, elég magasra számítottam 800.000 forinttal a költségeket és azért teljes meggyőződésem szerint ezen költséggel igenis fedezhetők a kiadások. Minden intézménynek a világon a tapasztalás és az éht a próbaköve, nem is állítottam soha, hogy ki van zárva a túllépés. Sokkal nagyobb a tapasztalásom -az adminisztráczió különböző ágaiban, semhogy ilyen állítást koczkáztassak; csak azt mondtam, hogy nem könynyelmííen, hanem részletesen, a megyéktől beszerzett adatok nyomán, azoknak összevetése alapján jutottam azon meggyőződésre, hogy az általam első ízben felállított szám nem volt téves, hogy ebből az összegből a költségeket fedezni lehet. Szacsvay Sándor t. képviselőtársunknak közjogi szempontból is aggálya van a törvényjavaslat ellen, mert azzal szemben, hogy, a mint j helyesen monda, Magyarországon és Horvát- i országon az állampolgárság csak egy, közjogi tekintetben aggályosnak találja azt, hogy a személyi státust feltüntető adatok Horvátországban más közegek által vezettetnek, mint Magyarországon. Akár egyházi teendőnek tekintjük az anyakönyvek vezetését, akár, a mit én helyesebbnek tartok, a belügyi adminisztráczió feladatának, mindkét ügyben Horvátországnak autonómiája lévén, ahhoz kétség nem fér, hogy azt Horvátország saját maga a saját autonóm hatáskörében intézheti eb Azt hiszem, t. ház, nem felejtettem el egyet sem azon ellenvetések közül, melyeket az előttem szólt t. képviselő urak a javaslat ellen felhoztak. Csak azzal akarom zárni szavaimat, hogy igenis, elismerem, hogy az állami anyakönyvek behozatala, ennek az institueziónak nálunk való meghonosítása nehézségekkel fog járni. De, t. ház, mindenütt nehézségekkel járt, és én talán még inkább meg vagyok győződve arról, hogy nehézségekkel fog járni, mint mások, mert igyekeztem magamnak lelkiismeretesen számot adni a reform életbeléptetése körül másutt tapasztalt nehézségekről, hogy ezen tapasztalatokból hasznot húzzunk, és könnyebben legyőzzük az itt nálunk felmerülő nehézségeket. De hol van reform ezen a világon, és különösen nagy reform, t. ház, melyet nehézségek leküzdése nélkül életbe lehet léptetni? (Tetszés jobb felöl.) És a nehézségek riaszszanak vissza attól, hogy azt, a mit szükségesnek, állami életünk konszolidácziója szempontjából múlhatlanúl szükségesnek tartunk, (Ellenmondás a baloldalon. Sauljukí SáUiuk!) — igenis, én az állami anyakönyvvezetés intéz- I menyét ilyennek tartom — mondom, a nehézségek riaszszanak vissza attól; hogy az intézményt megvalósítsuk ? (Élénk tetszés a jobboldalon.) Én ezt el nem ismerem, és azért arra kérem a t, házat, méltóztassék e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Perczel Béni jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Olyan kérdésben akarom a t. ház szíves figyelmét igénybe venni, mely nem egyházpolitikai kérdés, de meggyőződésem szerint pártkülönbség nélkül kell, hogy a t. ház minden tagját érdekelje, mert nincs kisebb dologról szó, mint — a hogy bebizonyítani szándékozom — hogy az állameszme, a magy r ar állampolgárság ellen valósággal durva alkotmánysértés lett elkövetve, melyre nézve én kötelességemnek tartom a magyar parlament szíves figyelmét felhívni, nemcsak azért, hogy ez az intézkedés, a mennyire lehet, korrigáltassék, nemcsak azért, hogy hasonló sérelem többé el ne követtessék, de azért is, hogy a mennyiben a t. ház úgy találja, azok, a kik felelősséggel tartoznak, felelősségre is vonassanak. (Halljuk! Halljuk!) Ez motívuma annak, hogy felszólalok. Csak röviden akarom még bevezetésként felemlíteni, hogy a magam részéről az állami anyakönyvvezetés elvét helyesnek tartom, de ezen törvényjavaslatot azon okból, melyet Szacsvay t. képviselőtársam nagyon helyesen hangsúlyozott, midőn kiemelte, hogy a 48-as és függetlenségi párt az önkormányzat elvét, a szabad választás rendszerét annyira kardinális része gyanánt, tekinti programmjának, hogy annak sérelmével semmiféle törvényjavaslathoz hozzá nem járul, mondom, azon okból, mert a javaslat ezen elvnek sérelmét foglalja magában, azt még általánosságban sem fogadhatom el. A másik dolog, t. ház, melyet röviden megkell említenem, az, hogy ezen törvényjavaslat a papokat felekezetre való különbség nélkül — tehát nemcsak a katholikns, hanem a más vallású papokat is — az anyakönyvvezetéstől egyenesen eltiltja. A felett, t. ház, lehet vitatkozni, hogy ez elvileg helyes-e, vagy nem; erről nem akarok szólni. De ép azon kérdéssel kapcsolatban, melyet fel akarok vetni, előttem furcsa, hogy Szent-István koronájának területén, a hol pedig az állampolgárságnak egységesnek kell lennie, mint azt a belügyminiszter i\r is hangsúlyozta, Horvátország- területén fenmarad a kizárólagosan papok által vezetett anyakönyvek institucziója. De fenmarad azonkívül egy furcsa és anomális helyzet, a melyre a t. miniszter úr figyelmét már az igazságügyi bizottságban is felhívtam, t. i. azon plébániák esete, a melyek a horvát-magyar határszélen vannak és a melyek-
