Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894, április 24-én, kedden. 155 delmi egyezmény egyenesen megsemmisíti azon szisztematikus intézkedéseink hatályát, melyeket nemzetgazdasági érdekeink védelmére életbe léptettünk. Miért módosította kormányunk vámtarifán­kat, miért adott engedményeket Ausztria-Ma­gyarországnak, ha cserébe mit sem kap, és ha még csak gabonánk mostani tarifáját sem tudta megkötni, úgy, hegy bármely perezben ki lehe­tünk téve annak, hogy Ausztria-Magyarország gabonánkat területéről kizárja? Disznóink, juhaink ezentúl is csak az osztrák-magyarok jóvoltából mehetnek át a szomszéd határon, marháink pedig majd csak akkor, ha meglesz az állategészségügyi egyez­mény, az pedig még a világ végéig sem lesz meg. Mi mindazonáltal megnyitottuk határainkat oly czikkeknek, mik ellen minden erőnkből vé­dekeznünk kellett volna. Az egész vonalon le vagyunk fegyverezve, és silány szolgái lettünk Ausztria-Magyarország­nak. Hogy kormányunk tagjai szolgai lelkek szerepét játszszák idegen államokkal szemben, ezt tudtuk már, de hogy ily lelkiismeretlenül fel­áldozzák kereskedelmi érdekeinket holmi fénylő csecsebecsék elnyerésének reményében, ezt még­sem mertük elhinni soha. De a hányszor e fényes csecsebecsékkel mellükön kérkedni fognak, annyiszor legyenek arról megbizonyosodva, hogy az ország azokat úgy fogja tekinteni, mint azon nyomor pecsétjét, mely nyomorba az egyezmény megkötéséve] ezen országot sodorták.« Bartha Miklós : Adatokat kérünk az elő­adói székből, nem förmedvényeket. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Boros Béni előadó: Én, t. ház, azt gondolom, . . , (Zaj a szélső baloldalon. Felkiál­tások : Adatokat kérünk a közgazdasági kérdé­sekben.) Itt vannak az adatok, csak méltóztassa­nak elolvasni. (Zaj a szélső baloldalon. Hall­juk ! Halljuk! jobb felöl) Azt gondolom, t. ház, hogy egy ilyen tá­madással szemben e törvényjavaslatnak nincs szüksége védelemre, mert legjobban megvédi azt e támadás, s különösen ajánlom e támadást mezőgazdáink figyelmébe, nem azért, hogy ebben a stílusban gyakorolják magukat, hanem azért, hogy ismerjék meg az ellenfél álláspontját is, és ahhoz tudják módosítani saját követeléseiket. Ép azért, t. ház, bocsánatot kérve, hogy becses türelmüket oly hosszú ideig igénybe vettem, én, mint a mezőgazdasági bizottság előadója, megbízatásomnak megfelelőleg, de úgy is, mint szerény mezőgazda, a ki legjobban tudom, hogy hol vannak mezőgazdaságunknak bajai, S hol kell azokat orvosolni, és a ki annak idejében a mikor szükséges lesz, szava­mat bizonyosan fel is fogom emelni a bajok orvoslása érdekében, az egyezményt épen mezőgazdaságunk érdekében előnyösnek tartom, és így azt a t. háznak elfogadásra ajánlva, kérem, hogy a törvényjavaslat beezikkelyezését elhatározni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Papp Elek jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: Tisztelt képviselőház! (Hall­juk ! Halljuk!) Csodálkozom azon, hogy a t. előadó úr szükségesnek találta, a helyett, hogy magából a javaslatból merítette volna a maga érveit, a román ellenzéki lapok förmedvényeivel mulattatni a t. képviselőházat. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.)Hiszen ha ezekből akarja érveit meríteni, akkor megemlékezhetett volna arról, hogy 1875-ben, mikor mi Romániával mint Önálló állammal az első kereskedelmi szer­ződést kötöttük, a lapok förmedvényei még sok­kal túlzóbbak voltak, mint ma. A román ellen­zéki lapok akkor gyászkeretben jelentek meg, egész Romániában hirdetve a nagy veszedelmet, a mely Romániát érni fogja, és a következmény mégis az volt, hogy az alatt Románia sokkal többet nyert, mint nyertünk mi. Egyáltalán igen nagy és hálás thémának mutatkoznék követni az előadó urat beszéde egész fonalán, mert az állítások egész halmazát hozta fel, melyek a valóságostényekkel ellenkezésben állanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mégis azzal kezdem felszólalásomat, hogy rövid kívánok lenni, nem azért, mintha ez a tárgy meg nem érdemelné a figyelmet, mert hi­szen Magyaror zág gazdaközönségének legvitá­lisabb érdekeiről van itt szó, (Igaz! Úgy van! a szélső lalolddon.) arról a gazdaközönségről, a mely az országnak államfentartó eleme volt mindig, és a melynek már ma is tíírhetlenek az állapotai, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) melynek az exisztencziája kétségessé van téve, • és a küzdelme meg van nehezítve, és arról van szó hogy ezt a küzdelmét még nehezebbé te­gyék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a kérdés, azt hiszem, szintén megérdemelne annyi figyelmet, mint példának okáért az, hogy ezen­túl a házasulandókat a pap adja-e össze, vagy a jegyző. De egy sajátságos tapasztalatot tet­tem ebben a t. házban. (Halljuk!) Itt a háznak többséget a gazdák képezik. Tudunk is lelke­sedni idealisztikusán, theoretikusan minden gaz­dasági kérdésért, de mikor azután egyszer a gazdasági kérdés itt a házban felmerül, akkor az, a ki felszólal, legfölebb annak teszi ki ma­gát, hogy üres padok előtt beszél. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A legkisebb politikai vonatkozású kérdés sokkal jobban érdekli a '.. 20"

Next

/
Oldalképek
Tartalom