Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-327

327. országos ülás 1894. április 17-én, kedden. 81 hiteles formában megtétetik, hogy az azután a további eljárás alapjául szolgálhatna? (Helyeslés jobb felől.) De, t. ház, nézetem szerint előáll az a második eaet, a melyet az előadó úr igen helyesen felhozott, hogy t. i. ez által belenyúlnánk egy oly kötelékbe, egy oly szférába, a mely elvi ellentétben áll egész házassági javaslatunk álláspontjával. Nem hasonlíthatók ezek az esetek ahhoz, hogy pl. az ordót mi házassági tiltó akadályul tekintjük, mert az első különbség az, hogy ott tiltó akadály van, és nem felbontási ok az ordó, és másodszor, hogy ott az előfeltétel és nem bontó ok, a mely utólagos elbírálás tárgyát képezi. Ha mi az egyház házassági kényszerét kimondanók, és ahhoz azt a natry hatást is kötnők, hogy ezért a házasság felbontható, akkor ekképen azon elvvel jönnénk ellentétbe, hogy mi itt a polgári köteléket szabályozzuk, de az egyházi házasságoknak elbírálásához nem nyalunk; pedig abba kellene belenyúlnunk, ha a t. képviselő úr javaslatát meg akarnók valósítani, mert nekünk annak elbírálásába kellene bocsátkoznunk, hogy vájjon az egyházi házasságkötésnek megvan-e a lehetősége? Meg kellene állapítanunk -azt, hogyha nem a fél az oka, hogy nem váltja be az igéretét, hanem egy harmadik személy, pl.„a pap, ki reverzalist követel, ki a vétkes ? Öt nem mondhatjuk vétkesnek, mert egy oly kö riilmény játszik közbe, hogy az ő vétkessége s ennélfogva a bontó ok fenn nem forog. De előfordulhat az is, hogy a reverzálisokat kivehetnek ; s ezekre kiterjedhetne ez az ok vagy ürügy, a mi által az egyházi személy megtagadhatja a házasság megkötését? Nem látunk-e például egyházakat, a hol a gyónás előfeltételt képez, a mint hogy általában a bűntelen állapot minden szentség felvételének előfeltétele. Vájjon bírálatába fognánk-e bocsátkozni annak is, hogy az egyházi személy miért nem adta meg az abszolucziót annak a félnek, és miért nem tette lehetővé, hogy az a házasság szentségét felvehesse ? Hiszen ezzel oly vallási körülmények elbírálásába bocsátkoznánk, melyek egyenesen lehetetlen állapotokat teremtenének. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj. Elnök csenget.) Azt is megengedem, t. ház, hogy sikeríílhet oly klauzulákat, oly magyarázatokat, oly szoros determinácziókat létesíteni, hogy ez talán nem vezetne kolliziókra, de egyetlen egyre mégis vezetne : arra, hogy majdnem egy külön kódexet alkalmaznánk ezen a gyakorlati életben alig előforduló körülmények miatt. Kétségtelen tehát, hogy a törvényjavaslat eredeti álláspontjáról nem is szólva, ekképen olyan szférába nyúlnánk, a mely nem tartozik hatáskörünkbe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) S végezetül még egy argumentumot, (HallKÉPVH. N.APLÓ 1892—97. XVIII. KÖTET. /uk! Halljuk!) s ez az. hogy én ezen érvelést, ezea kívánságot minden szempontból elfogadhatónak tartom, de egy szempontból nem tartom elfogadhatónak, t. i. a lelkiismereti kényszer elkerülésének szempontjából. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tartom pedig elfogadhatónak azért, mert ha mi imperative lépünk fel valamivel, hogy annak meg kell történnie, s ahhoz bizonyos joghatályt, vagy hátrányokat kötünk: akkor ne feledjük, hogy két lelkiismerettel állunk szemben, az egyikével, a ki akar, s a másikéval, a ki nem akar tenni valamit. Ha tehát mi bizonyos joghátrányokat kötünk ki, meglehet, hogy megfelelünk az egyik lelkiismereti felfogásnak, de ugyanakkor ellentétbe jöhetünk a másik lelkiismereti felfogásával. Gr. Apponyi Albert: Ne tegyen Ígéretet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ez mellékes indok, t. ház. Ne feledjük azonban, hogy lelkiismereti dolgokban, a hol a lelkiismereti felfogásban merülnek fel differeneziák, mindenkor ellentétbe jövünk egyik, vagy másik fél lelkiismereti felfogásával. Ezért kérem, mellőzzük az ily indítványt, és maradjunk azon a téren, hogy mi itt polgári viszonyokat szabályozunk, és más körülményekhez nem nyúlunk. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. Szorosan véve, első sorban az volna a kérdés, hogy méltóztatnak-e elfogadni a képviselő úr azon javaslatát, mely szerint a szakasz a bizottsághoz útasíttassék vissza: igen, vagy nem ? Veszter Imre: T. ház! A kérdés föltevéséhez kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Meg levén győződve, x. ház, hogy azon eszme, melynek elfogadását határozati javaslatomban a t. háznak ajánlom, nem sokára, talán egy pár év múlva, más alakban, bizonyára novelláris törvény alakjában, a ház elé fog kerülni, mivel pedig ezt bizonyosan tudom S mivel másfelől a ház hangulatából ítélve, nem számíthatok ez alkalommal javaslatom elfogadására: azt ezennel visszavonom. (Általános helyeslés.) Elnök: Veszter Imre képviselő úr visszavonván javaslatát, a szakasz pedig egyáltalában meg sem támadtatván, azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni, hogy azt elfogadottnak jelentsem ki. (Általános helyeslés.) E szerint a 73. szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 74—103. szakaszokat, a mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: T. ház! A közbeeső szakaszok — 11