Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-339

310 389. országos ülés 1894. május 9-én, szerdán. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter*. T. képviselőház! (Halljuk! Bálijuk!) Azt hiszem, a főrendiház tanácskozási szabadságának megóvása szempontjából legalább is feleslegesek voltak azok a felszólalások, a melyek oktatásként nekünk adattak. (Zaj bal felől. Ealljuk! jobb felől. Elnök csenget.) Méltóztassanak csak egy kis türelemmel lenni, mert azt hiszem, nincsen ebben a házban senki, a ki a legtávolabbról befolyásolni akarná a vélemény szabad nyilvánítását, (Helyeslés jobb felől.) és — a miut ezt utólag igazolni is fogom — ha a kormátiyt egyáltalában hiba terheli, hiba terheli a tekintetben, hogy a vélemények szabad nyilvaníliásának talán messzebbmenőíeg is tért engedett, mint okvetlenül kellett volna. (Zaj bal felől. Halljuk! jobb felöl.) Mindazonáltal, t. ház, daczára annak, hogy azon r.ézetben vagyok, hogy Sréter Alfréd t. képviselőtársam sem ilyen intenczióból szólalt fel, sajnálom, hogy ő a kolozsvári mozgalmat összeköttetésbe hozta bármely főrendiházi faktorral. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Nekem természetesen ezen összeköttetés behozatal teszi feladatommá, hogy e helyről kifejezést adjak azon véleményemnek, hogy ezek között összeköttetés niuc-. Madarász József: Dehogy nincs! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Igen sajnálatos lenne, ha összeköttetés volna. A másik, a mit szintén sajnálattal kell konstatálnom, az, hogy Lukáts Gyula képviselő úr talán egy kissé messze ment, — ezt közviszonyainknak valódi feltüntetése érdekében nem hagyhatom megjegyzés nélkül, — mikor az erdélyrészi románság passzív magatartását úgy tűntette fel, mintha ez a magatartás nem volna passziv, hanem ezen ház alakulására is lényeges befolyással tudna lenni nemzetiségi szempontból. Ez a másik, a mit a helyről konstatálni kívántam. Ugyancsak Lukáts Gyula képviselő úr azt a kérdést intézte, hogy belátjuk-e, hogy itt szükséges különleges intézkedéseket tenni, valamint Beöthy Ákos t. képviselő úr is azon reményét fejezte ki. hogy az itteni felszólalások következtében a kormány meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. Igen sajnálatos lenne, ha Magyarországnak csak egy napig is lehetne olyan kormánya, a mely akkor és ott, a hol visszaélésektől kell tartani, azon intézkedéseket csak akkor tenné meg és az informácziókat csak akkor szerezné meg, mikor Magyarország képviselőházában az iránt felszólalások történtek. (Helyeslés jobb felől.) Mi igenis, t. ház, daczára, hogy valami túlságos jelentőséget nem tulajdonítunk az ilyen agitácziónak, . . . Polónyi Géza: Az a baj! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: ... és korántsem osztozunk abban a nézetben, mintha azok valami veszélyt rejtenének magukban Magyarországra nézve: nagyon is idejekorán megtettük ez iránt az intézkedéseket. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hat hétig sem ültem még ezen a helyen, a mikor 1893. évi január 1-én tartott beszédemben már utaltam arra, hogy minden törvényes eszközt fel fogunk használni arra nézve, hogy a jogtalan mozgalmak necsak elfojtassanak, hanem megtoroltassanak, és ha a törvényes eszközöket kielégítőknek nem tartjuk, rendkívüli eszközöket fogunk igénybe venni. (Zaj a bal- és a szélső baloldalon. Helyeslés jobb felöl.) Akkor kijelentésemnek megfelelően jártunk el mindenben. A törvényes eszközöket igénybe vettük, pereket indítottunk és talán épen ezen Memorandumpernek folyamatba tétele szintén bizonyítéka annak, hogy a törvényes eszközöket minden melléktekintet nélkül igénybe veszszük, sot rendkívüli és szorosan véve alkotmányunkban nem gyökerező intézkedéseket is tettünk ott, a hol annak szükségét láttuk, és ott, a hol valódi veszélyektől kellett tartanunk. Hogy másra ne utaljak, épen a legutóbbi időben, midőn nagyobb összejöveteleket és gyűléseket kívántak tartani, oly helyeken, a hol attól lehetett félni, hogy annak veszedelmes következményei lehetnek, például Gyulafehérvárit: ezen nópgyííléseket nem engedtük meg. (Helyeslés.) Hasonló értelemben fogunk eljárni mindenkor, a mikor veszedelemtől kell tartanunk; de ott, a hol veszélytől tartanunk nem kell, valamint senkit, úgy románajkú lakosságunkat sem kívánjuk a közszabadságokban biztosított jogoktól megfosztani. (Helyeslés.) És ez az eset forog fenn, t. képviselőház, Kolozsvárit. Itt megint csak azt kell sajnálnom, hogy Ugron Gábor képviselő ár, a ki talán nem kellőleg informáltatta magát a kolozsvári viszonyokról, úgy tűntette fel a dolgot, mintha ott egy világraszóló, nagy és veszélyes mozgalom lenne. (Zaj bal felöl. Halljuk! jobb felöl.) Először is, t. képviselőház, talán jó lesz erről a helyről konstatálni, hogy mi történik Kolozsvárit? (Halljuk! Halljuk!) Kolozsvárit az történik, hogy a Memorandum-pör folyása alkalmából megjelenik a román népesség köréből igen sok ember. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hány ?) Engedelmet kérek, a számra is ki fogok terjeszkedni. Ezek ott feláilanak a piaczon a törvényszék épülete előtt, éljenzik az oda menő vádlottakat, és midőn kijönnek, szintén éljenzik és üdvözlik azokat. Ha, t. képviselőház, az az óriási embertömeg lenne ott, mint a mennyit méltóztatnak feltüntetni, akkor ezen mozgalom igenis veszélyes lenne; de úgy