Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-314
314. országos ülés 1894. márczins 14-én, szerdán. 229 törvényjavaslat rendelkezéseit megvalósítani nem fogja. f (Élénk helyeslés a baloldalon.) És itt hozzá teszek, t. ház, még egyet, azt jelesen: hogy ez a törvényjavaslat nem is őszinte. Minő eszméből indultunk ki akkor, midőn a szülők szabad rendelkezési jogát és eszméjét felállítottuk? Abból, hogy a gyermekek vallásához és neveléséhez senkinek semmi köze ne legyen. (Helyeslés a baloldalon.) A szülők csinálnak a gyermekkel azok 18 életévéig azt, a mit akarnak, azontúl ne legyen senkinek beleszólása, és legfeljebb a szülők számára — ha köztük vita támad — kell valami direktívát a törvénybe állítani. Ez a törvényjavaslat, t. ház, direktívákat állít fel minden oly esetben, hol ily szerződés nem köttetik, — pedig köttetni nem fog a legtöbb esetben, — és akkor előállnak a konfliktusok azon számos nemei, a melyekből nincs más kibontakozás, mint ezen törvényjavaslatnak, ha törvénynyé válik, újólagos revíziója. Ez a jövő képe, t. ház. (Helyeslés a bal és ssélső baloldalon.) Ez rejti magában a konfliktusok azon sokaságát, melyekkel szemben meglehet, hogy keresztül fog hatolni ezen törvényjavaslat ideig-óráig ezen a bajon, de a melyek nem fogják szanálni a bajokat, hanem folyton a törvényhozás állandó tevékenységi körének fogják igénybe venni azon panaszok, a melyek ezen törvényjavaslat törvényre emelkedése után elő fognak állani. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Előttünk fekszik, t. ház, egy határozati javaslat is, melyet Eötvös Károly t. képviselőtársunk benyújtott, és a mely (Zaj. Halljuk 1 Halljuk! Elnök csenget.) egy nagyfontosságú kérdésnek megoldásáról szól, és következőleg hangzik : ^Határozza el a képviselőház, hogy a szőnyegen levő, és a házasságjog rendezéséről szóló törvényjavaslatot elfogadj;?, és egyúttal utasítja a kormányt, hogy a törvényjavaslat törvénynyé válta után azonnal az 1848. évi XX. tez. rendelkezésének megfelelő törvényjavaslatokat terjeszszen elő.« T. képviselőtársunk nem fejtette ki azon eszméket, a melyeket ő az 1848. évi XX. tcz. rendelkezései alatt rejteni vél. Némi tájékoztatást nyújt erre nézve t. képviselőtársunknak azon beszéde, melyet Nagy-Kőrösön tartott. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) E beszédben is, ha jól emlékszem, elejtett egy pár szót, melyekben arról emlékezik meg, hogy a katholikus egyházi vagyonok az állam által adományoztattak. (Halljuk! Halljuk!) Ha én ezen két mozzanat jelentőségére tekintek, akkor ezek alatt más gondolatot alig vélek rejíeni, mint végeredményükben az egyházi javak szekularizaczióját. Meglehet, hogy megczáfoltatom, és szívesen fogom azt fogadni, de az előzmények után, és tekintettel ezen határozati javaslat fontosságára, ez alatt én más eszmét, mint ezt, rejleni nem vélhetek. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Nem tudom, hogy t. képviselőtársain ezen határozati javaslatot azért adta-e be, hogy a t. kormánynak és t. túloldalnak legyen mit el nem fogadni, és ez által alkalmat nyújtani a kormánynak arra, hogy az egyházpolitika terén ezen kényes kérdésekkel szemben bizonyos konzervativizmus védelmére kellhessen, a melyre a t. kormányelnök úr természetesen mindig kész közvetetlenségének azon melegével, mely neki mindig rendelkezésére áll. Ismétlem, nem tudom, ezért adta-e be, vagy a mint hiszem azért, hogy azon eszmék, melyek ezen határozati javaslat alatt rejlenek, vagy rejlhetnek, meg is vaíósíttagsanak ? (Halljuk! Halljuk!) Mert én t. képviselőtársamnak ezen felfogását logikailag egészen konzequensnek tartom. Sőt az ő álláspontjából kiindulva ez nem is valami nagy dolog. Mert miről van itt szó ? 40 — 50 milliónyi évi budget-tételről, ha tudniillik az összes egyházakat s az összes iskolákat az álladalom költségén akarjuk fentartani, és azután egy nagy eszméről, mely jelenleg is hódít. Ezen nagy eszme: a magyar állam egységének nagy eszméje. Képzelhető-e nagyobb eszme, t. ház, mint az egyházak, az iskolák államosítása, a hol alkalom nyílik a felekezetek lelkészeinek kínevezésére, esetleg fegyelmi utón való elbocsátására, a plébániáknak felekezeti különbség nélkül va>ó redukcziójára. Hiszen ezzel teljesen összhangba van a vallásszabad,'-ági törvényjavaslat azon rendelkezése is, mely a feiekezetnélkfíliséget inaugurálja. Ez tehát kongruens két eszme; mert minél nagyobb arányokat ölt a felekezetnélkííliség, annál kevésbbé van szükség egyházakra. E nevezetes konczepczió terén azután eljuthatunk oda, a hova az újabbkori nagy ideálisfák szándékoznak eljutni, tudniillik az egy akol, egy pásztor korához, a hol nincs más erkölcsi és vallási törvény, mint az, a melyet Herman Ottó t. képviselőtársam egy alkalommal a felebaráti szeretet eszméje alatt állított fel, melyen túl a vallási tételek csak puszta kommentárok jelentőségével bírnak. Herman Ottó: Majd pénteken lesz szerencsém ! Horánszky Nándor: T, ház! Az a határozati javaslat, a melyet t. képviselőtársam benyújtott, logikai folyománya egy megindult proczesszusmtk. Ez a proczesszus teljesen közel áll a kormány elnök urnak azon felfogásához . . , Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Épen az ellenkezője!