Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

38á. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. 237 nyelve is szükségképen a német. De a közös hadügyminiszternek sem ez a felfogása; mert különben nem adta volna ki azon rendeletét- s nem intéztetné el a magyar beadványokat magyarul. Hiszen lehet a hadsereg vezényleti és vezérleti nyelve a német, és lehet, hogy ugyanazon hadsereg és annak különböző közegei más nyelven is levelezhetnek ; tehát, hogy rendeletemmel miért sértettem volna meg az 1867 : XII. tez. 11. §-át, azt azon bő magyarázatok után is, a melyeket hallottam, megvallom, nem vagyok képes megérteni, mert ellenkezőleg nem hogy sértettem volna, de épen annak a felfogásnak adtam kifejezést, melyet a t, képviselő úr vitatott: hogy t. i. lehet a vezérleti és vezényleti nyelv a német, de azért lehet a levelezési nyelv a magyar. Azt hiszem, t. ház, hogy ezekből világosan következik az, hogy én semmi néven nevezendő érvényes törvényt nem sértettem, és rendeletem semmiféle törvényes intézkedésbe nem ütközik. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) De azt mondják, hogy én egyáltalán nem is voltam jogosítva ezt a rendeletet kibocsátani, nem voltam jogosítva rendelkezni azért, mert az országgyűlés a levelezési nyelv megállapítását mindig magának tartotta fenn, és hogy ez nem a miniszteri rendeletek körébe tartozik. Itt konstatálnom kell a helyzetet úgy, a hogy az tavaly nyáron állott. Mintán a magyar törvényhatóságok a közös hadsereg kölönböző intézeteinek német nyelvű átiratait 26 esztendőn keresztül szó nélkül elfogadták, és sehol felszólalás az ellen nem történt, hogy a közös hadsereg különböző intézetei németül leveleztek a törvényhatóságokkal, és miután a hadügyminiszter májusban kiadta azt a rendeletét, mely a magyar nyelvnek a katonai hatóságok és a törvényhatóságok közötti érintkezés körében az eddiginél sokkal tágabb tért biztosít: akkor egyes törvényhatóságok alispánjai és tisztviselői ezeket a német átiratokat, melyeket a hadügyminiszter rendelete értelmében, mint kezdeményező átiratokat a katonai hatóságok németfii intéztek hozzájuk, visszaküldték, és Julius második felében az a helyzet állt elő, hogy a közigazgatás, nevezetesen a mennyiben az a hadsereget illeti, az ország egyes részeiben teljesen fennakadt volt. Horánszky Nándor: Egészen helyes volt! Hieronymi Károly belügyminiszter: Ez lehet valakinek az izlése. (Ügy van J jobb felől. Zajos ellenmondások a bal és szélső baloldalon. Élénk felkiáltások: Hazafiság!) Ugron Gábor.* Nevetni való! Hieronymi Károly belügyminiszter: E feleit nem vitatkozom, de nem hiszem, hogy legyen kormány akár Magyarországon, akár másutt, a mely helyeselhetne oly állapotot, hogy a közigazgatásnak egy igen nevezetes ága fennakadhasson. És elismeri azt minden állam alkotmánya vagy világos, írott szavakkal, vagy jogszokással, hogy a kormánynak oly ügyekben is, melyeket a törvényhozás magának tartott fenn, akkor, mikor rögtön törvényhozói intézkedéseket tenni lehetetlen, a közigazgatás folytonos menete érdekében joga és kötelessége rendeleti úton intézkedni. (Helyeslés jobb felöl.) Hogy ez a rendelet azután a képviselőházban természetesen kritika tárgyát képezheti, hogy a képviselőház és csakis ő jogosítva van ítélni a felett, vájjon e rendelet kiadásával a miniszter törvényes hatáskörét túllépte-e, vagy sem, azt teljesen elismerem. (Élénk uelyeslés jobb felől. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Még csak néhány szót ezúttal arról, hogy Horánszky Nándor t. barátom, nem tudom, melyik hadtestparancsnokságnak egy átiratát olvasta fel, a melynek nyelvét nem találta összeegyeztethetőnek azzal a tisztelettel, melylyel a hadtestparancsnokság a magyar kormány irányt tartozik. (Halljuk! Halljuk!) Nem ismerem azt az átiratot, & melyből a t. képviselő úr idézett; teljesen elfogadom, hogy úgy van, a mint mondja, de én meglepetéssel hallottam, hogy az illető hadtestparancsnokság a minisztériumot »löbliches Minisztérium«-nak nevezi, mert tudomásom szerint a katonai hatóságok semminemű czímzést nem szoktak használni, (Zaj bal felöl.) s így nem használják a »löbliehes« kifejezést sem. Horánszky Nándor: A fővároshoz is »löbliches«-t írnak! Hieronymi Károly belügyminiszter: Lehetséges, nem vitatom. (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Méltóztassanak elhinni, hogy nyíltan megmondanám azt is, ha használnák a »löbliches« czímet, de én a katonai hatóságok akárhány iratát megmutathatom a t. képviselő úrnak, a melyekből meggyőződhetik, hogy ez iratoknak túlnyomó többségében semmiféle czímzés nem használtatik, valamint a magyar kormány sem szokott a katonai hatóságokkal szemben semmiféle czímzést használni, hanem ha írunk, egész egyszerűen »a hadtestparancsnokságnak« írunk. (Derültség bal felöl.) T. ház! Csak azért hoztam fel a czímzés kérdését, hogy alkalmam legyen a t. ház előtt egész határozottan kijelenteni azt, hogy hivatalba lépésem óta soha semmiben sem tapasztaltam a katonai hatóságok részéről a tisztelet hiányát, ellenkezőleg azt tapasztaltam, hogy a katonaság kiváló előzékenységgel viseltetik (Zaj bal felől.) a kormány és hatóságai iránt. Ezt konstatálni kötelességem. Sok szó volt itt arról, hogy jogunk és