Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-311
142 311. országos ülés 1894. márczins 10-óji, szombaton. a szélső baloldalon és jobb felöl Elnök csenget.) Es sem az én t. képviselőtársam, sem többi képviselőtársaim e nemzet történetéből sohasem fognak kimutatni egyetlenegy eseményt, egy cselekményt sem, a hol nem a szabadelvűek alkották meg és védték volna meg a nemzet szabadságát, és a hol azok, a kik a szabadelvűekkel szemben állottak, ne rongálták volna meg a nemzet szabadságát. (I^az! Úgy van! a szélső báloldalon és a jobbóldalon. Egy hang bal felől: Hát Bach Sándor meg József császár ? Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek. Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, én Bach Sándorhoz meg József császárhoz nem értek annyira, mint a t. képviselő úr. hát tőlem erre nézve magyarázatot ne várjon. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a szabadelvűsé^ és a szabadság közt nyelvtanilag és a szótárakban nagy különbség van, de a politikában a mi nemzetünk történetében voltakép különbség nincs. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felőK) T. képviselőtársam, gr. Szápáry László, — azt hiszem, ő volt, bocsánatot, ha tévedek, — í'.zt mondta: Nézzen körűi itt mindenki és keresse meg a maga barátjait, majd ebből kitűnik, ki a szabadelvű, ki nem? (Élénk derültség a szélsőbalon és jobb felöl.) Igen kérem azokat a t. képviselő urakat, kik e javaslatot ellenzik, fogadják el az ö igazán jó és bölcs tanácsát. Nem vonom kétségbe, hogy azok, a kik e javaslatot ellenzik, túlnyomó részben, de egészben is, ép oly jóhiszemmel, oly benső meggyőződésből, oly jól megfontolt h;izafias indokból cselekszenek, mint én. De nézzék meg hát barátaikat és szövetségeseiket! (Elénk derültség a szélső baloldalon és jobb felől.) Kérdezzék meg a római szentszéket, a mi barátunk e, vagy az övék ? (Élénk tetszés a szélső baloldalon és jobb felől. Zaj bal felől.) Kérdezzék meg a főtisztelendő főpapságot, a mi barátunk-e, vagy az övék? Es kérdezzék meg a méltóságos főrendek konzervatív részét, a kiknek az emlékező tehetsége még felér 1847-ig: a mi barátunk-e, vagy az övék? (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon és jobb felől.) És kérdezzék meg a magyarság ellen törő nemzetiségek túlbuzgó híveit: a mi barátaink-e, vagy az Övéik? (Zajos helyeslés és taps a szélső baloldalon és >obb felől.) Szó volt, t. ház, az államosításról. Ha jól emlékszem, Ugron Gábor t. képviselőtársam említette, hogy az államosítás ellensége a szabadságnak és a szabadelvűségnek! Elismerem, sok kérdésben, sok időben, sok részletben igenis ellensége. De azért általában nem áll ám az, mert az államosítás igen sok időben és sok kérdésben a sjzabadelvűség és a szabadság biztosítását képezi. Mikor az államosítás a czéhek, a kiváltságok, a felekezeti előjogok és hatalmaskodásók eltörlésével az embert visszaadja •: önmagának és politikai jogainak: akkor az államosítás mindig a szabadság biztosítéka. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és jobb felől. Mozgás és zaj bal felől és a szélsőbal egyes padjain.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Eötvös Károly: Hisz a történet egész fejlődése bizonyítja, a mit mondok. De én a történet egész folyamát itt el nem mondhatom. Hanem 1848-ban a XX. t.-cz. megalkotásakor nemzetünk legnagyobb, legbölcsebb, legjobb fiai az iskolák és a lelkészi fizetések, az egyetemi és középiskolák államosítását kívánták. Ugron Gábor: Nem volt helyes! (Zaj.) Eötvös Károly: Azt mondja Ugron Gábor t. képviselőtársam, hogy az nem volt helyes. Megengedem, hogy ez vita tárgya lehet, de azt az egyet meg nem engedhetem, hogy azok a férfiak nem lettek volna olyan szabadelvűek, mint ő. (Élénk tetszés a szélsőbal- és a jobboldalon. Halljuk.' Halljuk!) És ha történelmi tekintély kell annak megállapítására egy vitás kérdésben, hogy az államosítás esetleg és időnkint és egyes kérdésben lehet-e a szabadságnak biztosítéka, erre a történelmi tekintélyt én Kossuthnál, Deáknál, Batthyánynál és azoknál a férfiaknál keresem, nem itt! (Élénk tetszés a jobb oldalon.) Annyi bizonyos, hogy a területi kiváltságok, az osztály, a rang és felekezeti előjogok ellenében az államosítás vívta ki a szabadságot igen nagy részben Európa minden művelt államában, (Úgy van! a jobboldalon.) mert hiszen csak a művelt államok vállalkoztak rá. De én azt kérdem, ha már benne vagyunk ebben, — pedig nem tartozik a dolog meritumára, hogy a kötelező polgári házasság szabadelvűbb-e, vagy a másik, — hát mivel szabadelvűbb az, ha az állam polgárának oda kell menni az egyházhoz, ha kötelezve van odamenni, hogy a házasságot megkösse, vagy ha azt mondja az állam: »menj a haza köztisztviselőjéhez, és házasságod előtte kösd meg« ? (Mozgás.) Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az az ellenvetés, hogy az nem szabadelvű, vagy nem a szabadelvűség rovására írható: tartalommal egyáltalában nem bír. Miklós Gyula: Csak frázis! Eötvös Károly: Azt mondják, és igen sokszor hangsúlyozva lett az előttem szóló t. képviselőtársam utolsó szavaiban is, hogy feldúlja ez a javaslat a társadalom belső békéjét, hogy a felekezetek belső nyugalma el fog enyészni, hogy e vallásos villongás, a felekezetek közti féltékenység az idegességig van már esi • gázva, hogy a nemzetiségi izgatás erősbödni fog (Az elnöki széket Percsel Dezső alelnök foghíja el.) Főleg ezek azok a kifogások, a melyek ugyan szintén nem a kérdés érdeméből merítvék, de
