Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

2|8 314> országos ülés 1894. m&rczins 14-en, szerdán. telénél ezen valláBos czeremóniák megtartatnának, a pereknek legalább kétharmad része már az első fokú bíróságoknál végelintézést nyerne. (Úgy van! a baloldalon.) A mi az annyiszor használt argumentum a contrario-t illeti, t. i. azért jó a polgári házasság, mert a nemzetiségek és speczialiter a románok nem akarják: kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ha a román nép teljes erővel ellenszegül az egyházpolitikai törvényjavaslatoknak és mindazon törvényeknek, a melyek őt kulturális és társadalmi előhaladásában meggátolják, oka nem az, mintha ők a megsemmisítéstői félnének, mert a nemzeti öntudat annyira ki van fejlődve a nép minden rétegében, hogy még akkor is, ha saját vezetői egy nagygyűlésben elhatároznák, hogy lemondva minden tradiczióikról, lemondva múltjokról és mindenekfölött nyelvükről, a népet egy idegen nemzetbe beolvasztják,

1 ezen eljárás illuzórius kezdeményezés és hasztalan fáradozás lenne. Igazi oka az egyházpolitikai törvényjavaslatokkal szemben foglalt álláspontunknak az, hogy a román nép belátja, hogy ezen egyházpolitikai törvényjavaslatok által a haza konszolidácziója érdekében kívánt egyetértés a legnagyobb mértékben megzavartatik, és meg vagyunk győződve arról, hogy ezen országnak úgy kell maradnÍM, a hogy tényleg van; megvagyunk győződve továbbá arról is, hogy egyiknek sorsa a másikétól van függővé téve. Itt van tehát az elkeseredésnek a magyarázata : »Hinc illae laerimae.* (Halljuk! Halljuk!) Az olyan pathétikus nyilatkozatokkal, mint a milyet Veszter Imre t. képviselőtársam tett, midőn azt mondotta: »hogy a polgári házasság a magyarság ügye«, és hogy »minden hazafinak kötelessége megszavazni« s olyan tettekkel, a melyek által önök a faji érdeket minden adandó alkalommal előtérbe helyezik, a kívánt egyetértést nemcsak, hogy nem lehet elérni, hanem az elkeseredés és egyenetlenség napról-napra fokozódik, s így attól tartok, hogy ilyen erőszakoskodások által oly labirintba jutunk, a melyből válságos időkben kijutni nem tudunk, s az országot újra oly katasztrófák színhelyévé teszszük, mint 1848-ban. (Mozgás jobh felől.) Egyet azonban nem kell elfelejteni, s ez az, hogy a világ legnagyobb birodalmainak kormányai is, midőn a népeket elerkölcsteleníteni és vallási érzelmeitől megfosztani iparkodtak, ez által mindig csak ama katasztrófákat készítették elő, melyek végre is az ország feloszlásához vezettek. (Mozgás jobb felől.) A mi a másik argumentumot, a liberalizmust illeti, ez nem egyéb bombasztikus frázisnál, melyet annyiszor emlegetnek, valahányszor az ország és Európa közvéleményét tévútra akarják vezetni, (Nagy momgás jobb felöl.) hogy ne lássa senki, mi történik ebben az istentől megáldott, de a kormányoktól a végveszélybe sodort országban. (Úgy van! a baloldalon.) Azt mondják, (Halljuk! HiUjukí) hogy a legközelebbről egy országos gyülekezet a kormány mellett nyilatkozott, tehát az ország közóhajtása nyilvánult ezen gyülekezetben. Ezen érvelést nem kellene felhasználni, a szemérem tiltja az ilyen érvelést, (Nagy moegás jobb felől.) és én nagyon csodálkozom a t. kormány magatartásán, mert mindnyájan tudjuk, — hiszen köztudomású dolog, — hogy a kormány alantas tisztviselői által csináltatott magának egy ellendemonstrácziót, a melynek semmi morális értéke nincs. (Nyugtalanság jobb felől.) De még tovább is megy a t. kormány, és az ezen gyülekezetnek rendezői által szerkesztett jegyzőkönyvet ő Felsége a király elébe viszi, hogy lássa, miként az ország közkívánsága ezen törvények létrejövetele. De kérdem: nem tartanak-e a t. kormány tagjai attól, hogy ő Felsége ezen úgynevezett országos demonstrácziót Össze fogja valahogy hasonlítani azon ünnepélyes demonstrácziókkal, melyeket az ötvenes években az országban tett többszöri körútja alkalmával szintén a tisztviselők fényes bandériumok, deputácziók és nagyszerű kivilágítások által rendeztek, vagyis a melyeket, mint most is, mondva csináltak ? (Élénk tetszés és taps a baloldalon. Mozgás jobbról. Felkiáltások : Csak tapsoljatok!) Beöthy Algernon: Ez is fegyverbarátság. (Mozgás bal felöl.) Serbán Miklós: Ez azonban a t. kormány dolga. Én csakis a szabadelvfíséget akarom elemezni, és kérdem: szabadelvűség-e milliók vallási meggyőződését, tehát vallási szabadságát korlátozni ? (Tetszés a baloldalon.) E tekintetben a háznak egyáltalán igen tisztelt és kitűnő tagja, Ugron Gábor megezáfolhatatlan érvekkel mutatta meg, hogy nem szabadéivtíség, hanem reakczionárius tendenczia vezeti a kormányt. Bátor leszek ehhez még azt hozzáadni, hogy ezen reakczionárius tendenczia nem mai keletű, és hogy hiába hangoztatja a kormány és pártja, hogy ha ezen törvényjavaslat meg talál bukni, akkor végünk van, mert jön a reakczió. Dehogy jön, a reakczió már nem jön, mert a reakczió már itt van a kormány kebelében és ezen t. ház azon részében, a mely őt istápolja. (Élénk tetszés és derültség a baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Serbán Miklós: Ez a reakczió már régen, eleinte ugyan lassan, idővel sebes léptekkel működött, és működik folytonosan. Állításomat tényekkel fogom igazolni, és