Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-328

9 íj 328. országos ülés 1894. április 18-án, szerdáu. Mindezen jegyzőkönyvekből a következő tényállás derül ki: (Halljuk! Halljuk:) Keresztes Ferencz úgy adta elő háziasszonyának és szeretőjének az esetet, hogy ő márczius 23-án délután a Józseí-útczában levő, Jézus szívéről nevezett templomában volt, és onnan a Királyi Pál-utczában fekvő lakására igyekezvén, a Múzeum-körút előtti kordonon akart keresztűlmenni. Ebből uz előadásból tehát látható, hogy Keresztes nem egyenes úton ment haza, mert hisz a Józsefutczából a Királyi I'ál-utczába nem ez az egyenes út. (Igás! Úgy van! jobb felől. Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Kiderült továbbá, hogy mikor a kordonon először akart keresztülhatolni, a katonák visszalökték, mikor pedig másodszor és erőszakkal akart keresztülmenni, akkor egy katona a puska csövével fejbe ütötte. Ezen így történt sebesülés folytán a közeli Bátorykávéházba ment, a hol a kávéház tulajdonosnője a sebet kimosta, és később a megjelent mentők a fejét bekötözték. A kihallgatott mentő előadta, hogy akkor összesen négy ember kötöztetett be ugyanabban a kávéházban. (Nagy mj. Halljuk ! Halljuk!) Az orvos meg azt mondja, hogy ő nem tudja, és nem emlékszik rá, hogy melyiket hogy hívták, csak arra emlékszik, hogy a négy közöl egyetlen egy sem volt súlyosan megsérülve, valamennyi könnyű sérülés volt, és azt az utasítást adta neki, hogy menjen a Rókuskórházba. Itt megjelent márczius 24-én, de a kórházba fel nem vétetett, mert sebe könnyű volt; hanem meghagyták neki, hogy mindennap jöjjön be a köteléknek megújítása végett. Meg is felelt e meghagyásnak ; április 3-án azonban nagyon rosszul lévén, ott tartották, mert, a mint a látlelet mondja, és a mint azt már előbb is bátor voltam megemlíteni, sebe fertőzve lett. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) A látleletről a képviselő úr azt mondta, hogy az nem törvényszéki bonezjegyzőkönyv. Igaz, nem az; de épen mert az eljárás szabályszerűen történt, azért nem törvényszéki a bonczolás. (Élénk helyeslés jobb felől.) Itt, t. ház, nem vonható senki sem felelősségre. Ez nem képezheti semmiféle btínvádi eljárás tárgyát, és bár én magam óhajtottani volna, hogy a törvényszék végezze a bonczolást, de a tör vényszék nem vállalkozott erre, hanem bonczolta ugyanaz a dr. Kenyeres, a ki egyúttal a törvényszéknél is bonczoló orvos. Az általa felvett látlelet következőleg szól: »Az orvosi gyógykezelés igénybevételének elmulasztása a halál bekövetkezésénél nem szerepel, kórházban agyvérömlény, vagy agytályog téves felvétele alapján végzett koponyalékelés a halálos kimenetel megakadályozására nem volt alkalmas.* (Derültség.) Ebből kitűnik, hogy először tévesen lett felvéve a betegség, (Halljuk! Halljuk!) és hogy azután végrehajtatott oly műtét, a mely a gyó gyúlásra alkalmas nem volt. Mindezekből tehát világos, hogy Keresztes, a mennyire tudniillik halála után kideríthető volt,... Hoitsy Pál: Egy kissé hangosabban szíveskedjék beszélni! (Mozgás és felkiáltások jobb felöl: Legyenek csendesen!) Thaly Kálmán: Csendben vagyunk, de mégsem hallunk, hacsak oda nem megyünk. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni. Hieronymi Károly belügyminiszter: . . . . a lakásadónőjének és egyéb hozzátartozóinak vallomása szerint, Keresztes úgy sebesült meg, hogy erőszakkal keresztül akart menni a gyalogkatonasággal vont kordonon, és hogy először visszalökték, és mikor másodszor is keresztül akart bújni, —- ezt a kifejezést használta ő maga, — akkor fejbe ütötték a puskacsővel. Úgy látszik továbbá, hogy helytelen kezelés folytán, illetve a saját hibája folytán történt elhanyagolás miatt fejsebe fellett törve, (Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) a mi egyébiránt minden sebnél megtörténhetik, és hogy a halál oka ez volt. Mulasztás tehát itt sem terhel senkit; egyébiránt ismétlem, hogy a rendőrség csak április 3-ikán, midőn Keresztest a Rókus-kórházba felvették, nyert először tudomást erről a megsebesülésről. Azt hiszem, hogy ezekben megfeleltem azokra a kérdésekre, (Élénk ellenmondások a szélső baloldalon.) melyeket a t. képviselő úr hozzám intézett. (Úgy van! jobb felöl.) Kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Hosszantartó, élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondások bal felöl.) Endrey Gyula: T. ház! A t. belügyminiszter úr mindenről beszélt, csak arról nem, a mi az én interpellácziómnak kiindulási pontját képezte, és a mely ténykörűlmécy az egész tüntetéseknek és a fővárosban akkor előfordult eseményeknek úgyszólván a nyitját képezte. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A miniszter úr mindenről beszélt, csak arról nem szólt, miféle indokok bírták őt arra, hogy a nemzeti kulturintézetekről a gyászlobogó kitűzését eltiltsa, és mikor azok kitűzettek, azokat onnan eltávolíttassa? És azután nem beszélt arról sem, hogy miféle indokok és tekintetek bírták őt arra, hogy a miniszterelnök intézkedésével szemben mégis megtűrte, hogy a nemzeti színházon a gyászlobogó rajta maradjon '? A t. belügyminiszter úr ezekre a válaszszal adós maradt. De válaszának egyéb részei is olyanok, a melyek engem nem elégíthetnek ki, és a melyeket én tudomásul nem vehetek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem pedig azért, t. ház,