Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-313

313. országos ülés 1894. mely más polgár közöttünk. Azért az én propoziczióm nem csak az államérdeknek felel meg, nemcsak a nemzeti megerősödés és asszimiláezió munkáját segíti elő, hanem összeegyeztethető a katholikus felfogásai is, de főleg megfér a liberalizmussal, melynek főjellemvonása, hogy ember és ember között egyéb ne tegyen más különbséget, nrint a jellem és becsületesség kritériumát. És itt tiltakoznom kell azon felfogás ellen, mely az illiberálizmus vádjával illet minden állampolgárt, mihelyt a kormány propozicziójával nem ért egyet. Én azért, hogy hű -fia vagyok egyházamnak és az is akarok maradni, tiszta lelkemből liberális embernek ismerem magamat. Nekem az a liberalizmus nem esernyő, melyet a politikai férgetekben rántok fel ; nekem a meggyőződésem, mert oly ember, a ki hozzám hasonló helyzetben született, és saját erkölcsi erejével tör fel a tömegben, nem lehet más, mint liberális, mert nála a liberalizmus életszükséglet és meggyőződés. Csakhogy a liberalizmus attól függ, mily értelmet tulajdonítunk a szavaknak, itt élnek önök vissza a szavak természetes jelentésével. Az a liberalizmus, melyet Issekutz t. barátom említett, politikai irányzat, mely a szép, jó és nemes felé vezet, és a demokratikus elemet akarja belevonni a társadalmi institucziókba. Ez a liberalizmus nekem is elvem. De önök a politikai irányzatot a párthatalmi érdek szolgálatával cserélik fel (Élénk helyeslés hal felől.) Ha azt mondom, hogy a kormánynak bizonyos törvényjavaslatban helytelen a felfogása, rögtön illiberális vagyok. Az önök liberalizmusa emiékeztet engem egy mesére, melyet gyermekkoromban hallottam, s mely egy varázsfuvoláról szól. Ez a fuvola sohasem szólalt meg, csak a királyi trónuson; hanem ott aztán bájos hangot adott, akárki fújta. Ez a fuvola az önök liberalizmusa. Kezeli mindenkor a bársonyszéken ülő legelső egyén, és ott mindig oly édes hangot csal elő, akár Tisza Kálmán, akár Szapáry Gyula, akár Wekerle fújja, hogy az egész túloldal tánezra perdül. (Zajos tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) És hogy itt igazán a frázisok kultuszát űzzük, annak bizonyítására csak egy jelenségre hivatkozom. Gróf Apponyi Albert képviselőtársamat itt megvádolták ultramontánizmussal. Sajnálom, hogy nem az. (Derültség.) Magyarországon erős klerikális áramlat sohasem fog a közszellemben keletkezni, (Igaz! Úgy van!) mert nálunk az egyház jogosulatlan politikai, vagy hatalmi érdekeit a nagy tömeg sohasem fogja támogatni, (Igaz! Úgy van!) és mégis megvádolták őt uliramontánizmússal, pedig ha felállítjuk a mérleget, tényleg hogy áll? Katholikus dogma: a házasság felbonthatatlansága. Azt Apponyi nem fogadja el. KÍPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVII. KÖTET. ínárczius 13-án, kedden. «|QJ Gr. Apponyi Albert: Mint dogmát elfogadom. (Élénk derültség.) Hock János : Igen, mint dogmát elfogadja. Könnyen félreértésre vezethet a dolog, tehát] disztingválni kell. Mint egyházának fia, elismeri ezt a dogmát; de az állami rendet nem rendeli ezen szempont alá; (Igás! Úgy van! a baloldalon.) mert a benyújtott házassági javaslat a házasság felbonthatóságát fogadja el. Elfogadja az állami törvénykezést, pedig a katholikus álláspont az, hogy a kánonjog szellemében kell történnie a bíráskodásnak, tehát a dogma ellenében, mint politikai eszközt, elfogadja az állami juriszdikcziót. Mit'nem fogad el ? A házassági kötés világi formáját, mely nem dogma, mely fegyelmi rendelet. Mégis ő, a ki a dogma ellenében más álláspontot hirdet, Ő ultramontán, o, ki a polgári házasság egy formáját elfogadja, ő ultramontán; de Rezey Sylvíus barátom, ki ennak semmiféle formáját nem fogadja el, az liberális. (Hosszantartó, élénk derültség a bal- és széslö baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Hock János: Ennek egyszerűen az az oka, hogy nem adjuk meg a szavaknak és a dolgoknak a maguk természetes értelmét. Illiberális az önök szemében mindaz, a ki az önök hatalmi poziczióját támadja; hogy minő fegyverekkel támadja, az mellékes dolog, az nem kérdés. Ha én például felemlítem, hogy a magyar nyelvű katonai rendelet ügyében meghasonlásba jött esetleg a kabinet egyik tagja a másikkal, . . . Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem áll 1 Hock János: . . • vagy azt mondom, hogy ez a kormány nem hajtotta végre e tekintetben a delegáczió rendelkezéseit, akkor önök ránk támadnak: »Hogy lehet valaki ily ultramontán, reakczionárius !« (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Sőt ha azt említem fel, — mondjuk: a tréfa ötletéből, — hogy az igazságügyminiszter jóízűen ebédel a büffében, lesik az arczomon, vájjon van-e rajta egy vonás, mely a gúnyt árulja el, mert ha felfedezik, akkor mindjárt szememre vetik: »hogy lehet egy ember ily ultramontán, ily reakczionárius, illiberális gondolkozású !« (Derültség bal felöl.) Pedig, uraim, ezelőtt két évvel önök sem tudták, hogy a polgári házasságnak melyik formája lészen liberális. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Motgás a phboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Hock János: Tudok egy esetet felemlí teni, melyet itt hallottam e napokban, — si non e verő, e bon trovato, — hogy egy fiatal képviselő a választás' idején bejött egy fő-főtekintélyhez és egy szabadelvűpárti oszlopos 28