Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

márczius 17-én, szombaton. 2Ö4 316. országos ülés 1894. Sokszor hallom, t. ház, hogy az egyik intézmény szabadelvű, a másik nem szabadelvű. (Sálijuk! Bálijuk!) Én a kérdésnek erre az ol­dalára bővebben kiterjeszkedni nem akarok. Azt tapasztalom, hogy a házban az a helyes nézet uralkodik, hogy nekünk nem doktrínákat kell törvénybe iktatnunk, hanem alkotásainkkal az élet nagy szükségleteit kell kielégítenünk. Tehát nem terjeszkedem ki a szabadelvűség álláspontjára, de annyit mégis engedjen meg a t. ház, hogy csodálkozásomat fejezzem ki a szabadelvűség jelszavának oly lelkes, oly türel­metlen, s oly gyakori hangoztatása fölött. Sze­retném ha valaki felvilágosítást nyújtott volna nekem az iránt: az egyházi kötés minő erkölcs­politikai elemeket tartalmaz arra nézve, hogy az reakczionariussá legyen, s hogy a világi kö­tés minő elemeket tartalmaz arra nézve, hogy az liberális legyen. Az életben ez a kérdés így áll: Az egyik ember raegjelen a papjánál, s így szól: »Üram, házasságot akarok kötni, kér­lek, hirdesd ki ezt a templomban.« Már most mi ebben a reakczionarius? A másik meg így szól a polgári tisztviselőnél: »Uram, házasságot akarok kötni, kérlek hirdesd ki ezt a község­házán. « Mi ebben a liberális? (Derültség a hal­oldalon.) És tovább menve, t. ház, az egyik így szól papjának: »Ura,ru, esküt akarok tenni Isten színe előtt az iránt, hogy azon nő­höz, a ki velem megosztja hajlékát, kenyerét, a munkát, az élet minden örömét és minden viszontagságát, holtomiglan híí kívánok lenni«. Mi ebben a reakczió? A másik pedig így szól a jegyzőhöz: »Uram, életközösségí szerződést akarok kötni ezzel a nővel családalapítás szem­pontjából, kérek formulát, hogy aláírhassuk*. Vájjon mi ebben a liberális? (Élénk tetszés a baloldalon.) Valóban, t. ház, mikor ily jelszavakat, me­lyek sok százezer ember lelkében ébresztenek lelkesedést, ismét más százezerekben ébreszte­nek türelmetlenséget, megint más százezrekben ébresztenek kételyt és nyugtalanságot, mikor ily jelszavakat dobunk ki, akkor az lett volna a kötelesség, hogy azok a jelszavak és azoknak tartalma meg is magyaráztassék. (Élénk helyes­lés a baloldalon.) Én naponkint látom a magyar sajtó örömrivalgását, látom a törvényhatóságok lelkesedését, látom ezen ház többségének buz galmát, láttam a márcziusi nagygyűlésnek iga­zán impozáns felvonulását, — mindezt ä szabad­elvűség zászlaja alatt és igen t. képviselő­társam, b. Nopcsa Elek vezetése mellett. (Élénk derültség a baloldalon.) És mindezt látva, álmél­kodva kérdeztem magamtól, hogy minő időket élünk, hogy az én igen t. képviselőtársam sza­badelvű, én pedig reakezionárius vagyok. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a baloldalon.) Tovább menve azt kérdeztem önmagamtól, hogy ez a nagy szabadelvű mozgalom vájjon kit és mit akar felszabadítani ? Vájjon hol van az a járom, melynek súlya alatt görnyedtünk? Vájjon e hazában melyik társadalmi osztálynak, melyik egyénnek gondolatvilága, képessége, tehetsége; mozgási képessége van annyira elfojtva, hogy azt egyéb fel nem szabadíthatja semmi, csak a házasságkötés kötelező polgári formája. (Élénk tetszés bal felöl) Többször hallottam, t. ház, hogy nem is a szabadelvűség szempontja teszi szükségessé a polgári házasság kötelező formáját, hanem a nemzeti egység szempontja. És én, a ki ezen szempontot az állami függetlenségre való törek­vés után a magam részéről a legfontosabb poli­tikai szempontnak tekintem, a t. ház engedel­mével a kérdés ezen oldalát egy kissé vizsgá­lódás tárgyává akarom tenni. (Bálijuk! Bálijuk !) Nincsen kétség az iránt, hogy a magánjogi törvények átalakító hatással vannak minden népnek életére. Ezen hatás észrevétlen, mint a levegőnek jelenléte, és mindig tart láthatatlanul, épen mint a levegőnek nyomása. Különösen a büntető törvénykönyvnek, a családijognak, a kötelmi jognak, az örökösödési törvénynek van e tekintetben igen jelentékeny átalakító hatása. De a hatásnak természetét, t. ház, nem szabad félreismerni, mert igenis meg van ez a hatás a nép életére, gondolkodásmódjára vonatkozólag, de csak általános, emberi szempontból. Ezen törvénynek hatása van az egyén szellemi kon­strukcziójára, a családi életre, a vagyonállapo­tokra; ezen hatás jó, vagy rossz irányától függ az országban a demokratikus és jogegyenlőség! ideáknak elterjedése, ezen hatástól függ a vagyoni állapotok helyes, vagy helytelen arányának meg­osztása, de nemzeti hatásuk ezen törvényeknek, t. ház, nincsen és nem lehet, mert ezen törvé­nyekben a faji jellegnek minden vonatkozása és minden eleme hiányzik. (Élénk helyeslés bál felél.) Tehát van hatása általános emberi szempontból ezen törvényeknek, olyan forma, mint a viz állandó keringésének a föld felületére. Itt hegyet hord el, amott gödröt tölt ki, de minden csak általános emberi szempontból történik. Nemzeti hatása a nép életére a nevelésnek van és az állami szervezeteknek. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Nemzeti egység alatt, remélem, a t. kor­mány sem érti az egy vallásnak és az egy nyelvnek állapotát, mert ez az egy akol és egy pásztor-féle ideális képnek tisztán csak a költők szférájában való ábrándja. (Úgy van! bal felől.) Nekünk a durva valósággal kell foglal­kozunk; mi a mi viszonyaink között nemzeti egység alatt nem érthetünk egyebet, mint a honpolgári jogok és kötelességek egyformasága mellett azt, hogy mindnyájunknak érzülete, esze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom