Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-317
29S 817. országos ülés 1894. szabad rendelkezés adassék. Egyszerűen tehát ebben az értelemben kellett volna megváltoztatni az 1868 : LIII. törvényczikk vitás, 12. §-át, s ezzel el lett volna véve az éle az egész mozgalomnak. Oudálkozni lehet rajta, hogy senki sem akadt, a ki ezt kimondta és nyomatékosan követelte volna. Időközben azonban változott a helyzet, ti véletlen esetből oly kérdés lett, mely ha magában véve nem is bír akkora fontossággal, mint más kérde'sek, melyeknek megoldása égetően szükséges az országra nézve, mégis teljes egészében a leggyorsabban megoldandó. A megoldás elnapolására gondolni sem lehet, mert ez annyit tenne, mint minden más komoly munkát lehetetlenné tenni. Kár volt a dolgot ide engedni jutni, elejét lehetett volna venni, most azonban bármely kormánynak — feltéve, hogy tartósan kormányon akar maradni — első feladata kell, hogy legyen a kérdés gyors megoldása, de mindenesetre úgy, hogy a bitfelekezetek vallásos érzelmei meg ne sértessenek*. (Helyeslés a baloldalon.) Hozzá kell még itten tennem, hogy Kossuth azt a kijelentést is tette, hogy nagy hiba volt a katholikns klérust brüszkirozni. Látható tehát ebből, t. ház, hogy Kossuth Lajos az elkeresztelés kérdésében helyeselte a katholika egyház szabadelvű felfogását, s látható egyszersmind az is, hogy szívesen látja, ha az egész mozgalomnak még idejében elejét veszik. A szabadelvűségnek és az országnak nem lett volna semmi kátránya belőle, ha semmit nem láttunk volna a kötelező polgári házasságból, de igenis azzal az erővel, mely e kérdésben már elpazaroltatott, időközben sokat lehetett volna használni az országnak. Mi az azóta mesterségesen előidézett szabadelvű mozgalmat az országban illeti, én annak csak nagyon csekély fontosságot tulajdoníthatok. Az utalás a budapesti szabadelvű nagygyűlésre már a legkevésbbé képes nekem imponálni, és én kész vagyok félannyi pénzzel, melybe ez a dolog került, kétszer annyi embert összehozni a kötelező polgári házasság ellen, mint a mennyi a minap a városligetben összegyűlt. (Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni. (Zaj.) Kérem Beöthy Ákos és Thaly Kálmán képviselő urakat, ne beszélgessenek épen ott a szónok előtt; más helyen sem, de ott legkevésbbé. (Helyeslés.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Bolgár Ferencz: De bármikép álljon is a dolog, egy kétségtelen, — és itt ismét igaza van Kossuthnak, — hogy most, midőn a kedélyek már fel vannak izgatva, a felvetett kérdéseket meg kell oldani, és pedig a lehető legnagyobb gyorsasággal. A megoldásnak azonban olyannak keli márcznis 19-én, hétfőn. lennie, hogy a hitfelekezetek egyike se érezze magát megsértve, mert csak ágy lesz az végérvényesnek tekinthető. Az azonban bizonyos, hogy a kötelező polgári házasság sérti a katholikns egyház dogmáit, s ennélfogva az izgatottság, ha a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatból törvény lesz, nem fog csillapodni. Az utalás más országokra, Francziaors-íágra, Olaszországra és Belgiumra nem lehet itt irányadó, mert ezek az országok par exoellence katholikus államok. Más megoldást kell tehát keresni, mint a melyet a kormány tervez, mely könnyen is meg volna található, minthogy — a mi épen nem titok — a katholika egyház is méltányos békét óhajt. A katholika egyház utóvégre is csak arra törekszik, hogy megóvassók a házasságnak az ő vallási szentség-jellege, és ez épen- nem zárja ki, hogy az egyszersmind polgári szerződés is Jegyen. Ily módon biztosítva volna az állam ingerencziája. Köztudomású, hogy a herczegprimás javaslatokkal lépett elő. E javaslatok lényege ez volt: (Halljuk! Halljuk!) A szentség nem adható fel, ha a polgári szerződés megelőzőleg meg nem köttetett, és semmi érvénye és ereje a polgári szerződésnek, ha a szentség rá nem következett. Az állam fogadalmat vesz a házasulandóktól, az illető egyház pedig esküjöket. A kötelező polgári házasság ez is, csakhogy kellő összhangzásba hozva az ország szokásaival és erkölcseivel, és sértetlenül hagyva a katholika egyház dogmáit. Ezen az úton tehát feltétlenül helyre lehetne állítani a békét, és ezzel aztán mindamaz fokoknak • is teljesen meg volna felelve, melyeket a kormány előtérbe állított, mikor az egyházpolitikai reformokat kezdeményezte. Azt hiszem azonban, hogy a gr. Apponyi Albert által javaslatba hozott úton is el lehetne érni a békeállapotra vonatkozó átmenetet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Úgy azonban, mint a hogy a kormány teryezi, sohasem lesz többé elérhető a vallási béke, és az ország az állami életünknek oly számos terén égetően szükséges reformok rovására vallási háború színtere marad. (Igaz! Úgy van! o, baloldalon.) Egyszersmind pedig mindama társadalmi bajok meglátogatják Magyarországot, melyek a a vallásosság- eltűnésével egyenlő arányban mindenütt fel szoktak lépni, és a melyektől hazánk, hála istennek, mindez ideig meg volt óva. A legújabb társadalmi kinövések Francziaországban legjobban mutatják, hova visz az, ha a törvényt teszszük a vallás helyébe, és nem ismerünk más lelkiismeretet, mint a törvényes korlátokat. (Helyeslés a baloldalon és a szélsőbal némely padjain.) Vagy azt hiszik talán, hogy a nép nálunk több böleseséget fog tanúsítani,
