Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-326

00 S2<5. országos ülés l&M. április 16-án, hétfőn. templomba mennek, és ezt előmutatva a lelkésznek, megkötik az egyházi házasságot. Minálunk, t. ház, ebben a törvényben a házastársaknak egymás iránti kötelességeiről szó sincs. Úgy látszik, hogy ezeket a dolgokat a miniszter úr az általános családjogba tíirtotta jónak felvenni. Helyes, de én mégis azt hiszem, hogy a formulát itt kell megállapítani; de ha itt nem állapítjuk azt meg, magában az utasításban kell ezt megtenni, hogy a házasulandók önként ne szólaljanak fel, hanem, hogy az anyakönyvvezetőnek hozzájuk intézett kérdései folytán feleljenek »igen«-nel. Ez által egyszertísíttetik és biztosíttatik az eljárás. A másik megjegyzés, a mit bátor vagyok az igen t. miniszter úrnak és a képviselőháznak becses figyelmébe ajánlani, ugyan formai, dolog, de azt hiszem, hogy mégis súlyt kell rá fektetni. Az általános vita folyamán majdnem minden szónok, maga a t. miniszter úr is kiemelte, mint ennek az intézménynek egyik nagy előnyét, azt, hogy minden polgár életének egyik legszolemnisebb perezében maga előtt láss?, a magyar államot. Nos hát, ha ezt akarjuk elérni, akkor szükséges arra valami formát találni, hogy tényleg jelezve legyen, hogy ott a magyar állam működik. Másutt ezt a czélt úgy érik el, hogy az a tisztviselő, ki a házasságkötési aktust végrehajtja, az állam jelvényét viseli. Francziaországban háromszínű válszalagot, Olaszországban háromszínű övet visel az eljáró tisztviselő. Arra természetesen nem helyezek valami nagy súlyt, hogy minő formát akar a t. miniszter úr alkalmazni, de, azt hiszem, mindnyájunknak nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy a magyar állam jelvényét viselje a lisztviselő abban a perczben, a melyben ezt az aktust végrehajtja. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Ezt a két dolgot vagyok bátor a t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. képviselőház! Abban a helyzetben vagyok, hogy érdemben arra nézve, a mit t. képviselőtársam mondott, vele teljesen egyetértek. De már arra nézve nem értek vele egyet, hogy ez ide vétessék fel, ámbár úgy hiszem, hogy ezt nem is indítványozta. T. ház! A 39. §. jelentősége kardinális horderejű, mert a 39. §. első bekezdése szabatosan meghatározza, mik a lényeges megkötési formaságok, s ha ezekből csak egyetlen egy is hiányzik, a házasság semmis. Méltóztatnak tehát látni, hogy itt a minimumra, a leglényegesebbre kellett szorítkozni, mert egyáltalában nagy hiba, ha a házasságkötés formaságai túlterheltetnek, mert ezzel a semmis házasságoknak egész serege idézhető elő oly okokból, a melyekből egyetlen egy komoly ember előtt sem igazolható, hogy a házasság semmisnek mondassák ki. (Helyeslés jobb felöl.) T. képviselőtársam két momentumot említett fel, a melyek nézetem szerint az utasítás körében sokkal inkább helyet foglalhatnak, mint itt. (Helyeslés jobb felől.) Azon kötelességeknek felsorolása, a melyek a házassági viszony megkötése által a házastársakra haramiának, igaz, hogy megvan Olaszországban ama három szakasz felolvasása által, a melyek tulaj dónk épen át vannak véve Francziaországból, (Helyeslés jobb felöl) mert ez a francziák által megállapított forma De ez nem lényeges formai kellék. Tegyük fel, hogy a maire nem olvassa fel azt a három szakaszt, azért a házasság mégis érvényes. Ennek tehát nem itt van a helye, hanem ott, a hol megszabjuk a tisztviselőnek eljárását, t. i. az utasításban, a mely ellen ha vét, kötelessége ellen vét, és megbüntettetik -, de azért maga az ügylet, maga a viszony megkötése egyáltalán nem tétetik koczkára. (Ugy van! jobb felől.) Méltóztassék, ha ugyan kell még tovább is érvelnem ebben a tekintetben, figyelembe venni az egyház álláspontját. Mióta az egyház a tridenti formát megállapította, akkora szigorral tartja azt meg, hogy a nem proprius parochus előtt kötött házasság semmis. De azt abszolúte nem kivánja, hogy az a paroehus közreműködjék, mert ha ő ott semminemű iithurgiát nem teljesít, a házasság mégis érvényes; sőt a házasság még akkor is érvényes lesz, ha ő nem is akarja összeadni a feleket, hanem azok megrohanják, és előtte kijelentik a konszenzust. Csak el ne téveszszék, és a pioprius parochust rohanják meg. Hogy már most meg ne történhessék, hogy a felek akárhol jöjjenek a polgári tisztyiselő elé ilyen kijelentéssel, a 39. §. kimondja, és ebben nagyon különbözik a tridenti formától is, hogy »a tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt« kell a házasságot megkötni. E szerint tehát a megrohanás nem járja, mert a tisztviselőnek hivatalában fungálnia kell, és pedig miot házasságkötési funkezionáriusnak kell eljárnia, mert különben az előtte kicserélt konszenzus nem állapítja meg a házasságot. Ez az egyik, a mire a t. házat figyelmeztetni akartam. Á másik pedig az, hogy kétségkívül az a helyes megkötési forma, hogy megkérdeztetnek a felek, és pedig úgy, hogy értsék is azt a kérdést. Ez elő lesz írva az utasításban, de ezt a lényeges kellékek közé felvenni megint nagyon aggályos volna, mert tegyük fel, hogy a tisztviselő nem kérdezi meg a feleket, de ők mégis megteszik a kijelentést; ha a tisztviselők hivatalosan járt el, pusztán