Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-345

4 845. országos ülés 1894. május 32-én, kedden. Következik, t. ház, a napirend: a közigazgatási (írom. 546.), az igazságügyi és a pénz ügyi bizottságok (írom. 634.) jelentései az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslat (írom. 299.) tárgyálnui. Grondolom, méltóztatnak hozzájárulni, t. ház, hogy a jelentések alvasottaknak tekintessenek. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Olvasottaknak tekintetvén, következik az általános tárgyalás. Az előadó úr fog szólani. (Halljuk! Bálijuk !) Jellinek Arthur, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! Midőn a t. ház néhány évvel ezelőtt a polgári anyakönyvek esetleges behozatalának kérdésével foglalkozott, tixl— nyomó többséggel egyetértett abban, hogy az anyakönyveknek kizárólag polgári közegek által leendő vezetése helyes gondolat. A követendő egyházpolitikának ez szükségszerű folyománya, a mely elő] kitérni nem lehet. Már az akkori vitákban ki lett emelve, hogy a végezel az állami intézmények teljes kiépítése, az állam megerősödése, az állami feladatoknak szabatos teljesítése, az állami tevékenység szabad, üdvös működése és a vallási béke biztosítása. Egyetértett a t. ház e kérdéssel kapcsolatosan abban is, hogy az állam és egyház között a funkcziók összezavarásának meg kell szűnnie. Mert igazat kell adni annak a felfogásnak, mely e t. házban, vonatkozással az anyakönyvezési rendszerre, kifejezésre jutott, hogy ez a rendszer, a melynek értelmében az anyakönyvvezetés a felekezetek közegei által teljesíttetik, a múltból reánk maradt, hogy az elvi jogosultsággal nem bir, hogy folytonos súrlódásoknak előidézője s hogy mindennek megszüntetése kell, hogy végezel ál tűzessék ki. A t. háznak ezen elvi álláspontjával számolt a t. belügyminiszter úr, a midőn az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot beterjesztette. A belügyminiszter úr javaslata általános indokolásában beszámolt azon okokról, a melyek a kormányt arra bírták, hogy ezen törvényjavaslatot, a mely a házassági jogot nem érintette, ezen utóbbi reformot megelőzőleg terjeszsze be. Az indokot azon tényben jelzi, hogy egyes felekezetek anyakönyvvezetői megtagadták azon feltétlen engedelmességet a kormány rendeletei iránt, a mely nélktílözhetlen előfeltétele annak, hogy állami teendőket végezzenek. Ezen tény a reform foganatosítását csak előmozdította. Magának a reformnak szüksége mélyebb alapon nyugszik. Egyrészt azon fontos állami teendőknek megvalósításában, a jogrend azon kívántatóságaiban, a melyeknek eleget tenni csak akkor lehet, ha a polgári anyakönyv a felekezeti rendből az állam jogrendjébe vétetik át. Másrészt azon egyházpolitikai alapgondolaton sarkallik, a mely az állami és egyházi funkcziók elválasztására törekszik, s a mely szerint azt, a mi kell, hogy kizárólag állami feladatot képezzen, az állam maga hajtja végre, maga állapítja meg annak rendjét, maga őrködik és ügyel fel annak mikénti végrehajtása fölött. Mielőtt a t. ház azon helyzetbe jutott volna, hogy az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot tárgyalásra kitűzhesse, időközben elfogadta a házassági jogról szóló törvényjavaslatot, a mely ugyanazon egyházpolitikai alapelvnek folyománya, mint a melyen a mostani javaslat fölépül. A házassági jog reformjának immár szükségszerű és elodázhatlan folyománya oly anyakönyvi rendszer életbeléptetése, a mely a megalkotandó házassági törvény végrehajthatóságának feltételeit foglalja magában, és a mely kell, hogy teljes összhangzásban álljon azon politikai és jogi felfogással, a mely a házassági törvényt eredményezte; kiegészítse és kiépítse azokat az intézményeket, a melyeket a í. ház az előbb említett javaslat elfogadásával megalkotandóknak tart. Azon indokok mellé, a melyeket a t. belügyminiszter úr javaslata indokolásában a reform szükségszerűsége mellett felhozott, ezzel egy újabb indok lép, a mely az előbbiekkel teljes összhangzásban áll, de a melynek predomináló fontosság jut, a mennyiben egy, a képviselőház által megszavazott törvényjavaslat életbeléptetésének egyik kiváló feltételét képezi. Szükségesnek tartottam a tárgyalás alatt levő javaslat ezen előzményeit fölemlíteni, mert ezek megokolják azon kiegészítéseket és változtatásokat, a melyek a javaslaton ejtettek. A feladat ugyanis, a mely az állami anyakönyvi rendszer keretébe van utalva, a teendő, a melyet az anyakönyvvezetőnek végeznie kell, a házassági jogról szóló törvényjavaslat elfogadásával változást szenvedett, és ezen változással számolni kellett, és föl kellett venni a megfelelő intézkedéseket a javaslatba, a melyek a feladat megoldását, a teendők ellátását lehetségessé teszik. A javaslat helyességének megítélésénél két szempontból kell kiindulni: az egyik az abban foglalt szervezet, az anyakönyvvezetéssel megbízott közegek meghatározása, a kerületek megállapítása és a felügyeleti hatóságok megjelölése; a másik: az anyakönyvtk belső berendezése, a tények meghatározása, a melyek azokba bejegyzendők, a bejegyzések mikénti foganatosítása és az azzal kapcsolatban álló egyéb kérdések.