Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-328
328. országos ülés 1894. április 18-án, szerdán. 91 is láttam, hogy rárohantak a népre, és nem volt a közönség előzőleg felhíva. Egy tartalékos tiszt, a kit szintén majdnem elgázoltak, saját illetékes parancsnokságánál fett feljelentést a miatt, hogy a kirendelt katonai erő a szolgálati szabályzatot meg nem tartotta. A szolgálati szabályzat azt is elrendeli, hogy a közönséget kürtszóval figyelmeztessék a támadásra. Ez sem történt meg. Kérdem, t. ház, hogy ily körülmények közt mentheti e a belügyminis.íter úr az ő eljárását, mikor nemcsak a katonaság kirendelésében volt végtelenül tapintatlan és könnyelmű, mert nem tudta, hogy a tűzzel játszik, hanem azon katonai erő alkalmazásánál sem tartotta meg azon törvényes feltételeket, a melyeket megtartani neki is kötelessége volt? És ez idézte elő, hogy a vélet lenül tömeggé verődött embereket a katonák inzultálták, megsértették, és ez idézte elő, hogy a hol tömeg sem volt, ott is az képződött. Hiába méltóztatnak mosolyogni, ott volt a töaieg közt Podmaniczky Frigyes és Tisza Kálmán is, ők is ki voltak téve annak, hogy esetleg '.'Igazoltatnak, a csoportosulást a katonaság csinálta és a kíváncsiság, ha akarja tudni a t. belügyminiszter úr. (Derű ibcg jobb felől.) A katonaság nemcsak ott garázdálkodott, a hol tömeget látott, hanem ott is, a hol egy-két ember állott az út közepén, a kik véletlenül arra mentek. Eseteket tudnék felhozni, hogy hogyan járt el a katonaság. Ezek köztudomású dolgok Budapesten, és erről csak az nem bír tudomással, a kinek az kötelessége volna: a belügyminiszter. Épen ma reggel kérdezte tőlem egy képviselőtársam, hogy a t. belügyminiszter úr miféle véleménynyel van a rendőrség és katonaság eljárásáról. Azt mondtam neki, hogy a mint a belügyminiszter úr szavaiból kivehettem, ő teljesen korrektnek találja a rendőrök eljárását, sőt talán úgy találja, hogy gyengédek is voltak. Hogy mennyire gyöngédek voltak, van szerencsém ezen képviselőtársam figyelméből bemutatni egy kalapot, melyet egj jogásznak a fején vagdaltak össze az állami rendőrség közegei. (Félmutatja a kalapot. Derültség bal felöl. Zaj. Mozgás jobb felől.) A ki ezen eljárást szankczionálni tudja, annak csak azt vagyok bátor kívánni, hogy járjon úgy a kalapjával, mint a hogy az a fiatal ember. De, t. ház, a tüntetéseknek voltak ám komolyabb következményei is, a melyekről szintén nem bir tudomással a t. belügyminiszter úr. Hiszen a rendőrségi iroda csak a nagypénteki események után maga jelentette, hogy 45 sebesült volt a fővárosban, és a t. belügyminiszter úr nekem mégis privátim azt mondta, hogy neki egyetlen sérülés sem jelentetett be. Nem akarom az egyes eseteket itt felsorolni, mert nem az a ezélom, hogy egyes tükördarabokat mutassak be az egészből, mert az egészet ismeri a t. ház. Egyet azonban nem hallgathatok el, és ez Keresztes Ferencz munkás megöletése. Ez az ember teljesen békésen haladt a Múzeumkávéház mellett, midőn a gyalogkatonaság által megöletett. (Zaj. Ellenmondás jobb felől.) Thaly Kálmán: Magyar ember volt, hát nem sajnálják odaát. Endrey Gyula: A lapok hozták a bonczjegyzőkönyvet, és nyilván a rendőrségi sajtóiroda tette ezt is közzé a közvéleménynek megnyugtatására. T. ház! Ha Keresztes Ferencz megöletéséből kifolyólag van valami, a mi a közvéleményt felháborítja, az épen az a könynyelmííség, a melylyel az államrendőrség ezen munkás tetemének a felbontásánál eljárt. Keresztest, daczára annak, hogy kétségtelen dolog, miszerint (Zaj a jobboldal M. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) erőszakos halállal múlt ki, a belügyminiszter úr rendőrei eltemették, a nélkül, hogy a szabályszerű orvosi bonczolásnak vetették volna alá. Azt hiszem ? t. ház, hogy jogász ember tudni fogja, hogy micsoda különbség van egy törvényszéki és egy rendőrorvosi bonczolás között. Az előadott és elő nem adott, de köztudomású dolgokra való tekintettel feleslegesnek tartom bővebben indokolni interpellácziómat, és bátor vagyok azt következő szövegében előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) (Olvassa.) »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz ! Köztudomású, hogy Kossuth Lajos halála után a té belügyminiszter urnak . . . (Derültség és felkiáltások jobb felől: »T« !) Hát törlöm a »t« betűt. (Derültség a szélső baloldalon.) Köztudomású, hogy Kossuth Lajos halála után a belügyminiszter úrnak a színházakra vonatkozó, kegyeletet sértő rendelkezései miatt Budapesten hazafias tüntetések voltak. Köztudomású, hogy ezen hazafias tüntetések miatt nemesak a fővárosi államrendőrség, de az egész katonai helyőrség is mozgásba hozatott; e mellett a vidékről is nagyobb számú katonai erő összpontosíttatott, sőt állítóleg még a Károlyiaktanya és a gellérthegyi czitadella ágyúkkal és tüzérséggel is elláttatott, s márczius 23—25. napjain a főváros utczáit és köztereit állandóan rendőrség és katonaság tartotta megszállva s három napig a főváros valóságos ostromállapotban volt. (Derültség jobb felől.) Akkor önök nem nevettek! Köztudomású az i», hogy a fejiti időben úgy az államrendőrség, mint a katonaság a közönséggel szemben — még a tüntetésektől távol álló békés polgárokkal szemben is — jogállamban meg nem tűrhető brutális magatartást 12*