Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

272 tttf* országos ülés 1S94. márczins 17-én, szombaton. lyeslés a baloldalon.) Midőn én január hó folyamán otthon voltam, egy küldöttség jelent meg nálam és a következő kérdést intézte hozzám: Igaz-e az, uram, hogy ezentúl, ha házasságot akarunk kötni, azt nem a templomban, hanem a szolgabíró előtt kell megkötnünk? Válaszom erre az volt: Hogy szolgabíró lesz-e, vagy sem, azt nem tudom, de annyi igaz, hogy ha meg akarják kötni a házasságot, előbb el kell menniök a polgári közeghez és csak azután mehetnek az egyházhoz. Rövid gondolkozás után az illető, a ki a kérdést hozzám intézte, és a ki mellesleg megjegyezve nem katholikus, azt mondta nekem: Uram, hát mire való ez, hát már nem élhetünk hitünk szerint? Tőlem telhetőleg igyekeztem megmagyarázni, hogy a törvényjavaslat nem akar senkit meggátolni abban, hogy hitének megfelelően éljen, de erre a felelet az volt, hogy: Hát, uram, mi történik akkor, ha mi pedig nem megyünk a polgári közeghez, hanem csakis a templomba megyünk és csakis a pap által esketjük össze magunkat? Erre a válaszom az volt, hogy ez pedig nem fog megtörténni, mert a pap benneteket addig, míg polgárikig meg nem kötöttétek a házasságot, összeadni nem fog. Minderre a válasz pedig az volt: No hát, uram, ha mi nem élhetünk a hitünk szerint tartok tőle, hogy nem fogunk menni sem a paphoz, sem a szolgabíróhoz, hanem szaporodni fognak a vadházasságok. És ezt mondják ott, a hol nincsen izgatás. De a hol már kissé belevegyül az izgatás, a hol az Amerikából visszatértek már egy kissé szaturálva vannak szoczialisztikus eszmékkel, ott már erősebben megy a dolog. Hisz már is azt hirdetik, hogy: »úgy kell nektek, jól esik, minek választunk mindig urat, válaszszunk magunk közül valót, hiszen az urak ugy sem tudják, mire van nekünk szükségünk*. Méltóztassanak ebből levonni a konzequencziákat. Ha az a helyzet fog előállani, hogy a polgári közeg izgatni fog a pap ellen, a pap — bármely felekezetű is — izgatni fog a polgári közeg ellen s ha az intelligeneziához tartozók közt is így felekezetekre fog szakadni a társadalom, hogy akkor mi lesz ennek a következménye Magyarország nem magyar ajkú vidékein, azt a képet méltóztassanak maguknak elképzelni. (Igaz f Űgy v^n! a baloldalon.) A kötelező polgári házasság elleni reczenzust a népnél még fokozni fogják a végrehajtás nehézségei. Hogy mi lesz a végrehajtás, ezt tisztán nem tudjuk, hogy mibe fog keríílni, ez iránt ma tájékozva nem vagyunk. A t. belügyminiszter úr nyilatkozata szerint talán a körjegyzők és községi jegyzők lesznek azon közegek, a melyek hivatva lesznek az anyakönyvvezetés teljesítésére. Nem akarok, t. ház, a körjegyzőknek erre való alkalmatos, vagy alkalmatlan volta felett vitatkozni, ós abból, hogy egyes körjegyzők nem felelnek meg kötelezettségeiknek, semmiféle argumentumot az ellen, hogy rájuk bizassék az anya könyvvezetés, felállítani nem fogok; de azt állítom, hogy a körjegyzői kerületek mai beosztása mellett az anyakönyvvezetés oly teherrel fog a népre járni, a mely elviselhetetlen lesz. (Igás! Űgy van! a baloldalon.) Ne méltóztassék a nagy községeket venni, hanem méltóztassék a hegyes vidékeket is tekintetbe venni, a hol 12 —15 község egy körjegyzőnek a kerülete, a mely községekben addig 6—8 parochia van, a mely községek egymástól 3—4 órányira feküsznek, s a mely községek télben meg sem közelíthetők. Ott aztán követelni, terhelni a népet azzal, hogy a hetedik faluba menjen, vagy fizesse a bírságot, a mit — ha a törvényt végre akarják hajtani — fizetnie kell, tartok tőle, oly zavarok alapját vetjük meg ezen törvényjavaslat életbeléptetése által, a melynek következményeiért én legalább a magam részéről a felelősséget el nem fogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) kii mondják most már, hogy minden szabadelvű magyar embernek kötelessége támogatni ezen javaslatot, mert az a magyarság, a magyar nemzet érdeke. Ezt ugyan mondják, de négy hét óta senki sem bizonyította be. Én legalább magyar embernek tartom magamat, nem épen magyar hangzású nevem daczára is, olyan magyarnak, mint bárki más, (Éljenzés bal felöl.) a mióta gondolkozni tudok, mindenkor Az egyenlőség és a testvériség elvei szerint éltein. Én minden embert mindig, a magánéletben és minden érintkezésemben is egyéni értéke szerint becsültem meg, faj, vallás és nemzetiségre való minden tekintet nélkül. (Helyeslés bal felöl.) Tőle nagyobb megbecsülést sohasem követeltem, mint azt, a mivel én nekik adóztam. Ha é mellett úgy tetszik a t. többség jelenlegi felfogásának, hogy én nem vagyok szabadelvű, hogy én reakczionárius, ultramontán vagyok, én a legteljesebb megnyugvással, a legteljesebb nyugalommal fogadom mindezen vádakat, legteljesebb megnyugvással azért, mert én sem vallásfelekezetre, ?em nemzetiségre, sem leszármazásra való tekintettel soha senkitől nem tagadtam meg azon jogot, a mely jogot a magam számára, mint katholikus, nyíltan vindikálok. (Helyeslés bal felöl.) Én tehát a kibontakozást úgy keresem, hogy az lehetőleg a legcsekélyebb rázkódtatásokkal történjék, hogy az a békét biztosítsa, és ezt csak úgy találom meg, ha nem megyek a megoldás azon legradikálisabb határáig, melyet a törvényjavaslat kontemplál, hanem elfogadom azt, a mire a népnek a gyakorlati életben valóban szüksége van, és megtagadom azt, a minek