Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-340
320 3* 0- országos ülés 1894. május 16-án, szerdán. niszter ár és kegyelmes úrhoz van intézve, és a mely azon tényeket tartalmazza, melyeket én a lapban közöltem. (Felkiáltások jobb felől: Vissza kellett volna adni! Hosszantartó zaj.) Én nem elégedtem meg azzal, hogy — daczára annak, hogy MZ ünnepnapok csendje mindenkit elvont a politikai tevékenységtől, — ez okmányt politikai súlya szempontjából saját belátásom szerint mérlegeljem, hanem azt tekiotélyes gentlemanek és politikai egyéniségek előtt szűkebb körben feltártam, kik ezeket teljesen alaposaknak és méltóknak tartották arra, hogy a mennyiben csakugyan valók, a t. kormány tudomására hozzuk és azok megezáfolását jogos és törvényes úton a t. kormányra nézve lehetővé tegyük. A t. kormánynak, nem tudom, melyik tagjáról van szó. Á belügyminiszter úr részben magára méltóztatik venni az abban foglalt tényeket. Nincs megmondva, a kormánynak melyik tagjáról van szó. (Nagy zaj jobbról.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Holló Lajos:0 Ha a kormány valamelyik tagjának csakugyan ilyen része volna benne, és azt most utólag elismerni nem akarja, azt végre is természetesnek találom. (Felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Rendre! Zaj.) De én ezzel szembeállítom a következő tényeket. Egy nagy mtíintézet jogilag képzett jogtanácsosának, a ki előéleténél és tekintélyénél fogva mindenki becsülését birja, ezen elejétől végig sajátkeztíleg irt okmánya és kérvénye áll itt, a melynek hitelességét egy hozzám intézett másik nyilatkozata teljesen igazolja, (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs aláírva!) a melyet a jogtanácsos vezérigazgatójával együtt szerkesztett, és a melyet nekem ezen intézet vezérigazgatója sajátkeztíleg adott át, (Felkiáltások jobb felöl: Tévedésből!) a melyre nézve tehát két teljesen hitelt érdemlő egyén szereplése és ingereneziája megerősít. Ennek teljes valóságát és hitelességét megerősíti az a körülmény, hogy midőn' én a tegnapi napon az ő nyomdájuk útján, hol lapom megjelenik, ezt közzé akartam tenni, ennek közlését, mint reájuk nézve teljesen kompromittálót, megtagadták, (Derültség a bal- és szélsőbalon.) hozzám küldöttségekkel jöttek, többször kerestek, hogy ennek egyes kifejezéseit, melyek reájuk nézve kompromittálók, mellőzzem és minthogy ők a lap kinyomatását megtagadták, kénytelen voltam azt más nyomdában nyomatni. (Nagy zaj.) Arra méltóztatnak súlyt helyezni, hogy ez az okmány aláírva nincs. Bocsánatot kérek, ezen okmány elejétől végig sajátkeztíleg van írva, és mint az eredeti kérvény fogalmazványa, soha senki által aláírva nem szokott lenni; az eredetiről, ha beadatott, a miniszter úrnak kell tudnia. De ez nem érinti a dolog lényegét ; a lényeges az, hogy az abban foglalt tények, melyeket egy nagy mtíintézet jogtanácsosa és vezérigazgatója mint megtörténteket sajátkeztí írásukkal igazolnak, valók-e, vagy nem? (Élénk helyeslés a baloldalon, Fölkiáltások bnlfdől: Ez a kérdés ! Ezt nem lehet elnevetni! Elnök csenget.) Való-e az, hogy egy ily hirlapvásárlás, a mely két nagy ellenzéki párt hivatalos orgánuma gyanánt szereplő lapok megvásárlásai; és a kormány czéljaira való felhasználását czélozza, a kormány egy tagjának tudtával, támogatásával és hozzájárulásával történik; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) való-e az, a mit ebben a kérvényben két részes szereplő ember sajátkeztí Írásával állít, hogy a kormány egyik tagjával tárgyalások folytak, ő előtte vitatták meg és számoltak be az eredményről s az 'ő' teljes bizalmát birták? Való-e az, hogy ez az összetartás, ez a megbízatás, ez a közreműködés oly erős volt, hogy ennek következtében, nem mondom, hogy megkapták, de jogot formáltak arra, hogy nem attól a vállalattól, de a kormány egyik tagjától kérjék 25.000 forintnyi káruk megtérítését. (Felkiáltások a szélsőbalon: Panama! Zaj jobb felől.) Nem mondok én többet, t. uraim, mint a mennyit bizonyítani akarok. Ki olvasta tőlem, hogy azt állítottam, hogy a kormányhoz ily kérvény beadatott, hogy a kormány kifizetett 25 ezer forintot"? Én azt állítottam, hogy van egy okmány . . . (Közbeszólások a jobboldalról: De nincs okmány! Hol van az okmány ? Felkiáltások a szélső baloldalról: Nem tudják, mi az okmány! Nagy zaj!) Elnök: (Csenget.) T. ház! Méltóztassanak csendben lenni. Kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni, ha nem lesz csend. (Halljuk! Halljuk !) Holló Lajos: Némely képviselőtársamnak bizonyára igen sajátságos fogalma van az okmáuyról. Azt hiszik, hogy a bizonyosnál némi kis egérút felhasználásával, némi kerülővel ki lehet szabadulni a bizonyítás súlya alól ; (Helyeslés a szélső baloldalon.) de a kik tudják, mik az okiratok formái, azok tudják azt is, hogy a kezemben levő sajátkeztíleg irt okmány . . . (Közbeszólások a jobboldalon: Aláírás nélkül nincs okmány! Nagy zaj.) Polónyi Géza: De ha való, a mi benne van? (Zajos ellenmondások a jobboldalon). Elnök: (Csenget.) Ismétlem, kénytelen leszek felfüggeszteni az ülést, ha nem méltóztatnak csendben lenni. (Halljuk! Halljuk !)
