Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

3^0 , 840. országos ülés 1894. május 16-án, szerdán. szolidaritásba helyezne. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van!) Ezek tények, t. ház, s ezen előzmények után megtörtént a »Magyarország« tegnapi számában az, hogy egy okmány tétetett közzé, a mely okmány aláírás nélkül való ugyan, mely okmánynak kihez való benyújtása sincsen a lapban megmondva, (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) de mely okmány oly tényekre utal, melyek kötelességemmé teszik, hogy a t, kormánynak, különösen pedig a belügyminiszter úrnak és esetleg a miniszterelnök úrnak módot és alkalmat nyújtsak arra, hogy a parlamentben ezeu kérdések tekintetében nyilatkozzék. Mert habár a hírlapi vállalatoknak és az azokkal való üzérkedésnek ténye nem is tartozik elénk, de ha való az, a mit én nem tudok, de a mit addig, a míg meg nem ezáfoitatik, valónak hiszek, ha való az, hogy e hírlapi vállalat tulajdonképen nem is motu proprio, nem is saját üzleti czéljai szempontjából, hanem egyenesen a kormány szolgálatában, a kormány érdekében, annak megbízásából és annak utasításai szerint cselekedett, akkor, t. képviselőház, lehetetlen félreismerni azon tényt, hogy megdöbbentő jelenségei tárulnak elénk a korrupczió egy oly nemének, a mely, t. képviselőház, nem a szokásos, minden parlamenti államban és más államban is megengedett módon történik, — mert hiszen minden kormánynak szabad magának is lapot tartania, és én legalább soha részemről azt sem vettem a kormánynak rossz néven, ha valamely orgánumot szubvenezionál; az azután a lapra tartozik, hogy mennyivel lesz megelégedve, vagy nem, de én a kormány szempontjából ezt soha vitatni valónak nem tartottam; ismétlem azonban, t. képviselőház, ha az ilynemű üzérkedésnél oly tendeneziával találkozunk, mint a mit ezen lapnak ezen okmánya leleplez, hogy t. i. a kormány az ellenzéki lapokra veti ki hálóját, az ismert ellenzéki lapokat álnevek alatt megvásároltatja, . . . (Felkiáltások jobb felől: Miért adják el? Hosszantartó mozgás és zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni. (Zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Polónyi Géza; Azt mondják, hogy miért adják el? En úgy tudom, hogy a vesztegetésnél a törvény a vesztegetőt és a megvesztegetettet egyaránt bünteti. Hiszen mindig kettőn áll a vásár, t. képviselőház, (Ügy van! a szélső baloldalon.) és a turpis causa, (Zaj.) legyen az eivilis turpis causa, vagy politikai turpis eausa, nem lehet turpis csak az egyik félre, hanem turpis az a vevőre és eladóra egyaránt. (Úgy van! a szélső baloldaUn.) A politikai morál szempontjából pedig nekünk tudnunk kell azt, t. ház, hogy csakugyan folytak-e és folynak-e olyan üzelmek, a melyek azzal a tendeneziával bírnak, — és erre helyezem a súlyt, — hogy az illető lapok az ellenzéki színt és allure-t jövendőre is megtartva, közönségüket abba a tévedésbe ejtsék, hogy itt ellenzéki orgánum szól a közvéleményhez a kormány trombitáján keresztül. Ezt már, ha való, nem tartanám a politikai morál szempontjából olyannak, a mi megengedhető volna. De azonfelül, t. ház, a második kérdés az, hogy hát miből és mi által fedeztetnek az ilyen természetű vállalkozásoknak a költségei? A rendelkezési alapból talán? Tudtommal az deficzitben van. (Nagy derültség jobb felől és a szélső baloldalon.) Ha már most, t. képviselőház, nem volna is az egész állami költségvetés terén, csak ezen egy tételnél deficzit, akkor is felmerül a kérdés, hogy az ilyen természetű üzletekhez az ország pénzét szabad-e felhasználni, vagy nem ? De még erősebb, t. képviselőház, az a gyanú, a mely itt joggal merííl fel, ha a tények valók, a mit a t. kormány lesz szíves vagy megezáfolni, vagy megerősíteni, hogy t. i., ha ezen adatok valók, akkor több, mint nyilvánvaló, hogy a közönségben azon jogos gyanú ébred, hogy azok az emberek, a kik nem hírlapírók, azok az emberek, a kik ilyen irodalmi termékekkel való kereskedéshez és üzérkedéshez nem értenek, ellenben rengetegül értenek az építkezési nagy vállalkozásokhoz, (Derültség a szélső baloldalon.) sőt oly mértékben értenek azokhoz, hogy az egyik ezen kérdésben gyanúsított ezég minisztertanácsi határozat folytán annak idején minden üzletben való részvételtől el is tiltatott, ismétlem, joggal merííl fel az a gyanú, melyet semmiféle kormánynak meggyökeresedni engedni nem szabad: hogy az illető építkezési vállalkozók azt a szolgálatot, a mit ők a kormánynak teljesítettek, más úton és módon akarják maguknak rekompenzámi. Mindaz, a mit most elmondtam, a lapban kifejezést nyert Holló Lajos mélyen t. képviselőtársam aláírásával és én az ebből levezetett konzequeneziákat logikai szempontból, nem a tények szempontjából, osztom és magamévá teszem. Ha már most ezen előzmények után megjelenik egy okirat (Felkiáltások jobbról: Milyen okirat?! Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Azt akarom épen kérdezni és megtudni a t. belügyminiszter ártól. Mondom, megjelenik egy okirat, melyben — nem szólok a reflexiókról — a következő tények soroltatnak fel egyenesen a tanuk megnevezésére való utalással ; »Nagyméltóságod engemet azon kiváló kitüntetésben részesített, hogy Vészi és Brandenburg urakkal egyetemben a megalapítandó »Hirlapkiadó vállalat* érdekében kihallgatni és