Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. 165 lom hiányában is minden szolidaritást megtagadnak. (Helyeslés bd felől.) Ezen felelősség tudatában és azon meggyőződésben, hogy az előttünk fekvő javaslat az ország közgazdasági érdekeire káros, hogy a mit közgazdasági tekintetben feladott, az ipari és kereskedelmi érdekben nem kompenzálja azon pártnevében és megbízásából is kijelentem, melyhez tartozni szerencsém van, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés bal felöl.) T. ház! A javaslatnak részletei annyira terjedelmesek, a számítások annyira különbözők, a szám szerinti összegekből merített adatok anynyira absztraktok, és Hoitsy Pál t. képviselőtársam által felhozott statisztikai adatok annyira megbízhatók, hogy felmentve érzem magam az alól, hogy a sérelmeknek egész lánczolatos sorát, a sértett érdekeknek egész mezejét a jelenlegi vita keretében általánosságban feltárjam. A magam részéről megelégszem a legérdekbevágóbb körülményeknek a felderítésével és azzal, hogy különösen azon tévedéseket, a melyek a törvényjavaslat indokolásában és az előadó úr beszédében is a kormány álláspontjaként kidomborodnak, érintsem. (Halljuk! Halljuk!) Hoitsy Pál t. képviselőtársam is felemlítette a román sertésbehozatalnak a javaslatban kontemplált azon kedvezményezését, hogy az eddigi vám 3 forintról darabonként 1-50 krra szállíttatik le. Ez az országnak épúgy nagy-, mint kisbirtokosait, tehát egész gazdaközönségét, melynek a sertéstenyésztés egyik jelentékeny jövedelem-forrása, érzékenyen sújtja. Ez egyetlen tétel hátrányait a javaslatból kimutatható összes előnyök sem bírják paralizálni. Statisztikai adatok mutatják, hogy míg 1882 —1886-ig, tehát a korábbi vámegyezség idejében, átlag 52 ezer sertés hozatott be, 1887—1890-ig tehát a vámháború ideje alatt évenkint csak 12 ezer, úgy, hogy a többlet évenkint átlag 40 ezer darab. Ezért a behozatal ily megkönynyítése és az ez által előidézett nagy konkurrenczia mellett nagy és súlyos csapást fog mérni gazdaközönségünkre. Nem terjed ugyan ki a gazdák oly széles rétegére, de azért nagy jelentőségű a juh- és kecske-behozatal megkönnyítése is. Kivált a királyhágóntúli, úgynevezett erdélyi részekre nézve lesz ez nagyon hátrányos, tekintve az ottani gazdasági viszonyokat, a talaj gyengeségét, mely javításra szorul, a nagy legelőket, melyek épen juhtenyésztésre alkalmasak, áz új vámtételek, félő, hogy meg fogják rendíteni az egész erdélyi gazdasági életet. Úgy az előadó úr, mint Hoitsy képviselő úr, szóltak már a gabona-behozatal megkönnyítéséről, főkép a kormánytól dédelgetett őrlési engedélyekről. Itt csak két indokba akarok észrevételt tenni, melyeket az előadó úr az őrlési engedélyek melletti dicsériádájábau felhozott. Az egyik az, hogy ka nem volna malom iparunk, azt meg kellene teremteni. No már ezt komoly indokul, velünk szemben, csak nem hozhatja fel?! Hiszen a legtúlzóbb agráriusok között sem akadt, a ki a magyar malomipar s egyáltalában a magyar ipar fejlődését meg akarná akadályozni. Ha már a t. előadó úr bizonyítani is akar valami könyvvel és irattal, melyet én nem ismerek, . . . Boros Béni elÖadó: Memorandum! IssekutZ Győző: kötelességemnek tartom ezen kérdésnél egy kissé időzni abban a tekintetben, hogy a közvélemény talán tévedésben van, és talán tévedésben tartatik, mintha Magyarországon az agrarízmusnak hívei, szóval azok, a kik a magyar mezőgazdák érdekében szólalnak fel, a kiknek vagyoni fejlődéséhez, a kiknek vagyoni előmeneteléhez va,n utóvégre is első sorban Magyarországnak nemzeti jellege és jövője fűzve, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) mintha azok, kik, mondjuk, ezen társadalmi réteget jogtalan megtámadásokkal szemben, jogtalan érdekfeladásokkal szemben megvédeni akarják, Magyarország iparának, vagy kereskedelmének fejlődését akarnák megbénítani. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. előadó úr, a tétel nem így áll! (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Öntudatos közgazdasági politika Magyarországon csak az lehet, a mely megadja a magyar mezőgazdának azt, a mi őt megilleti, (Helyeslés a baloldalon) és nem veszi el a magyar mezőgazdaságtól az éltető nedűt azért, hogy mesterkélten egyes ipari üzemeket busás osztalékhoz juttathasson, mert higyje el, hogy a mezőgazdaság tönkrejutásával a magyarországi ipar önmagától tönkre fog menni. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a t. előadó úr mintegy a malomipar tönkrejutásától félve, és talán a közhangulatot is ennek érdekében megnyerni óhajtván, azt állítja, hogy őrlési engedélyek nélkül a malmok az üzemet megszűntetni lennének kénytelenek. Magam részéről nagyon számbavehető, ezen kérdéssel alaposan foglalkozó és igen kiváló gazdaképviselötársamtóí annak tudatára jutottam, hogy ma a budapesti malmok, sőt nagyobb vidéki malmok is részvényeseiknek átlag 12—35—38°/o osztalékot adnak évenként, mint tiszta üzleti nyereséget. (Mozgás a baloldalon.) A mai viszonyok között, midőn a pénztőke alig 4°/o-ot tud biztos elhelyezés mellett nyújtani, midőn a föld a jelenlegi gazdasági viszo-