Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-329

l|g 829. országos ülés 1894. április 19-én, csütörtökön. jegyzést tenni, és ez az, hogy ha ő nem ért az ezer iskola és kisdedóvoda felállítása alatt egye­bet, mint hogy elhatározzuk azt, hogy ennyi iskolát létesítsünk s ezeket az évek hosszú során át létesítsük, akkor közöttünk valami nagy diffe­renczia nincs. Csak azt nem tartanám indo­koltnak, hogy most határozott számot mondjunk ki, mert hiszen az iskolák a valóságos szükség nek megfelelően létesítendők, iskolák és kisded­óvodák egymással helyes összeköttetésbe hozan­dók, hogy egyik a másiknak folytatását, illető­leg előfeltételét képezze, hogy azon tanügyi ered­ményeket, a melyeket biztosítani akarunk, ily úton biztosítsuk is. (Általános helyeslés.) Hiszen a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előterjesz­tette programmját, az kiosztatott a ház tagjai közt, és ha azt a t. képviselő úr figyelmére mél­tatja, ott látni fogja azt, hogy épen a miniszter úr a közelebbi évekre 500 iskola felállítását, ezenkívül kisdedóvodák és menedékházak felállí­tását vette tervbe, még pedig 383 kisdedóvodát és 316 menedékházat, együttesen közel 1.200 iskolát akar a milleniumra felállítani, tehát még többet, mint a mennyit a képviselő úr kíván. Nekünk tervünk az, t, ház, hogy a folyó évben, valamint 1895-ben és 1896-ban, az öt­szász népiskola közííl 400-at létesítünk. Azt hi­szem, tanerőinknek és a szükségnek ez által tel­jes mértékben megtelünk s mindenesetre olyas valamit alkotunk, a mi kulturális szempontból maradandó s általános érdekű. (Helyeslés.) Ugyancsak Ugron Gábor képviselő úr ki­fogásolta azt, hogy sok csekélységet sorolunk itt fel. Csak arról lehet szó, t. ház, hogy bizo­nyos eszmekört írjunk le, melyben a millennium ünneplése alkalmával mozogni kívánunk. Ez által nem vállalunk kötelezettséget arra, hogy mind­azt, a miről itt szó van, végre is fogjuk haj­tani arra az időre; de másrészről azt sem aka­rom mondani, hogy csak ennyit fogunk tenni, mert például a vízszabályozási, öntözési kérdé­sekkel t. barátom, a földmívelésügyi miniszter úr igen behatóan foglalkozik, és én remélem, hogy talán nem hosszú idő választ el bennünket attól, midőn egy igen nagyszabású tervvel fog ezen a téren is előállani, a melyet azonban a milleniummal összeköttetésbe hozni én nem tar­tanám indokoltnak. (Helyeslés.) Vannak egyes közgazdasági létesítmények, t. ház, a melyek minden valószinííség szerint el­készülnek a milleniumra. Ilyen például a Vas­kapu szabályozása, ilyen egyes hidak építése. Ha már ily nagyszabású dolgok elkészülnek ezen időre, akkor talán helyes, hogy az ezredév em­lékét kössük ezekhez a nagy létesítményekhez, melyek önmagukban véve is imponálni fognak, de még inkább fognak imponálni és emlékeze­tesebbek lenni, ha egy ezredév ünneplése fűző­dik hozzájuk. (Helyeslés.) A mi a diadalívet illeti, t. ház, legyünk tisztában azzal is, hogy miről van itt szó. Itt arról van szó, hogy az ezredév történetét meg kell szólaltatni. Hogyan lehet megszólaltatni ? Meg fogjuk szólaltatni muzeumokban, képek formájá­ban, meg fogjuk szólaltatni az utczán és köz­tereken szobrok alakjában. Az lehetetlen, hogy egy ezredév történetét egy szoborban ábrázoljuk ; ilyen szobrot létesí­teni lehetetlen. Itt több szoborról van szó. A ki nem akarja ezeket a szobrokat egymás mellé rakni, vagy úgy szétosztani, hogy azok aztán nem fogják egy ezredév történetét együttesen fel­tüntetni, annak arra a gondolatra kell jönnie, hogy valamely architektonikus alapot keressen, a mely alkalmas e különböző szoborművek egye­sítésére, felölelésére. így jutottam, t. ház, a dia­dalív eszméjéhez. (Helyeslés.) Korántsem gon­doltam volna ezt egy sablonszerű görög-római diadalívvel, egy kapuval megoldani. Igenis, oly tervezetet is készíttettem, a mely egyszerű kó­piája .kis alakban azon régi épületeknek, de már akkor is egészen mást terveztem, a mely nem is diadalkapu, hanem oly architektonikus létesítmény, mely alkalmas arra, hogy ott szá­mos egyén szobra együttesen, összegyűjtve állít­tassák fel. (Helyeslés.) Hogy milyen legyen a megoldás, ha ez iránt most határoznánk, ezzel természetesen igen nagy hibát követnénk el. Hogy ott lehetőleg ne sablonszerű mű legyen, hanem a mennyire lehet, oly motivumok használtassanak fel, melyek történelmi múltunknak is megfelelnek, ez oly primitív követelmény, melynek megfelelni ' mindenesetre törekedni fogunk. (Helyeslés.) A mi a székely motivumok felhasználását illeti, nem vállalok kötelezettséget, sőt őszintén \ azt hiszem, hogy azon székely motívumokat mű­vészeink, a mennyire őket ismerem, igen ke­véssé fogják ott szerepeltetni; hanem a kormány a saját részéről e tekintetben is megtette azt, hogy azon nagy műbecs, a mely a saját stílünk­ben s egyáltalán a hazai motívumokban rejlik, kellőleg összegyűjtessék és a gyakorlati életbe is bevezettessék, a mennyiben t. barátom a ke­reskedelmi miniszter úr a közoktatási miniszter úrral egyetértőleg ép most foglalkozik ezeknek a székely motívumoknak összeállításával, kiadá­sával, ipari és művészi czélokra való felhaszná­lásával. (Helyeslés.) Ezeket azonban, t. ház, ha nemcsak arra törekszünk, hogy valamely művet létesítsünk, a hol ily motívumok is vannak, ha­nem ha azokat saját művészetünk önállósítása, külön feltüntetése végett át akarjuk vinni a gyakorlati életbe is, rendszeresen kell feldolgozni és bevezetni a gyakorlatba, s ez iránt tette meg a kezdeményező intézkedést a kormány. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom