Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

278 81e- országos ülés 1894, márcrius 17-én, szombaton. szabadelvű pártból. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Nyugtalanság a bal- és a szélső baloldalon. Hall juk! Halljuk ! Elnök csengd.) Kubinyi Géza: Ez az igaz! (Egy hang ä jobboldalon; Mert lulönben kihóbtált volna! Nagy zaj a bal- és a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Miklós Gyula: De ez még nem minden. A t. képviselő urakról, különösen az ellenzék t. tagjairól fölteszem, hogy naponként szorgal masan olvassák a »Budapesti Hirlap«-ot. (Megmegújuló zaj a bál- és szélső baloldalon.) Hivatkozom a »Budapesti Hirlap« múlt évi 19-ik számára, mely megíita, hogy Serbán azzal fenyegette meg a magyar fővárost, hogy 200.000 oláhval fog Budapestre jönni; hosszít, politikai vezérczikkben elítéli Serbán politikai működését . . . Kubinyi Géza: Hát védelmezzék! (Zaja bal- és szélső faloldalon. Halljuk! Elnök csenget.) Polónyi Géza.* Talán nem volt jelen a liberális nagygyűlésen ? (Folytonos nyugtalanság és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Visontai Soma: Ne védelmezzük! (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk!) Kérem, méltóztassanak csendben lenni, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Miklós Gyula: Mondom, a » Budapesti Hirlap« méltatta Serbán úr politikai működését. Minthogy pedig a »Budapesti Hírlap* közelebb áll az önök politikai felfogásához, mint az enyémhez, és nem hiszem, hogy azóta Serbán úr olyan hazafias cselekedeteket vitt volna véghez, a melynek alapján önök a »Budapesti Hirlap«-nak akkori kritikáját reá nézve nem létezőnek tekintenék, és nem akarom elhinni, t. ház, hogy akkor, midőn arról van szó, hogy valaki Magyarországon igaz magyar politikát követett-e, nemcsak itt e házban, hanem mindenütt, a hol megjelenik, hogy akkor önökre nézve, ha nem követ ilyen politikát, enyhítő körülményül szolgálna az a kis dolog, hogy most önökkel fog szavazni . . . Kubinyi Géza: Azért védelmezik, mert szövetséges-társuk! (Nagy zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások bal felől: Rendre! Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Miklós Gyula: De nekem most már egy személyes megjegyzésem is van. (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Azok után, a miket Serbán úr működéséről tapasztaltam, azt állítom, hogy ő csak egy talmi-oláh és egy talmi-magyar. (Mozgás és zaj bal felől. Tetszés jobb felől.) Itt nem meri bevallani azt a romániai működését, a mit kinn véghez visz, Romániában pedig nem meri bevallani, hogy a magyar képviselőházban miket beszél. (Helyeslés és tetszés jobb felöl. Zaj és nyugtalanság a bal- és szélsőbalon.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! Serbán Miklós képviselő úr kíván szólni. (Nagy zaj és nyugtalanság. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Serbán Miklős : T. ház! Nem akarok foglalkozni emberekkel, a kik ennek a képviselőháznak nem tagjai; nem akarok senkit megsérteni, nem akarok senkiről semmi sértőt mondani, annál kevésbbé a fogarasi alispánról; ezt bízom az igen t. belügyminiszter úrra, a ki erre illetékes, és a ki mindent tud; többet erről nem szólok. (Mozgás jobb felöl.) Azt hiszem, t. ház, hogy midőn Fogarasmegyének két képviselője van e házban, az egyik Mikszáth Kálmán t. képviselőtársam, a másik az én csekély személyem ha valaki tehát hivatott lett volna felszólalni akkor, midőn én a haza, vagy az állam ellen intrikáltam volna, első sorban Mikszáth Kálmán képviselő úrnak lett volna ez kötelessége, nem pedig Miklós Gyula képviselő úrnak, ki legkevésbbé hivatott . . . (Nagy zaj és derültség a jobboldalon. Halljuk! a baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni. (Halljuk! Halljuk!) Serbán Miklős: A t. képviselő úr azt mondta, hogy én röpiratokban izgattam az állam integritása ellen. Én felkérem, mutasson csak egyetlen egy példányt abból az állam ellen izgató röpiratból. Nem fog mutathatni sohasem. De hivatkozott egy választási kiáltványra is, melyet igaz, hogy elkoboztak, de az is igaz, hogy elküldték a főügyészhez, és a főügyész azt visszaküldte, mert abszolúte nem volt benne semmi államellenes dolog. (Derültség bal felöl. Nagy zaj és nyugtalanság. Halljuk! Elnök csenget.) A mi a zászlókat illeti, t. ház, az sem úgy áll; mert én a vörös zászlót csak megkülönböztetésül tűztem ki, az Ullmann képviselőjelölt úrétól, és egy nagy magyar zászló, a mely az élén volt, a legnagyobb zászló, a magyar nemzeti szinti zászló volt. Ez az igazság. (Tetszés bal felöl. Nagy zaj.) A mi a szabadelvű pártból való kilépésemet illeti, én nem azon vádak után léptem ki. Igaz, hogy feljöttem Budapestre és azt táviratoztam mélyen t. b. Podmaniczky elnök úrnak, hogy az ügy elintézéséig fogadja el az igen t. elnök úr lemondásomat. Mondja meg báró Podmaniczky pártelnök úr, nem-e azt mondtam neki: Kegyelmes úr, hallottam, hogy ellenem vádak emeltettek ; kérem, hogy a vádakat velem közölje, hogy magamat igazolhassam. Az igen t. elnök úr erre azt mondta, hogy »mi azokat visszaküldtiik, alapj nélküli vádak lévén«. (Élénk derültség a bál- és ! szélső baloldalon. Zaj.)