Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-337

288 337. országos ülés 1894. május 4-én, pénteken. nem áll annyira minden kétely fölött, mint azt ő fel tüntette. Mindezek alapján azt hiszem, hogy a felhozott aggályok legalább is nagyon túlzottak, s hogy a t. ház e javaslatot teljes megnyugvással fogadhatja 'el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Horánszky Nándor képviselő úr azon indokaival szemben, melyeket felhozott annak igazolására, hogy e javaslatot, bár annak elvi intézkedéseit helyesli, mért nem fogadhatja el: megjegyzem a következőket. Először a képviselő úr e törvényjavaslat hibájául rója fel. hogy tulajdonkép csak a fogyasztási adó biztosításáról gondoskodik, de arról nem, hogy ne csak az adó folyjék be a kincstárba, hanem egyúttal a kontingenst is kitermeljük, vagyis a szeszgyárosok érdekeiről nem gondoskodik. Engedelmet kérek, a mi a kontinges kitermelését illeti, — az általam felolvasandó adatok bizonyítékát fogják szolgáltatni annak, hogy e tekintetben nincs gondoskodásra szükség, mert hisz mi a kontingenst már most kitermeljük, tehát merőben felesleges lenne e tekintetben külön biztosításokra törekednünk. A másik, a mit felhoz a t. képviselő úr, az, hogy nincs tisztában azzal mi az oka e javaslat előterjesztésének, kinek az érdekében fekszik az, vájjon a mi érdekünkben, vagy Ausztria érdekében? T. képviselőház, én a leghatározottabban megmondottam, hogy épen az a jó oldala ezen javaslatnak, hogy itt pénzügyi érdekről nincs sem az egyik, sem a másik részen szó, és épen azért kellett ezen fogyasztási adónál kezdeni az elszámolásnak ezen új rendszerét, mert ez a fogyasztási adó ma oly állapotban van, hogy az egyik, vagy a másik félnek károsodása nélkül behozható ez az új rendszer, s épen ez által foglalja magában a maradandóság biztosítékait. Csak nem várja azt a t. képviselő úr, hogy itt e helyről fejtegessem, hogy mennyire a mi érdekünkben van az;, hogy ezen rendszer behozás sék, s milyen áldozatot hoz nekünk a másik fél azzal, hogy ezen rendszert behozzuk. Hiszen ez talán mégis csak n legimpolitikusabb eljárás lenne. De a mennyiben van különleges érdekünk, azt az indokolásban megemlítettem. Igenis van egy különleges érdekünk, mely talán nincs a többi fogyasztási területeknek, Ausztriának és Bosznia-Herezegovinának, és ez jelesül az, hogy mivel mi a kizárólagos szeszital mérési adót fentartani nem kívánjuk ; minthogy azon rendszerrel, hogy azt tovább meghosszabbítsuk, ha csak emberileg lehetséges, szakítanunk kell: alapot kell teremtenünk arra, hogy ezen szeszital mérési adót okszerű alapon beszedhessük. Ez a az különleges indok, a mely speczialiter a mi érdekünkben teszi kívánatossá azt, hogy akkor is, midőn a többi fogyasztási adókra nézve ezen leszámolás keresztül nem vihető, — mert nem is lenne czélszerű egyszerre valamennyire nézva keresztülvinni, — legalább ezen adókra nézve tegyük meg a kísérletet, hogy a menyi ben azután ezen mód a gyakorlatban is helyesnek bizonyul, erre építsük az italmérési adó besze déséiiek módját is. Horánszky Nándor t. képviselő urnak harmadik indoka tulajdonképeu összevág Désy Zoltán képviselő úr indokával, hogy t. i. nincs azon adatok birtokában, hogy egész alapossággal megbírálhatná, vájjon szükség van-e ezen intézkedésekre, és hogy mennyiben válnak azok előnyünkre, vagy hátrányunkra? Már előbb utaltam azon fogyasztási statisz tikai adatokra, a melyek évről-évre kiosztatnak a t. ház tagjai között. Ezen fogyasztási statisztikai adatokat már az 1894. évi költségvetési tárgyalás alkalmával, a múlt év őszén kiosztattam a t. képviselő urak között. Horánszky Nándor: Az osztrák rész nincs benne! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, az, hogy Ausztria részéről az adatok nincsenek még benne, az épen annak a bizonyítéka, hogy én azért, hogy abba a helyzetbe hozzam azokat, a kik foglalkozni akarnak ezen ügygyei, hogy alaposan foglalkozhassanak vele, előbb közzétettem a mi statisztikai adatainkat, mielőtt az osztrákok összeállították a magukéit. Az osztrákok csak a na-, pókban osztották ki ezen adatokat, melyeket én már a múlt év őszén kiosztattam. A megelőző esztendőkre pedig ki vannak osztva az osztrák adatok is. Ha a t. képviselő úr ezen adatoknak 32—62. oldalán felsorolt részletes adatokkal foglalkozik, ott mindazon adatokat meg fogja kapni, melyekre ezen kérdés alapos, öntudatos bírálatához szükség vau. Egyébként, t. ház, ha az osztrák adatokat épen azért, mert magam sem voltam birtokukban, nem tudtam kiosztatni, a pénzügyi bizottságban igen behatóan foglalkoztunk e kérdéssel és a bizottságnak minden kívánt adatot rendelkezésére bocsátottam. Csak igen sajnálom, hogy ez adatokat nem a pénzügyi bizottságban méltóztatott kérni, mert akkor, ha nem is az indokoláshoz, hanem a pénzügyi bizottság jelentéséhez lettek volna úgy egybeállítva, fűzhetők, a mint azt a képviselő úr kívánta. De hát, bocsánatot kérek, nem akarok én a kérdés mellett egyszerűen elsurranni s bátor leszek egy pár rövid adatot felsorolni, a melyek