Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-335

270 335. országos ülés 1894. inájns 1-én, kedden. Elnök: Kiván-e valaki szólni? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Csak annyit jegyzek meg, hogy elismerem, hogy nagyon bajos rögtönözni egy szakaszt, de nagyon bajos rögtönözve elfogadni is, és azért helyesnek tartom, hogy az az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák a végett, hogy az azután jelentéséve! ide terjeszsze. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? Az új szakasz, melyet a 106. §. után javasolt Makfalvay képviselő úr, s ezen szöveg, melyet beterjeszt, jelentéstétel végett kiadatik az igazságügyi bizottságnak. (Helyeslés.) Folytatjuk a tanácskozást. Schóber Ernő jegyző (olvassa a XI. fejezet czimét, totállá a 107—116, szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 117. szakaszt.) Elnök: Kiván-e valaki szólni? Gulácsy Dezső: Ha megengedi a t. ház, hogy néhány perezre igénybe vegyem becses türelmét, csak nagyon röviden fogok szólni és csak magamat akarom azzal megnyugtatni. (Halljuk! Halljuk!) Általános programmom az, hogy terhet, ha csak lehet, az igazságot kereső közönségre nem szívesen szeretek róni. Az igazságot kereső közönségnek nagy megterheltetését látom a 117. §-ban a díjak felemelésében. Elismerem, hogy ha el akarunk valami czélt érni, akkor az eszközöket is meg kell ahhoz adnunk. Én tehát óhajtottam volna, hogy a díjtételek akképen állapíttassanak meg, hogy a terhek leszámítása után vétessék az érték; ez azonban ismét újabb zavarokra szolgáltatna alkalmat. En tehát azon kéréssel járulok a t. igazságügyminiszter úrhoz, hogy ha a közönségnek, mely a hagyaték után a maga terhét már úgyis megfizette az állam jótéteményei fejében, és ismét különleges díjakkal terheltetik, legalább könnyítsük meg terhét. A mostani rendszer mellett a hagyaték tárgyalására az illető örökösöknek el kell menniök 10 mértföldre is, mert a közjegyzői területek oly nagyok, hogy a közönségnek nagyon messze kell mennie. Azért igen kérem a t. igazságügyminiszter urat, hogy méltóztassék a közjegyzők számát legalább fokozatosan akképen szaporítani, hogy lehetővé tétessék, hogy a közönség kisebb megterheltetéssel vehesse igénybe azok közreműködését. IssekutZ GyŐZŐ: T. ház! Most az a sajátságos helyzet állott elő, hogy midőn a kormány párt padjairól tétetik kifogás a javaslat ellen, akkor az ellenzék padjairól kell, hogy a kormány javaslata megvédessék. Én a kormány javaslatát annak indokolásával védelmezem, a mely indokolásból az előttem szólott t. képviselőtársam teljes megnyugvást meríthetett volna arra nézve, hogy az igazságügyi kormány ha-? tározott ígéretet tett, hogy a közjegyzői székhelyek számát szaporítani fogja, szintén minden járásbíróság hagyatéki bírói teendőkkel lesz felruházva, és mivel a szaporítás megtörténte után a működési kör apadni fog, azért az így beállandó jövedelmi hiányt pótolni kell. Ez indokolja a felemelést, a melyet magam is szükségesnek és indokoltnak tartok, mert a szellemi munkát fizetni kell, a közjegyzőnél pedig nemcsak a szellemi munka, hanem az egyéni megbízhatóságnak szükséges volta is indokolja, hogy megélhetésük biztosítva legyen. (Helyeslés.) GuláCSy DeZSő : Félreértett szavaim helyreigazítása végett kérek szót. Engedelmet kérek, én azt, a mi az igazságügyi bizottságban kijelentve lett, kiváníam itt a ház nyilvános ülésén óhajtáskép kifejezni. Ennélfogva én felszólalásomhoz ragaszkodom, és semmit sem látok abban, ha a nyilvános ülésben intéztetik a miniszter úrhoz e kérdés. Csak ezen óhajtásomnak akartam kifejezést adni. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Az igazságiigyminiszter úr kíván szólni. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Már mai felszólalásomban czéloztam arra és ki is jelentettem, nemcsak hogy a járásbíróságok mindenütt fel fognak ruháztatni fokozatosan telekkönyvi hatósággal, hanem azt is kijelentettem, hogy a közjegyzők száma szaporíttatni fog ezen törvény végrehajtása után. Tehát azt hiszem, hogy a t. barátom által kivánt kijelentést megtettem. Ha nagyobb megnyugtatására szolgál, ezt a kijelentést most ismétlem. (Helyeslés.) Elnök: A szakasz meg sem támadtatván, méltóztatnak hozzájárulni, hogy a 117. §-t elfogadottnak jelentsem ki. (Helyeslés.) Schóber Ernő jegyző (olvassa a 118—121. szakaszokat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 122. szakaszt). Perczel Béni jegyző: Remete G-éza! Remete Géza: T. ház! Ezen szakaszban az van kimondva, hogy a községi jegyzők leltározási díjait a törvényhatóságok állapítják meg. Minthogy azt tapasztaltam, hogy az országban ezen díjakat különbözően és pedig nagy mértekben különbözően állapították meg a törvényhatóságok, én pedig ezt nem tartom igazságosnak és méltányosnak, óhajtanám, hogy ezen díjak az egész országban lehetőleg egyforma nagyságúak legyenek. Azért azt indítványozom, hogy ezen díjakat a belügyminiszter állapítsa meg az egész országra kiterjedőleg. Bátor vagyok e tekintetben módosítványt beadni. (Hehjeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Ha senkisem, kérdem a t. házat, elfogadja-e a ] szakaszt Remete Gréza képviselő úr módosításával? (Helyeslés.) A> 122. szakaszt a Remete Gréza