Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-315
242 :í1">. országos ülés 1894. márczims Ifi-án, pénteken. indulnánk papirosra festett hadsereggel. (Tetszés bal felöl.) Elfogadom a t. kultuszminiszter árnak felfogását, hogy az 1868-iki törvény végrehajtása csakugyan ilíuzórius, de ha ez így van, s a t. kormány a békéltető szerepét akarta játszani a felekezetek közt, nem az a helyes eljárás, hogy államhatalmi kényszer útján egy nagy ugrást tegyen, hanem az lett volna a helyes eljárás, hogy a kipis offensionist, mely a harczot szülte, távolítsa el az útból, mert hisz ha az a törvény hatálytalan, minek álljon fenn? (Élénk tetszés a hal- és szélső baloldalon.) De ha mégis súlyt fektetett reá, mondjuk a protestáns felekezetek érdekében, akkor hatályát fenn lehetett volna tartani az által, ha az állami anyakönyveket életbe léptetik, és akkor a felekezetek egymásközti harcza megszűnt volna. Ámde itt felhozzák azt, hogy ha eltörüljük az 1868-iki törvényt, ismét előáll a reverzálisok korszaka. Nem olyan ijesztő ördög, t. ház, a mint azt a falra festik, az a reverzális; méltóztassanak csak azon kijelentésemre figyelni, hogy a katholikus egyház eddig nem adta össze a. vegyes vallású házastársakat, hacsak előbb akár írásbeli, akár szóbeli reverzálist nem adtak. De megtartották-e a házastársak a reverzálist? Nem respektálta a reverzálist senki, ha pedig az csak lelkiismeretben kötelez, akkor ne okozzon senkinek se fejfájást, csak a katholikus egyháznak. Hogy mily értékkel bírnak a reverzálisok, azt legújabban megmutatták azok a reverzális heczczek, a melyekkel némely képviselő urakat illettek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a melyekre rá fogok térni. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Hévizy János: Ha ez így van, t. ház, mi indíthatta a kormányt arra, hogy ezen egyszerű megoldás helyett oly törvényjavaslatot terjeszszen elő, mely kilenczszáz éves multunknak vallásos tisztelettel körülvett intézményét mozdítja ki helyéből és felforgatja a jelenlegi erkölcsi jogrenden nyugvó társadalmat? (Igaz 1Úgy van! a szélsőbalon.) Ismétlem, t. ház, én nem látok ebben mást, mint hatalmi érdeknek a kielégítését. Hogy mily elkertílhetlenül szükséges volt ez a javaslat, arra nézve, t. ház, én is a nagy közönségre hivatkozom. Évek során át sokkal inkább hangot adott volna annak a közönség a sajtó és röpiratok útján, mintsem az idáig történt. Egyik t. képviselőtársam, gondolom, Nagy István iir, kimutatta, hogy a sajtó, a mely oly hűséges szócsöve a t. kormánynak és pártjának, egész a legutolsó óráig sem helyeselte a polgári házasságot. Tehát miért követeli azt most oly hevesen ? A múltkor, t. ház, Horváth Gyula t. képviselőtársam beszéde alatt közbeszólott Remete Géza t. képviselőtársam, és azt mondotta, hogy hiszen 1892-ben még senkisem volt elkészülve arra, hogy ezek az egyházpolitikai kérdések napirendre kerüljenek, különösen pedig a kötelező polgári házasság. Erre Horváth Gyula t. barátom azt jegyezte meg: »No hát, hogy ha nem voltak, akkor mire valók voltak a reverzálisok ?« (Halljuk') Hát, t. képviselőház, voltak reverzálisok, tény; de hát méltóztassanak emlékezni arra, hogy az 1892-iki választások előtt, alatt és után is mindjárt a polgári házasság nem volt benne a t. túloldalnak programmjában. (Úgy van! a baloldalon.) Nem volt hangoztatva 3 közönség részéről, még a pártnak (A szélső baloldalra mutat.) minden tagja által sem. Nem is védekezhettek tehát, t. ház, azok a reverzális vevők egy oly támadás ellen, a mely még akkor nem létezett, hanem védekeztek akkor a jelenlevő támadás ellen, a mely a februári rendelettel indiilt meg. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ám igaz, hogy a februári rendelet ellen vettek reverzálist, és nem a kötelező polgári házasság ellen, és ez nagy szerencséje volt, t. ház, a túloldalnak, nagy szerencséje volt a t. kormánynak, mert mit csinálna azok nélkül a szerződéses, reverzálisos képviselők nélkül, a kik azon ürügy alatt, hogy ők csakis az elkeresztelési rendeletre nézve kötelezték magukat azoknak, a kiknek reverzálist adtak, most ott benn csücsülhetnek a párt kebelében és győzelemre juttathatják a kormánynak programmját? (Helyeslés a baloldalon.) Akárhogy áll azonban a dolog, a kérdés egész nagyságában előttünk áll. (HaUjuk!) Ebben a pillanatban és a vita utolsó napjaiban nem szándékozom a törvényjavaslat intézkedéseivel tüzetesen foglalkozni; engedje meg azonban a t. ház, hogy általában azt jelentsem ki az érdemére nézve, hogy én veszedelmet látok a vallásos érzületre nézve, és ha a vallásos érzület megcsappan ebben az országban, veszedelmet látok a közerkölcsiségre is, a mely pedig minden országnak támasza s talpköve. (Nyugtalanság a szélsőbalon.) Itt már azután meglehetősen ellenkezésbe jó'vünk egymással; lehetőleg kerülni fogom azokat a szirteket, a melyeken ezen t. párt tagjainak nézetével ellenkezésbe jöhetnék. Azt mondják, t. ház, a javaslat pártolói, hogy nincsen a katholikus egyházra és a vallásosságra nézve semmi sértő a polgári házasságban. Erre, nézve, t. ház f nem bocsátkozom fejtegetésekbe; csak annyit mondok, hogy igenis, két szempontból sérti a katholikus egyházat; sérti pedig először a kötelező polgári forma behozatalával a kötelező egyházi forma helyett. A katholikus egyház mindig vallási intézménynek tartotta a házasságot, és a mikor a kötelező
