Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-314
314. országos ülés 1894. márczins 14-én, szerdán. §23 Kálmán, a ki a politika felett akkor is és ma is az ő áldó és védő kezét rajta tartja, követte volna t. képviselőtársamnak ezt az eszméjét? (Tetszés bal felől.) Azt méltóztatik gondolni, hogy a t. túloldalnak ifjú oszlopos tagjai, a kik azt hiszik, hogy ők vezetik Tisza Kálmán t. képviselőtársunkat, ők adják neki az eszmét, (Élénk derültség bal felöl.) ők presszionálják bele bizonyos politikába, és hogy nem megfordítva áll a dolog, követni fogják t. képviselőtársamat ezen az úton? (Tetszés a baloldalon.) Meglehet, hogy vannak olyanok, a kik ezt hiszik, én nem hiBzem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Sőt többet mondok azoknak, kik ezt hiszik; ajánlom nekik azt a svédgyufát, a melynek világánál nem régen az ultramontán, a reakczionárius és klerikális cselszövényeket és összeesküvéseket keresték. (Derültség a szélsőbalon.) Nem, t. ház, a dolog egyszerűen akként áll, hogy arra a kérdésre vonatkozólag, a mely hitem szerint a mai egyházpolitikának lényegét nem képezi, első sorban a kormánynak állott kötelességében az irányt megjelölni. Senkinek másnak nem lehet tehát szemrehányást tenni, hanem csakis a kormánynak, mert senki sincs arra kötelezve, hogy utána menjen és uszályhordozója legyen egy ily politikának, melynek sem kifejlődését, sem érvényesülését, sem megvalósulásának lehetőségét nem tartja kezében. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A kormány kezeibe vannak letéve a politika szálai, a kormány kötelessége tehát az irányt megjelölni. (Helyeslés bal felől.) Ilyen volt a helyzet, t. ház, midőn az 1892-ik év őszén az egyházpolitikai kérdésben a kormánynak döntenie kellett. Az irányok nagyban és egészben ki voltak jelölve. Gr. Szapáry Gyulának a mondottak következtében buknia kellett, ez az én egyéni meggyőződésem. Az egymásutánt nem ismerem egészen, jelesül nem tudom azt, hogy azért állíttatott-e fel az egyházpolitikának ezen alakzata, hogy ő bukjék, vagy megfordítva azért kellett-e neki buknia, hogy az egyházpolitikának ezen alakzata megvalósíttassák, de tény az, hogy gr. Szapáry Gyulának az anteezedencziák következtében buknia kellett. Hogy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak győznie nem volt szabad, ezzel gondolom mindnyájan tisztában vagyunk. (Derültség a bal- és SMélsőbalon.) Sőt többet mondok, fedeznie kellet*; a visszavonulás vonalát is egy ily küzdelemmel szemben, mely még a kabinet kebelén belül is bizonytalan volt. Tehát a kormány azon tagjainak, kik a kormány fejével egyet nem értettek, esetleg számolniuk kellett azzal is, hogy ők fognak bukni, nekik pedig csak görögtűz fényénél lehet bukni, tehát oly elvek és eszmék felállításával, a melyek mellett bukni dicsőség, a mely eszmék felállítása nélkül bukni pedig egyszerű kabinet-csíny, egyszerű, mondjuk, ügyetlenség. (Igaz! "Úgy van! a bal- és szélsőbal felöl.) Ily helyzetben, t. ház, az alternatívák meggyőződésem szerint következőleg alakultak. Ha a kormány a házasságkötés kötelező formáját mellőzi, és akármelyik más formáját akezeptálja, akkor gr. Szapáry Gyula nem bukik, hanem győz, gr. Apponyi Albert eszméi pedig megvalósulnak, és akkor még megvan a féltékenységnek az a lehetősége, hogy ebből még egy fúzió is kifejlődhetik, (Helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) ha ellenben a polgári házasság kötelező formája, mint kabinetkérdés, felállíttatik, akkor csak két eset lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy vagy elfogadja gr. Apponyi Albert a házasságkötés kötelező formáját, és akkor tolhatja a kormáuy diadalszekerét úgy, miként azt a kormány és azok, a kikkel a kormány azon tagjai, a kik ezen politikát megállapították, azt maguknak kifőzték, vagy pedig az, hogy ö" ezt a formát nem fogadja el, és akkor marad klerikális és reake, ionárius. Ha tehát elfogadja, akkor az nem veszélyes, mert hiszen gr. Apponyi Albertnek a házasságkötés kötelező formáján kívül még nemzeti kívánalmai is vannak; hogyan képzelhető tehát, hogy egy oly politikus érvényesülhessen, a ki ezen nehéz kérdésben a kormány elfoglalt álláspontját magáé .ak vallja ugyan, de azon túl még továbbmenő kívánalmakat is terjeszt elő? Egészen világos, hogy a kormány az egyházpolitika ezen alakzatának felállítása által teljesen megmentette azt az előre kitűzött czélját, hogy ebből valamiképen olyan kormányválság ne fejlődjék ki, melyben a kormány bukik, se olyan politikai válság ne fejlődjék ki, a melyben a liberális párt bukik, vagy bukhatik. Ez, t. ház, pszichológiai értelme az egyházpolitika megalakulásának; (Úgy van! Úgy van! balról.) ez a pszichológiai értelme a volt kormányelnök bukásának, ez a pszichológiai értelme annak, hogy az egyházpolitika ma azon alakzatban fekszik előttünk, melyet a javaslatban látunk. (Élénk helyeslés bal felöl.) És hogy ez a felfogásom nem pusztán pszichológián, nem puszta következtetéseken alapszik, arra nézve nekem becses támpontokat szolgáltatnak azon bizonyítékok, melyek ma a t. ház előtt feküsznek. (Halljuk! Halljuk!) Az első bizonyíték a volt kormányelnök úr nyilatkozata, a mely a mai napig sincs megczáfolva, pedig azt gondolom, mindnyájan tartozunk egy volt kormányelnök kijelentése iránt a feltétlen hittel mindaddig, míg annak ellenkezője bebizonyítva nincs; (Helyeslés bal felől.) mindnyájan tartozunk azzal, hogy azok, a miket a volt kormányelnök úr erre vonatkozólag elmondott, feltétlenül bizonyosaknak tartassanak,
