Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-328

328. orízágo* ülés 1894. április lS-án, szerdán. 93 Olay Lajos: Ezt is jól tették! Hieronymi Károly belügyminiszter: Később ugyancsak behatoltak a színház előcsarnokába, és mivel mindnyájan színházi jegygyei voltak ellátva, a rendőrség az előcsarnokba való bemenetelt meg nem akadályozta, pedig nem a színházba mentek az illetők, hanem az előcsarnokban a közönséget a színházlátogatásban tényleg megakadályozták. (Felkiáltás a szélső baloldalon: Nagyon helyesen!) Hiszen lehet, hogy helyesen tették a t. képviselő úr vélekedése szerint, én csak azt nem értem, hogy miután az nap a nemzeti színházban az »Iskariótk«, ellenben a népszínházban a »Cziterás« volt előadásra kitűzve, a nemzeti színházban csupa kegyeletből miért akadályozták meg az előadást, holott a népszínházban az előadás egészen zavartalanul folyhatott? (Igás! Ügy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) A kegyeletnek ilyen nyilvánítása kissé gyanús előttem. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Miután a nemzeti színház előtt összecsoportosult tömeg ily módon megakadályozta az előadás megtartását, az operaház elé vonult, ott erőszakkal berontott, és mert már az eljárás itt sokkal erőszakosabb volt, mint az ily tüntetéseknél rendesen lenni szokott, valósággal ostrom alá vette ax operaházat, oda háromszor behatolt s miután a rendőrség ugyanannyiszor kiszorította, ugyanez a tömeg, az operaházban megakadályozván az előadást, az orfeum elé vonult, annak ablakait csupa kegyeletből összezúzta; bezúzta a VI. ker. kapitányság ablakait, azután végigvonult a Szív- s a Rózsautczán, s azon mellék-utczákon, a melyek az Andrássy-útról átvezetnek a Kerepesi-útra, itt az összes lámpákat és ablakokat összetörte, (Közbeszólások a jobboldalon: Ez a kegyelet!) és a legnagyobb garázdálkodásokat követte el. (Úgy van! a jobboldalon.) Ekkor a tömeg köríílbeltíl 15.000-re verődött össze. Konstatálni kívánok azonban egyet, t. ház, azt, hogy ezen garázdálkodásokat már nem az egyetemi ifjúság követte el, a mint hogy rendesen úgy is szokott lenni, hogy az egyetemi ifjúság tüntetést rendez, de nem megy tovább, hanem azután a minden nagy városban található csőcselék csatlakozik hozzá, a mely nem elégszik meg a puszta tüntetéssel, hanem a legnagyobb garázdálkodásokat viszi véghez. (Úgy van! jobb felől.) Ebben az esetben is úgy történt. Az egyetemi ifjúság közül sokan, nevezetesen azok, a kik magák indítványozták a tüntetést, később legnagyobb sajnálatukat fejezték ki a fölött, hogy a tüntetéseknél az ő akaratuk ellenére fölszaporodott tömeg kihágásokat s garázdálkodásokat követett el. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mindezek márczius 22-én történtek s ekkor a rendőrség fizikai beavatkozásáról szó sem volt; sőt a rendőrség ezen események által meglepette magát. Márczius 23-án, tehát a következő napon, itt a képviselőház előtt voltak meglehetős nagy csoportosulások, melyekre a t. képviselő úr interpellácziójában szintén reflektál, azt mondván, hogy itt a képviselőház előtt a legnagyobb brutalitással járt el a rendőrség. Ez azonban a valóságnak nem felel meg. (Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások és felkiáltások a szélső baloldalon: De igenis megfelel!) Thaly Kálmán: Megfelel, hisz láttam a szobából. (Zaj.) Hieronymi Károly belügyminiszter: Bocsánatot kérek, ez nem felel meg a valóságnak. (Nagy zaj. Ellenmondások a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Megfelel, bármit mond is. Vagy tizenöten néztük a konferenczia-szobából. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk !) Vajay István: Magam is láttam. (Zaj.) Hieronymi Károly belügyminiszter: A kérdés csak az, hogy a képviselő úr mit látott? Thaly Kálmán: Hogy taszigáltak. (Nagy zaj jobb felől.) Hieronymi Károly belügyminiszter: Egészen kétségtelen hitelű tanúk . . . LukátS Gyula: Rendőrtanúk! (Nagy zaj.) Hieronymi Károly belügyminiszter: . . . vallomásaiból kitűnik, a melyekhez semmi kétség sem fér, . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon : Bendőrök tanúvallomásából! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) . . . nem csak rend őrök tanúvallomásából, hanem egészen kétségtelen tanúvallomásokból kitűnik, hogy 10—11 óra között oly nagy csoportosulás volt a képviselőház előtt, hogy egyes képviselők be nem jöhettek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Nem akarok, t. ház, panaszkodni, de tény, hogy én is alig tudtam bejönni. Akkor, mikor már itt a tömeg annyira összeverődött, hogy teljesen elzárta a közlekedést, a rendőrség bru talitás^élkfíl, mert senkit sem bántott, . . . (Élénk ellenmondások a szélső baloldalról. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Thaly Kálmán : Taszigáltak! A miniszterelnök úr is látta. Ott néztük az ablakból ! (Nagy zaj) Elnök : Oendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly belügyminiszter: . . . kiszorította a tömeget az utczából. (Mozgás bal felől.) Ugyanaz nap este ismétlődtek a zavargások, ismétlődtek az ablakbeverések és más