Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-327
76 837. országos ülés 1894. április 17-én, kedden. Mindezekből láthatja a t. ház, hogy nem olyan könnyű lesz ám a hűtlen elhagyás alapján a házasság felbontása, én már azért sem járulhatnék a t. képviselő úr indítványához, mert megengedem, hogy nagyon kivételes esetekben előfordulhat, hogy még az inquizitorius officziális eljárás mellett sem fog bíróság meggyőződést szerezhetni, hogy nincs tulaj donképen bontási ok, s mégis fel fogja bontani a házasságot, csakhogy e kivételes esetek a valóban megtört házasságok felbontásának esetében is akadályoznák az újabb házasságra lépést, akadályát képeznék annak is, hogy a hol a hűtlen elhagyás tényleg és valósággal fenforog, a hűtlenül elhagyó házastársnak házastársa hosszú ideig, egy-két évig újabb házasságra nem léphetne. Gr. Apponyi Albert: Csak a vétkes fél! Teleszky István előadó: Akkor ez az érv elesik, de ettől eltekintve, többi érveim is elengedők arra, hogy az indívány el ue fogadtassák, (Helyeslés jobb felől.) mert a mint nem volna helyes, ha Veszter Imre t. képviselőtársam álláspontjára helyezkedve, nagyon könynyedén megengednők a házasság felbontását, épúgy az ellenkező irányba való tálhajtásnak tekinteném az egyik fél bűnössége által valóban megtört házaséletnek felbontása • után oly következményeknek a felbontó ítélethez való csatolását, a mely ellenkezik a bontás természetével, — mert a bontásnak ép az a czélja, hogy mindkét fél szabaduljon a kötelék alól, és esetleg újabb, boldogabb házasságra léphessen. Ezekre való tekintettel nem járulhatok hozzá az indítványhoz. (Helyeslés jobb felöl.) Másik indítványa t. képviselőtársamnak az, hogy vétessék fel intézkedés a törvényjavaslatba ; -7- persze az indítvány csak elvileg lett előterjesztve, — hogy bontó okot képezzen az is, ha előleges Ígéret daczára az egyik házastárs ... (Zaj. Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Teleszky István előadó: .... a házas ságnak polgári megkötése után a házasságot egyházilag megkötni vonakodik. Elismerem, t. képviselőház, hogy elvileg volna bizonyos alapja annak a lelkiismereti konfliktusnak, a melyet t. barátom előadott, ha ilyen esetek csakugyan több esetben előfordulnának, a gyakorlati tapasztalati adatok azonban mutatják, hogy csak a legszórványosabban fordulnak elő, és inkább regénybe, mint életbe valók. Gr. Apponyi Albert: Hát a franczia ju dikatura? Teleszky István előadó: Azért, hogy a Code Napóleonnak körülbelül egy százados uralma alatt néhány esetet tud a juridikatura felmutatni, ez azért nem czáfolja meg azt az állításomat, hogy ez nem oly eset, a mely az életben legalább számbavehetően előfordulna. Hiszen a dolog természete hozza ezt magával. A házasfelek abban a perczben. mikor a házasságot megkötik, teljes egyetértésben vannak, az ellentétek a nézeteltérések nem akkor, hanem csak későbben származnak, későbben fejlődnek ki. (Derültség.) Az, a ki elhatározta magát arra, hogy megköti a házasságot, megtartja a jegyesének tett ama igéretét is, hogy a polgári kötés után meg fogja kötni a házasságot egyházilag is; és — ez az élet, ez a mindennapi tapasztalat — bizonyára meg is fogja azt kötni, ha akadályok nem forognak fenn. (Helyeslés jobb felől) De igen nehéz ezt a kérdést így megoldani, és erre a kodifikálásnál figyelemmel lenni azért is, mert hiszen ez nagyon tüzetes szabályozást igényel. Szabályozni kellene, mikép állapítandó az meg: forog-e fenn az egyházi kötésnek akadálya: igen, van nem? Szabályozandó lenne a kérdés a vegyes házasságok szempontjából, a mikor különböző hitfelekezetekhez tartoznak a házas felek. Ilyen kérdések lengének megoldandók, a melyek a dolgot megfelelően bonyolítanák. De nagyon világos az is, hogy a bontás azon általános princzipiális elve, a melyet ezen törvényjavaslat tartalmaz, a bontás ezen esetére nem lenne alkalmazható. Ezen törvényjavaslat a bontást vétkesség alapján állapítja meg, azt pedig a cziviljog szempontjából vétkességnek tekinteni nem lehet, ha valaki a házasságot egyházilag meg nem áldatja. Egész külön szabályozás igényeltetnék, a melynek elfoghatósága vagy el nem fogadhatósága iránt én legalább egyelőre az indítványnak így vagy általánosságban való odavetése után nyilatkozni és azt beható bírálat tárgyává tenni nem tudom. Meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy oly esetek, a minők a t. képviselőtársam felszólalásának, megengedem, helyes alapjául szolgáltak, meg vagyok győződve, holy ilyen esetek az életben nem fognák előfordulni. (Helyeslés jobb felöl.) Ha e meggyőződésemet az élet tapasztalati adatai fognak meghazudtolni, ám a törvényhozásnak mindig módjában lesz megfelelően segíteni a bajon. Egyelőre én a segítséget olyan dolgokra nézve, a melyek minden valószínűség szerint az életben nem fognak előfordulni, annál kevésbbé tartom szükségesnek, — és ez az utolsó érvem, — mivel, ha még vétkesnek is kell nyilvánítani azt a nőt, — t. képviselőtársam igen helyesen, a nőre fektette a fősúlyt, — a ki az ilyen körülmények között nem fogja megkezdeni a házas életet, a ki a törvény értelmében hűtlen elhagyónak tekintetik, és a ki ellen ennélfogva a férje a válópert megindítja, ezzel a nőre nézve magánjogi sújtó következmények