Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-330
330. országos ülés 1894. április 21-én, szombaton. 141 sokkal illőbb és méltóbb, ha az akkori kornak mostjmár ismert magyar, vagy hun-magyar stílusát használnék a kép rámájánál? T. ház! Ezelőtt két esztendővel, midőn a Munkácsy-féle kép megrendeltetett, a dolog természetéből folyólag az az alku köttetett a mtívészszel, hogy a képnek rámáját is ő fogja szállítani, és hogy ezen rámának szerkezete, annak rajza a mííépítő építészszei egyetértőleg állapíttassák mag, azért, hogy azon stílhez alkalmazkodjék, a hol a kép elhelyezést fog nyerni. Bátor vagyok megjegyezni, hogy a kép nem az együttes ülés , vagy díszteremben, hanem a képviselőház termében fog az elnöki emelvény mögött elhelyeztetni, és. egy egész falat fog igénybe venni. Az akkor kötött szerződésnek megfelelőleg Munkácsy készített egy tervezetet a rámára nézve, azt a műépítészszel és tervezővel együttesen megállapította, a műépítésznek ajánlatára egy ahhoz értő asztalossal készíttette, és annak ára a szerződés szerint a kép árából levonatott. Én, t. ház, azt hiszem, hogy az a keret nem fog épen gót stílű lenni, a mint azt a t. képviselő úr állítja, hanem olyan stilíí ráma lesz, mely az architektonikus egészhez fog illeni, és ezt a képet az arebitektonikus egészbe megfelelőleg fogják beilleszteni. Akárhogy legyen ez a dolog, t. ház, én azt hiszem, hogy ha egy művészről, még pedig egy elsőrangú, világhírű művészről van szó, akkor a keretnek mikéntjét, miképen való készítését az a művész mindig fenn fogja tartani magának, mert egy nem odaillő kerettel az egész kép hatását kisebbíteni lehet és meg lehet rontani. A művésznek feltétele volt, hogy a keretet ő állapítsa meg; nekünk arra kellett ügyelnünk, hogy az a keret az architektonikus egészszel összhangba hozassék, és azért a mtíépítészszel, ki szintén művésznek mondható, legalább ezen a téren, egyetértőleg állapították meg ezen keretet, Azt hiszem, t. ház, hogy azokat illeti a keret mikéntjének megállapítása, kiknek egész művészi reputácziójuk ezen alkotástól függ, és ép azért kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: T. ház! Gr. Zichy Jenő képviselő urat illeti a. szó, de a mint látom, nincs jelen. A kérdés az, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásig venni: igen, vagy nem ? (Felkiáltások: Igen!) Méltóztatnak tudomásul venni? (Igen!) A ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. T. ház! Mielőtt áttérnénk a bejelentett interpelláczióra, melyet Pázmándy Dénes képviselő úr lesz megteendő, bátor vagyok javas- | latot tenni a legközelebbi ülést illetőleg, és j pedig akként, hogy méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hog} T hétfőn ülés ne tartassék. (Helyeslés.) A legközelebbi ülés kedden volna, kezdete reggel 10 órakor. A napirendjére nézve javaslom és kérem, méltóztassanak hozzájárulni, hogy a közgazdasági bizottságnak 617. számú jelentése a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beezikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában és másodsorban a közgazdasági bizottságnak 611. számú jelentése a Rumániával 1893. évi deczember hó 21—29-én kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában tűzessenek ki. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) így, t. ház, a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, áttérhetünk az interpelláczió meghallgatására, melyet Pázmándy Dénes képviselő úr fog előterjeszteni. Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hazánkban számosak azon túlkapásai a közös hadseregnek, a melyek úgyszólván folyton foglalkoztatják a közvéleményt. Legújabban a hírlapok értesülései szerint, melyekkel különben az én magánértesfíléseim is összevágnak, Sopronban történt egy ily eset. Egy ottani, katonai kötelezettségben nem lévő magyar állami alattvalót, gr. Széchenyi Károly urat, a katonai kommandáns — gondolom, egy tábornok — katonai kísérettel felküldte egy gyógyintézetbe, a Bécs melletti Döblingbe. Tudomásom van róla, t. ház, hogy a polgári hatóság megkeresése, folytán a városi orvos megvizsgálta ezt az urat és elméjében bajt nem konstatált, úgy, hogy ennek folytán lehetetlen volt — nem tudom, kinek — a megkeresését végrehajtani, t. i. őt az elmebetegek kórházába szállítani. Akkor az illető családtag a katonai hatósághoz folyamodott, és a katonai hatóság, melynek pedig gr. Széchenyi Károly abszolúte nem állt joghatósága alatt, a polgári hatóság megkérdezése nélkül, sőt annak megkerülésével, mondhatni ellenzésével egyszerűen karhatalommal letartóztatta, és őt a vasúton idegen territóriumra, Bécsbe szállította. Ha, t. ház, Magyarországon ilyen dolog lehetséges, és ha ezen eset folytán, mely körülbelül 12 nappal ezelőtt történt, még mindig nem találkozunk egyetlenegy kijelentésével sem a kormánynak, a mely ezt a tényt megczáfolná, kötelességemnek tartottam ezt a t. képviselőház elé hozni, mert eltekintve ezen lokális esettől, ez egy nagyfontosságú kérdést rejt magában. Mert, t. ház, a múlt esztendőben történt, hogy Szombathelyen az ottani ezred parancsnoka éjjel temettette el az-öngyilkos katonákat; egyszerűen odaküldte a temetőbe, és megparancsolta, hogy katonai asszisztencziával temessék el, és hiábavaló volt az odavaló rendőrkapitánynak óvása,
