Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

334. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. 24-1 a hullámok a feje fölött összecsaptak, akkor elővette az egyházpolitikát, hogy a nemzet elfelejtse követeléseit. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) S hogy ez mit jelent, annak a főrendiház bizottságainak tárgyalásai igen élénk illusztráczióját nyújtják, mert ott ki lett mondva, hogy ugyanazt a törvényjavaslatot nem nagyon szeretik, de megszavazzák, mert csak így lehet ezt a mostani kormányt és rendszert fentartani, a melyet ők úgy neveznek, hogy az 1867-iki kiegyezés fentartása, a melyet én úgy tekintek, mint ama kiegyezésnek meghamisítását. (Igás! Úgy van! bal felől.) Egyszóval, az egész egy soi disant liberalizmus, és semmi más, mint egy nagy takaró, hogy az aulikus és a katonai reákezió követeléseit eltakarják. (Úgy van! bal felöl.) Én ennek ugyan felülni nem fogok, s ezért az előadó úr indítványát el nem fogadom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Pulszky Ágost! (Pulszky Ágost feláll. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll! Öt perez! Hosszantartó, nagy zaj. Elnök csenget. Pulszky Ág^si leül. Élénk derültség a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Pulszky képviselő urat illeti a szó, (Zaj.) Kérek csendet. Kérem Pulszky képviselő urat, tessék megkezdeni beszédét. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Elállott! Nagy zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! Pulszky képviselő urat illeti a szó. (Folytonosan tartó zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a szélső baloldalon: Elállott!) Horváth Gyula képviselő úr következik. (Folytonosan tartó zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak csendben lenni Horváth Gyula képviselő urat illeti a szó. Méltóztassanak csendben lenni. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Horváth Gyula képviselő urat illeti a szó. Horváth Gyula: T. ház! Én a 67-iki kiegyezés őszinte híve vagyok. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérem, ne beszélgessenek a képviselő urak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: És azt a dualisztikus alapot, melyet az teremtett, fenn kívánom tartani, mert e mellett biztosítva látom a magyar állam önállóságát és fejlődését. Egyformán megvédendőnek tartom ez alapot, bármely oldalról támadják is meg. (Mozgás a szélső baloldalon.) Az a felfogás, a mely a t. miniszter úr most elhangzott beszédében nyilvánul, nem érvelés a kiegyezési alap mellett, hanem megtámadása ezen alapnak, melynek fentartását pedig mindnyájan óhajtjuk, azt hiszem, óhajtja ő is. Mert, t. ház, ha én azt hinném, hogy a dualisztikus alap mellett a magyar államnak, mint államnak és a magyar nemzetnek, mint KÉPVH NAPLÓ. 1892*— 97. XVIII KÖTET. nemzetnek egyik legfőbb joga, tudniillik, hogy az államban saját nyelvét használhassa, . . . Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Horváth Gyula: . . . hogy saját nyelvét használhassa, és az, hogy ebben az országban katona és polgár egyaránt a magyar nyelvet, mint nemzeti nyelvet, mint az állam nyelvét, tisztelje, és valahányszor a magyar állammal, mint állammal érintkezésbe jön, ennek nyelvét használja ; ha ezen határozott és természetszerű joga a nemzetnek biztosítva nem lenne, sőt a hadsereg intézménye azt megtámadná: akkor mindazok, a kik őszinte hívei a magyar állameszmének, s a magyar nemzet fejlődését óhajtják, okvetlenül ezen 67-iki kiegyezési alap megtámadására kellene, hogy meg' feszítsék minden erejöket. (Helyeslés a baloldalon. Zaj.) Akkor én . . . Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk ! Halljuk !) Horváth Gyula: Azt hiszem, t. ház, hogy a dolognak objektiv megbeszélése minden oldalról egyformán szükséges, mert abban az esetben, ha mi, kik itt egy jogsérelmet látunk, zajongunk, és nem hallgatjuk meg sem a mellette felhozott érveket, sem az ellenérveket, akkor arról teszünk tanúságot, hogy talán nem komolyan értjük ezt a dolgot és nem komolyan fektetünk súlyt a kérdésre magára; (Igaz! Úgy van!) ha pedig a túloldalon nem méltóztatnak szintén az érveket és ellenérveket meghallgatni, akkor azt a feltevést erősítik meg, hogy azon az oldalon nem az érvekkel, hanem a szavazással szerefnek csak pusztán foglalkozni. (Igás! Úgy van ! a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Ezen kitérés után, t. ház, bátor vagyok arra hivatkozni, hogy azok az állapotok, a melyek a monarchia mindkét államában jelenleg uralkodnak, méltán aggodalmat kelthetnek mindenkiben. Ha minduntalan azt látjuk, hogy azok az intézmények, a melyek az állam fentartására hívatvák, s ezek között a hadsereg intézménye maga is, a helyett, hogy keresné az állammal és a nemzettel való érintkezésekéi: és keresné a konfliktusoknak kikerülését, minduntalan — úgy mondhatni — bizonyos örömmel, bizonyos előszeretettel keresi az összeütközés! pontokat; a mikor ezek az állapotok teremtetnek — azt kell, hogy feltegyem — egyes túlbuzgó katonák által, és azok a helyett, hogy kellő megrovásban, kellő elítélésben részesíttessenek az illető katonai kormány részéről, vagy az illető kormányok részéről, a helyett, mondom, uincsen olyan katonai hiba, olyan katonai túlkapás, a melyiknek a magyar parlamentben és mindenütt szószólója^ védelmezője ne akadna; (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) ily viszonyok között ezek az állapotok, a helyett, hogy az állami intéz menyeknek harmonikus össz3!