Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-311

140 :

»11' országos ülés 1894. márcsdus 10-én, szombaton. ríílbelííl oly helyzet előtt állt az ország, hogy van egy alkotmányosan meghozott, húsz, vagy több év óta fennálló, a különböző egyházak és felekezetek békéjét eddig mindenesetre biztosító, igen fontos törvénye, a melynek egy egyház, egy felekezet ellenemond, a melynél a végrehajtásbeli közreműködést megtagadja, s a melynek mé<r érvényét is magára nézve tagadja. Lehetetlen oly kormány, hacsak csapa árulókból nem ál], a mely egy fennálló alkotmányos törvényt ily stádiumban meghagyjon, mert a törvénynek vagy végre kell hajtatnia, vagy el kell töröltetnie, vagy módosíttatnia kell. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélsőbalon.) De midőn az államban élő, bármely hatalmas egy ház úgy állítja fel a kérdést, ha azt bocsátja előre, hogy a törvénynek végrehajtásában részt nem veszek, sem a magam körében azt végrehajtani nem engedem, és azután azt mondja, hogy: »követelem annak megszűntetését«, akkor ez nem ugyan fegyveres módon, de valósággal a törvény uralma, az állami fensőség ellen való ribillió. (Úgy van! Úgi van! Élénk tetszés a szélső baloldalon és jobb felől. Mozgás a bal- és a szélső baloldalon.) Ennek más neve nincs, adhatnak ugyan neki akármily nevet, de ez a tény. Itt az állam semmiféle kormányának abdikálni nem szahad, (Élénk helyeslés a szélsőbalon és jobb felöl) hanem vagy keresztül kell vinni a törvényt az állam minden erejével és hatalmával, vagy gondoskodni kell arról, hogy az egyház és állam közti konfliktus ily áron tovább ne tartson. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felöl.) Igenis, tessék a törvényt módosítani, elfogadom a jelszót, de semmi szín alatt sem fogadhatom el akkor, ha annak az bocsáttatik elébe: »mert én úgy sem hajtom végre«. (Élénk helyeslés a szélsőbalon és jobb felől) Előttem ez tökéletesen tisztán áll. Azonban minden komoly államférfiúnak óvakodnia kell attól, hogy bármely egyháznak, vagy felekezetnek lelkészeiből és hívőiből hősöket, mártírokat csináljon. Okos államférfiú ebbe nem fog belemenni, hanem keres oly megoldási módot, hogy az állam fensősége minden esetben és minden egyházzal szemben, akár itthon, akár künn van is a központja, föltétlenül érvényesüljön. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felöl.) Ily módon előrelátható volt, hogy más megoldást találni, mint a mi = az egyházpolitikai javaslatokban javasoltatik,,lehetetlen. És bár a függetlenségi párt választási programmjaiha a kötelező polgári házasság és mindaz, a miaunak életbeléptetéséhez , szükséges, korábban soha sem volt felvéve: midőn a függetlenségi párt kegyes volt engem azzal megbízni, hogy választási programmot szerkeszszek, akkor én barátaimmal, köztük Irányi Dániellel és gr. Károlyi Gáborral. (Egy hang a szélsőbalon: Aha!) előzetesen beszélgetve, azt mondtam 1891-ben: Most már nekünk a választók elé azzal a nyilt programmal kell lépnünk, hogy mi a kötelező polgári házasságot s mindazon intézményeket követeljük, a melyek annak életbeléptetéséhez szükségesek !« így jött 1891-ben, az 1892-iki választásokra, a függetlenségi párt programmjába a kötelező polgári házasság. Midőn e t. ház megalakult, elvbarátaim ismét engem tiszteltek meg azzal, hogy a párt részéről a királyi trónbeszédre adandó válaszfelírati javaslatot megszerkesszem és itt e t. házban képviseljem. Épen két éve annak, hogy e megbízatásnak eleget tettem; épen két éve annak, midőn e t. házban a következőkben terjesztettem elő nemcsak a magam, hanem annak a pártnak nézetét is, a melyhez tartozni szerencsém van. (Olvassa): »Nekem és elvbarátaimnak régi elvünk, régi óhajunk, hogy házasságjogunk, a mely voltaképen egy házasságjogi labirinthus, elvégre egyszertísíttessék, egyetlenegy alapelvre vezettessék vissza és a kötelező polgári házasság hozassék be. E tekintetben egy régi, komoly, férfias ígéret beváltásáról is van szó az önök, a szabadelvű párt részéről. Hisz a kötelező polgári házasságot 19 esztendővel ezelőtt ez a párt, noha egyéneiben nem ugyanaz, de politikailag ugyanaz, nyíltan elfogadta. Ellenmondás a ház falai közt egy oldalról sem volt, sőt a törvényhozás egyetlenegy tagjának részéről sem hangzott fel. Maga a kabinet itt ünnepélyesen kijelentette, — 1,873-ra gondoltam, — hogy a kötelező polgári házasság elvét magára nézve irányadónak tartja és sietni fog a javaslat előtérj eszíésévei. 19 esztendő — most már mondhatom 21 esztendő — múlt el azóta. Az 1873-ban tett ígéret — így fejeztem be szavaimat két év előtt — hogy úgy mondjam, a törvényhozásnak becsületbeli Ígérete.« (Helyeslés jobb felől.) Már most, t. ház, ha úgy én, mint pártom politikai kötelességünknek tartottuk választóink elé lépni ezzel az elvvel; ha mi két év előtt a válaszfelírati vita alkalmával a többség részéről a nemzetnek adott becsületbeli ígéretként fogtuk fel e kérdést, akkor kérdem, lehet-e arra indok a világon, lehet-e rá mentség, ha mi, a mikor akad egy kabinet és párt, a mely azt előterjeszti, ne támogatnák azt egész politikai erőnkkel ? (Élénk helyeslés a jobb- és a szélső haloldalon.) Hiszen ha a politikai becsület kérdésének tartottam annak keresztülvitelét a többség részérői, százszor inkább a politikai becsület kérdésének tartom a mi részünkről. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Kun Miklós: De meg kell tartani minden részét! (Elnök csenget.) Eötvös Károly: Igenis, minden részét-