Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

831. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. 145 hogy itt katonai önkényről van szó; minthogy továbbá egy oly egyénről van szó, a kinek tényleg törvénytelen letartóztatása magánjogi sérelem is, de másrészről äz, hogy külföldre, katonai hatóság közbejöttével vitetett, és ott jog és törvény elleneié ma is az őrültek házában letartóztattatik, ez oly sürgős dolog, a mit szerintem egy óráig sem lehet annyiban hagyni. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mert én ma a döblingi őrültek házából egy levelet kaptam, melyben ottani egyének azt állítják, hogy a nevezett gróf ott van, semmi baja sincsen, hanem igenis, ha még pár napig ott marad, tényleg meg fog bolondulni azon elbánás miatt, a melyben ott részesül. Továbbá a mi az orvosi bizonyítványokat illeti, biztos tudomásom van, és nálam vannak az orvosi bizonyítványok, melyek Sopronban kiállíttattak, azon orvosok részéről, kiket a soproni törvényszék küldött ki a gróf elmeállapotának megvizsgálása végett, t. i. a Poszvék Lajos s dr. Feldmann Frigyes orvosok által kiállított bizonyítványok, a mely orvosi bizonyítványok azután a család kérelmére és felebbezésére a budapesti professzorok, dr. Laufenauer Károly és dr. Niedermann Gyula által felülvizsgáltattak, és a gróf elmeállapota ott a helyszínén hosszas megfigyelés alá vétetett. Mindennek azután a következménye az volt, hogy ezen négy magyar szakértő a gróf elmeállapotát veszélytelennek, illetőleg egészen olyannak állította, mely semmiféle elmegyógyintézetbe való szállítást nem követel. Továbbá ugyancsak a soproni törvényszék a család beadványának helyt nem adott, és elrendelte, hogy az illető gróf továbbra is szabadlábon maradhat és nem szükséges őc elmegyógyintézetbe szállítani. A soproni törvényszéknek e végzését azután a múlt esztendő végső napjaiban a kir. tábla helybenhagyta. így állván a dolog, mulasztást követne el a képviselőház, ha e dolgot csak egy óráig is elintézés nélkül hagyná. Kérem tehát, hogy — minthogy a belügyminiszter úr nincs itt — a kormány valamely más jelenlevő tagja nyilatkozzék e tárgyban. Főképen pedig azt kérem, hogy a gróf magyar területre jöjjön vissza. A soproni hatóság is ezt kérte hivatalos úton, de a bécsi hatóság azt felelte, hogy e kérésre a soproni polgármester nem illetékes, csak a magyar minisztérium kompetens, Birom a gróf kijelentését is, hogy ő szívesen aláveti magát valamely magyar tébolydában való megvizsgáltatásnak, esak külföldön ne hagyják. Azt hiszem, hogy a t. ház e kérdésnek sürgős elintézését el nem halaszthatja. (Helyeslés a szélső báloldalon ) Elnök: A napirend előtti felszólalás határozat tárgyát nem képezhetvén, következik a EÉPVH, NAPLÓ. 1892 — 97. XVIII. KÖTET. napirend, még pedig a közgazdasági bizottságöl 7. számú jelentése a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről szóló 592. számú törvényjavaslat tárgyában. Az előadó úr fog szólani. Rosenberg Gyula, a közgazdasági bizottság* előadója: T. ház! Van szerencsém a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani. E szerződés kiviteli érdekeinket illeti, lényeges engedményeket tartalmaz, melyek elérettek a nélkül, hogy a magunk részéről a mi termelési érdekeinket bármikép h sértő engedményeket kellett volna tennünk. (Iga?! Úgy van!) Spanyolországgal való kereskedelmi forgalmunk eddig nagyon szerény, mondhatni, minimális méretekben mozgott, de tekintve, hogy Fiúmén át rendes összeköttetést tartunk fenn Spanyolországgal, és hogy ez új szerződésben lényeges vámmérséklések vannak több, a mi kivitelünket érintő czikk számára biztosítva, a minők az összes faáruk, az agyag- és üvegárúk, a mezőgazdasági gépek, sőt bizonyos mezőgazdasági termények, kivált a hüvelyes vetemények s főkép a bab: remélhető, hogy e szerződés révén eddig csekély kivitelünk bizonyos lendületnek fog indulni. Sajnos, hogy nem érhettük el a szeszvám mérséklését is, a mi pedig nem kedvező viszonyok között levő szesziparunkra fontos lett volna. Ennek oka az, hogy csak nem t ég még tekintélyes szeszkivitelünk Spanyolországba nem nyugodott természetes fogyasztási alapokon. Spanyolországban ugyanis a bort szeszesítették, és igy vitték be olcsó borvám mellett a szeszt Francziaországba. Midőn Francziaország e viszszaélést megszüntette, Spanyolország kénytelen volt borfeleslegét szeszszé átdolgozni, és e fejlődő szeszipara érdekében prohibitiv szeszvámmegállapításhoz is nyúlni, mely intézkedésekkel szemben a nálunk sokkal nagyobb mérvben érdekelt Németország sem birta megvédeni szeszkiviteli érdekeit. így tehát részünkről sem lett volna helye!, hogy pusztán ez okból ejtsük el e különben minden tekintetben kedvező szerződés megkötését. Egy másik körülményt szabad legyen még felemlítenem. (Ralijuk! Halljuk!) Ebben a szerződésben ugyanis hiányzik az általános, legtöbb kedvezményt magában foglaló záradék. Ez azonban csak formaság, és ebből reánk hátrány nem háramlik, mert vannak olyan intézkedések felvéve a szerződésbe, a melyek a legtöbb kedvezményi záradéknak általánosságban való felvételét fölöslegessé teszik, és csak azért nem 19