Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-338

338. országos ülés 1894. május 5-én, szombaton. 299 intézkedés miben álljon, azt hiszem, természetesnek fogja tíüálni a t. ház, hogy erre nézve ez alkalommal inczidentaliter nem nyüatkozhatom, és csak azt akarom ehhez még hozzátenni, hogy ha ez a kérvény ki is adatik a belügyminiszternek, én azt utasításul arra nézve, hogy ezen, esetleg szükségessé váló átmeneti intézkedések mily irányban és szellemben lesznek leendők, magam részéről el nem fogadhatnám. Én tehát a között, a mit a kérvényi bizottság javasol, t. i. hogy a kérvény kiadassák a belügyminiszternek, és a között, a mit Horánszky Nándor t. barátom javasol, hogy tétessék az irattárba, lényegileg azért nem látok különbséget, mert, ismétlem, még az esetben is, ha a kérvény nekem a t. ház által ki fog adatni, (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) ezt utasításul elfogadni hajlandó nem vagyok. (Zaj bal felöl. Ralijuk! Halljuk!) Kérem ennélfogva, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobb felöl. Zaj bal felöl.) Elnök: Kíván még valaki szólni, t. ház? Gr, Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kérdésnek lényege csakugyan az, a mit Horánszky Nándor t. barátom mondott, hogy vájjon h ház Békésmegye közönségének ezen kérvényét olyannak tekinti-e, a a melynek figyelembevétele a lehetőségek sorába esik. Az által, hogy a kérvény a belügyminiszternek kiadatik, a ház legalább annyit mond, hogy ezen kérvény petituma is azon megoldások közé tartozik, a melyek a lehetőségek sorából nincsenek kizárva, és épen azért, mert a mi meggyőződésünk az, hogy az ilyen megoldást és ezen petitum teljesítését a lehetőségek sora ból ki kell zárni, épen azért indítványozta t. barátom az irattárba helyezését s ezért járulok én is az ő indítványához. (Helyeslés bal felöl.) Az iiidokot is megmondotta t. barátom: de én hozzáteszek még egyet. A kérvény azon alapúi, mintha már be végzett tény volna a törvényhozás oly irányban való döntése, hogy a törvényhatósági tisztviselői állások ezentúl nem választás, hanem kinevezés útján fognak betöltetni. Azt tartom, hogy egy ideiglenes intézkedés, a mely a törvényhozás egy nagy organikus reformra vonatkozó álláspontjának ily módon prejudikál, semmi egyéb, mint csorba, mely a törvényhozás komolyságán és azon a kellő megfontoláson ejtetik, a melylyel a törvényhozásnak ily kérdés eldöntésénél eljárnia kell. (Úgy van! Ügy van! bal felől.) Nem lehet, t. ház, ideiglenes intézkedéseket arra építenünk, hogy a törvényhozás e kérdést ebben, vagy abban az irányban fogja megoldani; nem szabad talán a jelenlegi pártviszonyokra való tekintetet odáig vinni, hogy a számszerinti többségnek álláspontja ismerve lévén, az nem is lehet kétséges, hogy a kérdés abban az irányban fog megoldatni, a mely a mostani többség programmjának megfelel. Szóval a törvényhozás szabad elhatározási jogára még árnyékát sem szabad vetnie a kételynek, és a kérvény épen abban hibás, hogy egy prejudicziozus, oly ideiglenes intézkedést ajánl, mely csak abban az esetben felel meg, ha a törvényhozás az államosítás értelmében dönt, a melynek azonban semmi értelme nincs, ha a törvényhozás más irányban dönt. (Úgy van! bal felől.) Egy t. képviselőtársam közbeszólt, hogy a törvényhozás már döntött. Ebben az országban nincs ember, t. ház, — vagy ha van, véleményében nem osztozom, — a ki azt az úgynevezett döntést, mely a mi törvénykönyvünknek egyik komikus intermezzóját képezi, (Ügy van ! Úgy van! bal felől.) komolynak, másnak, mint a kétségbeesés szalmaszálának tekintse, ^Úgy van! Úgy van! bal felöl.) a melybe az akkori többség kudarczának leplezése végett kapaszkodott. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ha tehát van valami indok arra, hogy Békés vármegye kérvényét az irattárba helyezzük, az épen abban áll, hogy az komolyan akarja venni a törvényhozásnak azon intézkedését, a melyre a közbeszóló képviselő úr ' ivatkozott. (Helyeslés bal felöl.) Nincs eldöntve semmisem, mert még ha komolyan akarnók is venni azt a két szakaszból álló törvényt, még az is bizonyos lényeges biztosítékokat tartalmazó törvények megalkotására utasítja a kormányt, a melyekkel egyidejűleg szabad csak a kinevezési elvnek életbe léptetnie. Békés vármegye kérvénye pedig a kinevezési elvet anticzipálja, a nélkül, hogy e biztosítékokat tartalmazó törvények megalkotva lennének, a nélkül, hogy bárkinek tudomása lenne arról, hogy e törvények mily értelemben fognak megalkottatni. (Úgy van! Ügy van! bal felöl.) Mert nem elég, hogy kimondassák, hogy meg fog alkottatni a törvény a közigazgatási bíróságról, meg fog alkottatni a törvény a fegyelmi eljárásról; nem abban fekszik a biztosíték, hogy oly törvény alkottassák, a melynek ilyen felírása, ilyen czíme van, hanem abban, hogy ezen törvénynek helyes, valóságos biztosítékot nyújtó tartalma legyen. (Helyeslés bal felöl.) Ezért kérem, méltóztassék abban az irányban dönteni, mely szerintem egyedül felel meg a törvényhozás szabad kezének, a törvényhozás komolyságának és azon nagy érdekeknek, a melyek a közigazgatási reform-elveihez fűzve vannak. Ajánlom t. barátom indítványát elfogadásra. (Élénk helyeslés bal felöl.) 38*