Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-320

342 320. országos, ülés 1894. április 9-én, hétfó'n. gatása legalább is nagyon különös. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon ) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Majd szólok! (Felkiáltások a szélső baloldalról: Várjuk!) Polónyi Géza: A t. miniszterelnök úr a közvélemény előtt azon gyanúnak áll súlyos terlie alatt, hogy ezen kérdésben befolyásolta a képviselőház elnökét, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és liogy a képviselőház elnöke a vele és minisztertársaival való megállapodás íolytán szökött el Erdélybe. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szász Károly: Gyanúsítás! (Nagy zaj-és nyugtalanság jobb felől.) Újabb gyanúsítás! Polónyi Géza: T. ház! Tisztán és kizárólag azért szólaltam föl, hogy a miniszterelnök úrhoz nyilt ülésben kérdést intézzek, nyilatkozzék ez iránt a tőle megszokott férfiassággal és nyíltsággal, — mindkettőt megszoktam tőle — vájjon íolyt-e a kormány és a ház elnöke között ezen tisztesség lerovása kérdésében az elnök magatartása tekintetében bármiíéle tárgyalás, és az elnök a kormány intencziójának megfelelőleg, illetőleg azon tárgyaláson történt megállapodás folytán járt e el vagy sem ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a kérdést tisztába kell hoznom jövőre való magamtartása tekintetébő . S minthogy én :i képviselőház elnökének eljárását minden körülmények közt menthetetlennek tartom: igen természetes, hogy Hoitsy Pál t. barátom határozati javaslatához hozzájárulok. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Hock János jegyző: G-uiner Gyula! Gulner Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A kérdés teljes megvilágításához szükséges az előzmények ismerete, és ez csak azoktól eredhet leghívebben, a kik azon mozgalomban közvetlenül részt vettek. Engedje meg tehát a t. ház, hogy mint az úgynevezett turini küldöttségnek egyik igénytelen tagja, (Éljenzés a szélső baloldalon.) a ház elnökének magatartására vonatkozólag elmondhassam azon előzményeket, a melyek az elnök úr felfogása és magatartására nézve, szerintem, a kellő világítást szolgáltatják. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! ISIem lehet kétség abban, hogy akkor, a mikor a ház többsége azon indítványt tette magáévá, a melyet az elnök úr az elnöki székből terjesztett a ház elé . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Majd ha elvégzik a képviselő urak ott túl, folytatom, addig várok. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső báloldalon. Felkiáltások: Csendet kérünk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek t. képviselő urak ! Olay Lajos: Leköszönt már az elnök? (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyre ! Helyre!) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyökre menni. (Ralijuk! Halljuk !) Gulner Gyula: T. ház! Mikor — mondom — a ház többsége azon indítványt, melyet az elnök a háznak márczius hó 23-iki ülésén előterjesztett, magáévá tette, nem férhet hozzá kétség, t. ház, hogy azon határozatot nemcsak holt betűiben, hanem szellemében, szóval kifejezetten és egész komolyan vette a ház többsége. Mi, t. ház, a kik a ház ezen oldalán ülünk, többet akartunk annál; de a ház többsége ezea többet nem fogadta el, hanem elfogadta azon kevesebbet, a mit a ház elnökének indítványa tartalmazott. De kétség a felett a mi sorainkban nem lehetett, hogy az, a mi abban a határozatban világosan, érthetően, szószerint is ki van fejezve, egész komolyan van értve a ,t. ház többsége részéről is, és akkor, a midőn az határozattá emelkedik, az a ház határozatát megillető fontosságot, komolyságot és méltóságot is megérdemli. Már most t. ház, meghozatott azon határozat, hogy a ház — hangsúlyozom: a ház — mint ilyen magát a temetésen az elnök által megalakítandó küldöttséggel képviselteti. Ez történt márczius 23-án. Másnap, 24-én, a t. elnök úr, a mint maga is említi, összehívta értekezletre a?on képviselő urakat, a kik a küldöttségben részt venni óhajtottak, és előadta itt, a mit már az előző napon is szárnyára kapott a hír, hegy az elnök úr egy különben általam is igen tisztelt képviselőtársunkat, nekem jó barátomat is, kívánja megbízni — mondjuk kinevezni, mondjuk helyettesíteni — azon teendőkkel, melyek a küldöttség vezetőjét megilletik. Összejött a küldöttség ezen a helyen. Az elnök megalakította a jelentkezettek közül a küldöttséget, és midőn mi azt mondottuk, és ezt különösen Szentiványi Árpád t. képviselőtársam hangsúlyozta, hogy az elnöknek azon jogát, hogy egy küldöttségnek vezetőt nevezhessen, el nem ismerhetjük, és ha már az elnök akadályozva van, akkor legalább az alelnökök közül az egyiknek kell szükségkép a küldöttséget vezetnie, akkor az elnök úr mivel állott elő ? Ez a punctum saliens, t. ház, melyet szükségesnek tartottam itt felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Akkor az elnök úr azt mondotta: »Én, uraim, nem erőszakoskodom«, — ezek voltak a szavai — (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) »ha nem akczeptáljátok« — mert így folyt a diskurzus — »azt, a kit én magam helyett meg fogok bízni, és a kinek természetszerűleg a több-