Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

180 332. országos ülés 18M. április '25-én, szerdán. sági és ipari gépek, pedig ezek érnének nekünk valamit, mert azokban van iparunk s ezekből még esetleg kivihetünk. Figyelmeztetem ezzel szemben a t. képviselő urat, hogy egy lappal előbb meg van említve, hogy a gazdasági és ipari gépek vámmentesek, minélfogva ezek kivitele Romániába vámmente-. Ha a t. képviselő úr szives konezedálni, hogy némi gépipamnk mégis van, ezekre nézve legyen szíves ezt legalább némi előnynek beszámítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ettől eltekintve, egy pár sajtóhibát vagyok kénytelen konstatálni, illetőleg kiigazítani, mely a képviselő urat is tévútra vezette. Nevezetesen azt állította a képviselő úr, hogy a hordódongák vámja az új tarifa szerint fel van emelve. Ez tisztán tévedés, és részemről beismerem, a menynyiben nem a helyes rovatba állíttattak be a hordódongák, mert ezek vámja leszállíttatott három frankról egy frankra. Minthogy pedig dongatermelésünk szintén van, ez is fog ránk nézve egy bizonyos előny nyel járni. (Helyeslés jobbról.) Áttérek már most, t. ház, a legérdemlegesebb észrevételekre, (Halljuk! Halljuk!) nevezetesen azokra, a miket Hoitsy Pál t. képviselő úr tegnap emelt ki s a miket azután utána más képviselő urak is ismételtek, kisebb-nagyobb variáezióval s ugyanazon applombe-bal. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a legnagyobb hiba, hogy most eresztjük be a román származású szarvasmarhát. T. ház! Vádolják a kormányt azzal, hogy megnyitja a sorompót a romániai szarvasmarha előtt, a mi egyenesen a mi álattenyésztésiink kárára fog lenni, mert ez lenyomja a húsárakat, a minek következtében mezőgazdaságunkat beláthatlan csapás fogja érni. Ezzel szemben arra kérem a t. képviselő urakat s első sorban Hoitsy Pál képviselő urat, a ki, elismerem, foglalkozott a törvényjavaslattal, annak indokolásával és statisztikai adataival, hogy foglalkozzanak kissé behatóbban az ily nagyfontosságú kérdéssel, s mielőtt ily vádat emelnének, mielőtt oly nagy applombe-bal s határozottsággal állítanának valamit, igyekezzenek a dolognak nyomára jönni s végére járni; mert egyáltalán nem áll az, hogy ezen szerződés szerint a romániai származású szarvasmarhát akár a vámterületre, akár pedig Magyarország területére be lehetne hozni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Helyeslés.) Hoitsy Pál: De úgy van! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Ismétlem, ez egyáltalán nem áll. Mél tóztassék nekem ebben a kereskedelmi szerződésben csak egyetlenegy pontot is mutatni, a hol ez van mondva. (Helyeslés jobb felől.) Hoitsy Pál: A legtöbb kedvezményből következik! Lukács Béla kereskedelemügyi mi niszter: Engedelmet kérek, egyenesen meg van mondva, és az indokolásban magában egészen világosan ki van emelve, hogy nem fogjuk bebocsátani. Az indokolás 72. lapján nevezetesen a következők állanak: (olvassa.) »Figyelemmel voltunk arra, hogy Romániával szemben oly kötelezettséget el ne vállaljunk, a mely a külön állategészségügyi egyezmény keretébe tartozik, másfelől pedig világosan és ismételten ki is jelentettük, hogy sem a legnagyobb kedvezmény ezímén, sem a be- és átviteli tilalmaknak a szerződés harmadik czikkében foglalt kizárásából Románia velünk szemben nem formálhat semmi jogot arra nézve, hogy állatait szabadon bebocsássuk, vagy az azokkal szembén követett elbánásnál a más országok állatforgalmára nézve elvállalt bánásmódhoz kötve legyünk.« Ezt határozottan kijelentettük a román kormánynak, és ezen az alapon lett a szerződés megkötve. Hivatkozva tehát arra, hogy a kereskedelmi szerződések általános határozmányai az állategészségügyi rendőri kérdésekre nem vonatkoznak, hanem hogy ezek csak külön állategészségügyi egyezmény útján szabályozhatók, szabadkezünket ez irányban határozottan és kétségtelenül fentartottuk. Polónyi Géza: Ez nem vámkérdés! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: De, kérem, mielőtt az ember valamit határozottan állít, foglalkozzék egy kissé a vámkérdésckkel. (Helyeslés jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) Mindenkinek, a ki ilyen kérdésekhez hozzászól, legalább annyit tudnia kell, hogy állategészségügyi egyezmények nélkül szarvasmarhákat nem igen szoktak bebocsátani. Wittmann János: De sertést sem! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Ennélfogva ez a szerződés a szarvasmarba liohozataiáról nem intézkedik, és annak behozatalát nem is engedi meg. Ez csak abban az esetben volna lehetséges, ha állategészségügyi egyezmény köttetnék erre vonatkozólag. Remete Géza: Az meg majd meglesz! (Derültség a szélső baloldalon.) Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: No hát, nem lesz meg, t. képviselő úr. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ilyen állíttatik, nagyon helyes volna, ha a t. képviselő urak legalább tájékoztatnák magukat a mai helyzetre nézve, és akkor tudhatnák azt, hogy a mai helyzet az, hogy a románba szarvasmarha az ország területére nem jöhet be; mert ez az 1888 : VII. tezikk 49. §-a alapján meg van tiltva. Itt van az 1888-ban kiadott rendelet, mely ezen törvény értelmében